IDÉZETEK A DÖNTÉSRŐL
Bármi lehet opcionális, ha elég kreatív vagy.
Tétovázni csupán bizonyos ideig lehet, mielőtt elvész a választás lehetősége.
A hozzád közzel állók általában azt várják, hogy hozz döntést, aztán ragaszkodj hozzá. Azt akarják, hogy nyomkövető rakéta legyél, amelyik kitűz egy célt, és fáradhatatlanul küzd, hogy elérje. De a dolgok nem ilyen egyszerűek. A legtöbb ember sokszor változtat állást, mielőtt megtalálja a készségeinek és érdeklődésének legjobban megfelelőt. (...) Folyamatosan kísérletezni kell, sok mindent ki kell próbálni, mire rájössz, mi az, ami működik. Ha túl korán találsz rá a saját utadra, valószínűleg rossz irányban fogsz haladni.
Ha kockáztatsz, és úgy alakul, hogy elbuksz, emlékezz rá, hogy te nem vagy egyenlő a kudarccal. A kudarc külső eredetű. Ez a nézőpont lehetővé teszi számodra, hogy felkelj és újra meg újra megpróbáld. Lehet, hogy gyenge volt az ötleted, lehet, hogy rossz volt az időzítés vagy nem állt a rendelkezésedre a sikerhez szükséges erőforrás.
Olyan világban élünk, hogy sokszor nem térhetünk ki a választás elől. Az élet rákényszeríti az embert a választásra.
Ne hagyjuk, hogy a félelem elhomályosítsa az ítélőképességünket!
Csak egy apró különbség van aközött, hogy valamit megteszünk vagy sem, de a választás elképesztően különböző eredményre vezethet.
Senki sem választja magának az életét. (...) Az úgy van, hogy az ember döntéseket hoz, azután azok hoznak döntéseket. A döntései döntenek.
Meghoztam egy döntést, és most együtt kell élnem azzal, amit tettem.
Magyarországon a kompromisszum szitokszó. Magyarul mondunk olyat, hogy rossz kompromisszum, az angolban ilyen szóösszetétel nincs, ott a kompromisszum eleve üdvözlendő.
Azt nem mi döntjük el, mi történik velünk, de azt igen, hogyan reagálunk.
A lelkifurdalás (...) itt van velem, és minden reggel felébreszt. És tudod, mit súg nekem? Hogy ahányszor nem választasz, hozzáláncolod magad valamihez vagy valakihez.
Ha lépésről lépésre látjuk magunk előtt az utat, amelyet meg kell tennünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem a mi utunk. A saját utunkat mi alakítjuk minden megtett lépésünkkel. Ettől a miénk.
Minden döntési helyzet választás, hiszen ha nem hozunk döntést, az önmagában is egy döntés.
A "nem tudok" kifejezést sokszor használjuk, amikor a "nem fogok" sokkal megfelelőbb lenne. Az első valahogy azt érzékelteti a beszélővel, hogy a döntés képessége kívül esik lehetőségeinek körén.
Az egész élet valójában választásokról szól. Az ember sorsa a döntéseinek megfelelően bontakozik ki.
Szüntelenül észben kell tartanod, hogy a sors olykor súlyos akadályokat gördíthet elénk. De ha válaszúthoz érsz, és bizonytalan vagy, hogy melyik úton menj tovább, könyörgök, hallgass az előérzetedre, a megérzés adományára. Meglátod, sosem fog cserbenhagyni.
Mit fogsz felelni - mert felelni kell! - Az életedet hol hibáztad el? Hol kanyarodtál balra jobb helyett? Felelj! Tudod az átkozott helyet?
A legrosszabb rémálmaid közül hány vált eddig valóra? Hányszor bántad meg utólag, hogy bizonyos helyzetekben tisztán a benned élő félelemből cselekedtél? Hányszor hagytad, hogy az irigység, a frusztráció vagy a kapzsiság tévútra vezessen? Elsőre kemény kihívásnak tűnhet minden egyes döntésünket alárendelni az értelmünknek, valójában azonban sok-sok problémát megspórolhatunk vele.
A saját döntéseid feletti uralmadat nem törheti meg senki, még a legszörnyűbb ember által megalkotható kínzásokkal sem - egyedül akkor vehetik el tőled, ha önként adod fel.
Az ember vigyázzon, mit kíván, mert vannak konzekvenciái.
Ez, ami előttem van, a jövőm. Nem mondom, hogy abban a pillanatban jutottam elhatározásra. Az életben a legfontosabb döntések soha nem így születnek. Tudat alatt formálódnak, és csak akkor nyernek tudatos kifejezést, amikor teljesen megérnek - amikor az emberben elég erő van, hogy bevallja önmagának, ezt az irányt szabta meg számára a hite.
Amikor félünk, másként látjuk a világot. A pánik lecsillapodásáig minél kevesebb döntést hozzunk!
Amikor azt hallom valakitől, hogy most kell cselekednünk, rögtön habozni kezdek. Az esetek többségében csupán meg akarják akadályozni, hogy tisztán tudjak gondolkozni.
Mi határozza meg a leginkább, mivé válunk, és mire jutunk az életben? A döntéseink. Ezek a pillanatok formálják a sorsunkat. Mindenekfelett hiszem, hogy a sorsunkat nem az életkörülményeink, hanem a döntéseink határozzák meg.
Mindannyiunkban megvan mindaz, amire csak szükségünk lehet minden álmunk valóra váltásához, és még annál is több. Egyetlen döntéssel megnyithatjuk a gátakat, boldogsággal vagy bánattal, gazdagsággal vagy szegénységgel, társasággal vagy magánnyal árasztva el az életünket, valamint meg is hosszabbíthatjuk vagy meg is rövidíthetjük azt.
Minél több döntést hozol, annál könnyebb lesz döntened. Nem csak a hús-vér izmaidat fejlesztheted rendszeres használattal, hanem a "döntőmuszklijaidat" is.
A siker egy jó döntés eredménye, a jó döntés alapja a tapasztalat, a tapasztalat forrása pedig sokszor egy rossz döntés.
A mesék arra tanítanak, hogy minden döntésünknek következménye van. Ha rosszul döntünk, akár végzetes is.
A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.
Mindig mérlegelnem kell a döntéseknél, hogy amit teszek, milyen kockázatokat jelent másoknak. Ritkán dönthetek csak a magam nevében, amikor egy olyan rendszerbe vagyok belekényszerítve, ahol a döntésemnek másokra nézve is vannak következményei.
Fontos döntést biztosan nem szabad kizárólag érzelmek hatására hozni.
Az égiek bírálják el, hogy egy cselekedet jó vagy rossz, de az ember az, aki a jó vagy rossz út közt választhat.
Az élet nehéz döntések sorozatának látszik: hogyan találom meg életem párját? Maradjak a házastársam mellett, vagy jobb, ha elválok? Miből fogom kifizetni a lakbért? Van olyan munka, amit szeretek is és pénzt is hoz? Mihez kezdjek az idegesítő rokonaimmal? Hol érezhetem végre otthon magam? Hogyan őrizhetem meg vagy nyerhetem vissza az egészségemet? És így tovább. De a rengeteg látszólagos választási lehetőség mögött mindig a félelem és a szeretet között kell döntenünk. A félelemtől sérülünk, a szeretettől gyógyulunk. A többi csak részletkérdés.
Az egyén élete még a legnagyobb elnyomásban is választások és döntések sorából áll.
Ha az ember rendszeresen a legkisebb ellenállás útját választja, mindig elsőbbséget fog élvezni nála az a lehetőség, amelyik a legkevesebb gonddal jár. A választásai ily módon előre eldöntöttek lesznek, és az élete nem csak hogy nem lesz szabad, de unalomba is fullad.
Egy út van. A saját utad, amelyet járás közben hoztál létre, akkor is, ha ugyanazokon az ösvényeken haladsz. De azt, hogy "visszafordulni nem lehet", nem hiszem. Bármikor, a nap bármely pillanatában visszafordulhatsz, csakhogy visszafelé már egy másik út vezet.
Mindenképpen szükség van egy döntéshozóra, akire a többiek felnéznek és akit követnek. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő dönt egy személyben mindenről - a többieknek is érezniük kell, hogy részesei a döntési folyamatoknak.
Az élet rövid, a mesterség hosszú, a kellő pillanat hamar elrepül, a tapasztalat félrevezető, az ítélet nehéz.
Döntéseink, meghozott választásaink jelölik ki utunkat.
Az életben a legszebb, hogy ha nem tetszik, ahol épp állsz, mindig akad egy új pillanat és egy új nap, hogy újrakezdhess.
Uram, meglehet, imáim nem találnak meghallgatásra nálad, de eddig sem azért fohászkodtam, hogy megmásítsd a döntéseidet, csupán abban bíztam, hogy a saját tetteimet befolyásolhatják.
A döntéseinknek súlya van. Minden választás hozzátesz valamit a személyiségünkhöz, és meghatározza, hogy milyen emberek vagyunk.
Semmi sem szükséges, minden csak egy döntés.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyes döntést mérlegelni kezdjünk pusztán az esetleges következményei miatt.