IDÉZETEK A FELELŐSSÉGRŐL
A játék addig játék, ameddig mondhatod benne, nem ér a nevem. Az életben sohase mondhatod.
Ne mutogass másra! Ne mondd, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki! Ez gyáva duma.
Nincs nagyobb erkölcstelenség, mint a jövőnkért vállalni a felelősséget, mert ezzel bevalljuk, hogy már semmi olyan változás nem történhet bennünk, amely különbbé vagy boldogabbá tehetné az életünket.
Miért van az, hogy a legtöbb dolog, amit más körülmények között önként megtennél, utálatos lesz, ha nincs más választásod?
Nem vagyunk felelősek azért, hogy mások éheznek. Azért sem, hogy fáznak. Ha mi éheznénk vagy mi fáznánk, értünk sem vállalná senki a felelősséget, nem számíthatnánk rá, hogy segítenek rajtunk.
Képtelen vagy elviselni a csalódásokat, nem mersz dönteni. Hogy akarsz te felelősséget vállalni egy másik emberért, amikor a magad dolgaival sem bírsz megbirkózni? Hogyan bízza rád az életét egy lány, amikor ennyire bizonytalan vagy?
- Nem akarok az életed értelme lenni. Esetleg egy darabig. - Miért mondod ezt? - Gondoltam, örülsz. Minden férfi örül, ha előre fölmentik a felelősség alól.
A gyereknevelésben nem beszélni kell. Mondhatsz, amit akarsz, úgysem a szavaiddal - az életeddel mutatsz példát.
Egyszerű lenne az élet, ha magunk dönthetnénk a kötelességeink felől.
Az elveszett zászlóalj c. film
Az élet döntések sorozata, s nem lehet kibújni a döntés felelőssége, meg az utána következő vezeklés súlya alól.
Én mindent, mindent vállaltam volna veled, ha nem is mondod, hanem csak a szemedből látom, hogy akarod, vagy legalább engeded, hogy veled vállalhassam, ami következik.
Régen azt gondoltam, döntéseket hozni nagyon nehéz feladat, félelmetes a vele járó felelősség. Most viszont nem érzek mást, csak fáradtságot. Nem félek, csak nagyon fáradt vagyok.
Orvosok gyógyszereket rendelnek, melyekről csak nagyon keveset tudnak, betegeiknek, akikről még kevesebbet tudnak, olyan betegségekre, melyekről semmit sem tudnak.
A magányos ember hőstette - mindig kényszerű hőstett. A felderítő az ellenség hátában csak akkor dolgozik egyedül, ha elvesztette a kapcsolatát a társával. Az önfeláldozó orvosok, akik pestissel oltották be magukat, aztán bezárkóztak egy kórterembe, nem tehettek másként, hiszen nem akarták a mások életét kockáztatni.
Georgij Vasziljevics Metyelszkij
Az igazi szerelem nemcsak ölelkezés, hanem lemondás is, áldozatvállalás is, kitartás is.
Egy cselekedet erkölcsösségét mindig az határozza meg, hogy saját erőtökből tudjátok-e vállalni a felelősséget. Ugyanaz a cselekedet egy adott időben nagyon tiszta, nagyon erkölcsös lehet.
Űzött a gyönyör, mely fosztogat, A rontás volt tündöklése. Eljátszottam ifjúságomat, Kellett a nők ölelése, Ám hűtlenség tőrdöfése Okán csaknem a sírba estem: Kész vagyok a vezeklésre. Istenem, mért hagytál el engem?
Az ember családja sok mindent meghatároz, de az életünkért végső soron csakis mi magunk vagyunk felelősek. Egy bizonyos életkor után, amikor már egyedül döntünk a sorsunkról, nem lehet arra hivatkozni, hogy milyenek voltak a szüleink, vagy voltak-e egyáltalán. A saját életünket mi irányítjuk, az elhibázott döntéseinkért csakis mi felelünk.
Talán mindenki csinált már olyat, amit később megbánt, és bármit megtenne, hogy utólag megváltoztathassa az eseményeket.
Ha nem vigyázol valamire, nem érdemled meg, hogy a tiéd legyen.
Könnyebb és fájdalommentesebb hibáztatnunk a másikat, mint szembenézni a saját hibáinkkal, sőt bűneinkkel. De ha a szándék meg is van arra, hogy elsősorban magunkkal foglalkozzunk, és tárjuk fel a saját felelősségünket, olyan gátak, lelki sorompók, masszív védelmi rendszerek akadályoznak, hogy sokszor közelébe sem kerülünk az igazságnak.
A fejlődő országokban folyó nemzetközi fejlesztés és segélyezés általában is nehéz és ellentmondásos szakma, ami kevés igazán nagy sikerrel büszkélkedhet. Komoly irodalma van még annak a nézetnek is, hogy az egész úgy ahogy van, értelmetlen, mert a legjobb esetben is csak arra jó, hogy rászoktassa a fogadó országot a segélyre, és elejét vegye annak, hogy a maga erejéből álljon talpra. Ez talán túlzás, de mégis illusztrálja, hogy rendkívüli feladatról van szó, amit nem lehet tökéletesen csinálni.
Végül mindannyian magunkra maradunk. A túlélők viszont tudni fogják, hogyan vigyázzanak magukra.
A körülmények változhatnak, de az elkötelezettség nem ismeri az idő múlását.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Minden kérdésen becsületesen el kell gondolkodni, nem véletlenül teremtette az Úr a kérdő mondatot.
- Azt mégsem állíthatod, hogy egy koldus maga tehet a nyomoráról! - Miért is ne? Bármi sodorta ebbe a helyzetbe, az a múltjában keresendő, és ő nem tett semmit. Lehet, hogy nem volt tisztában azzal, tehetne ellene, de az még nem változtat a tényen, hogy tehetett volna.
Így, kéz a kézben, Felvirradnak új bánatok, Mert messzebb nézek kéz a kézben, S több veszhet el, mint én vagyok.
Ahhoz, hogy a határokat túllépjük, előbb meg kell tanulnunk a szabályokat követni.
A boldogság nem a gondtalanság és a kényelem érzete. A boldogság az a mélyebb megelégedés, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor alkotunk: amikor megkonstruálunk egy tárgyat, létrehozunk egy műalkotást - vagy felnevelünk egy gyermeket. Akkor tapasztaljuk meg a boldogságot, ha hozzányúlunk a világhoz, és akaratunk szerint megváltoztatjuk. A legnagyobb boldogságot pedig akkor, ha azzal, hogy hozzányúlunk, jobbá tesszük.
A vadállatok menekülnek, ha veszélyt látnak; ha elfutottak, már gondtalanok: minket a jövendő s a múlt egyaránt kínpadra von.
Ahhoz, hogy elérjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik.
Minden tehetetlenség megtalálja a saját mentségeit.
Próbálok helyesen cselekedni, anyám, de már nem olyan könnyű, mint régen. Amikor együtt voltunk, tisztában voltam azzal, mi helyes, és mi nem az. Most viszont egyszerűen nem érzem... minden zavaros körülöttem: hogy kit szeressek, hogy kit gyűlöljek és miért, vagy éppen kiben bízzak? Nem tudom eldönteni. Helyesen szeretnék cselekedni, de mi a helyes? Már nem úgy látom a dolgokat, ahogy te tanítottad nekem.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Tévedni épp oly emberi dolog, mint a hajlam, hogy tévedéseinkért elhárítsuk magunktól a felelősséget.
Amint valamiért vagy valakiért felelősséget vállalunk, önként korlátozzuk a szabadságunkat. Már egy könnyelműen "adott szót" is meg kell tartani, ha nem akarunk a nem szavahihető emberek közé tartozni.
A valódi bölcs kívánalma szerint rakja meg a tüzet, vagy oltja el azt, ahányszor csak akarja. Ám ha nem tanít meg arra senkit, hogyan kell tüzet gyújtani, minden bizonnyal egy cél vezérli, hogy mindenkit átengedjen a sötétnek.
Sarkadban nyargalnak álarcos tegnapok. Névtelen tettek, fedezetlen adósságok. Nem bújhatsz el. Mindenért fizetned kell.
Kimondtad?! Szeretlek. Nem akarok nélküled élni. Megváltoztattad az életem. Kimondtad? Tervezd el! Legyen célod, haladj afelé, de olykor olykor nézz körül, és szippantsd be. Mert most vagy itt... és holnapra semmivé válhat.
Higgy a szívednek (...), de ne felejtsd el, (...) senki nem menekülhet semmi olyasminek a következményei elől, ami ezen a földön történik.
A szeretet a kötelességek sora, csak éppen kapott egy szép nevet, hogy könnyebben lehessen elviselni.
Mindig próbáltam megszabadulni a felelősségtől, mert az olyan bajos. Ezért szúrtam el annyi mindent.
Nem az a férfi, aki gyermeket tud nemzeni, hanem az, aki megélhetést tud biztosítani gyermekei számára, gondjukat tudja viselni és szeretni tudja az édesanyjukat.
A becsületes ember nem rakhat könnyelműen tojásokat, nem hagyhatja fészekalját a véletlenre, mint a madár, nem bízhatja magát mások aratására.
Vállalnod kell a tetteidet, mert csak így érheted el a célodat.
Tudomásul kell vennünk, hogy a szerelem sem mentes a veszélytől, hogy azok, akik szeretik egymást, életre, halálra felelősek egymásért.
Aki erős, kiáll magáért, aki erősebb, kiáll másokért is.