IDÉZETEK A BOLDOGSÁGRÓL
Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte!
A Földön nincs mennyország, de vannak darabjai.
A boldogságnak semmi köze az időhöz. Miért is szakadna hát vége, ha nincs időhöz kötve?
A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint az otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.
Csak akkor engedik meg, hogy ilyen boldog légy, ha valamit el akarnak venni tőled.
A boldogságot az ember önmagában hordozza, mindenütt és mindenhová.
Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?
Ha boldog akarsz lenni, először el kell határoznod, hogy boldog leszel. Ha boldog akarsz maradni, akkor ezt a döntést mindennap meg kell hoznod!
Akárhogyan is mérjük a boldogságot, mindig úgy tűnik, hogy hasznos az egészségünk szempontjából.
Nem üres bábuk vagyunk, amik attól függően dőlnek a boldogság vagy a boldogtalanság irányába, hogy honnan fúj a szél. Aktívan közrejátszunk abban, hogy milyen helyzetben találjuk magunkat, és abban is, ahogy reagálunk az adott helyzetre. Egy közmondás szerint nem az számít, hogy mit hoz eléd az élet, hanem az, hogy te mit hozol az élet elé.
Az egyetlen módja annak, hogy boldogok legyünk az, ha valami mással foglalkozunk - a boldogság melléktermék.
Boldog az, aki felülemelkedik a hétköznapi ügyeken.
Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem.
A boldogság benned kezdődik.
Nincs boldogság. A boldogság csak a boldogtalanság szünetelése.
Abban az egyetlen percben benne volt életem minden boldog pillanata.
Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz a fájdalom. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem sűlyed reménytelenségbe.
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig, s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Boldog, ki várja a telet Egy szebb tavasz reményivel!
A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik! Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!
Az öröm leghívebb szószólója: a csend. Alig volnék boldog, ha volna rá szavam.
Egyesek csodálatos dolgokat tesznek, egyszer vagy kétszer az életük során adnak valamit másoknak - szabadságot, egy reménysugarat. Mindenki máshogy méri a boldogságot. Ha mindenki lekerülne egyszer a létezés legalacsonyabb fokára, nem értenénk talán jobban meg, mi is a boldogság?
Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.
Nem szól, mert nem mer. Mert attól tart, ha kinyilvánítaná elégedettségét, íziben történne valami pocsékság, pusztán csak azért, hogy felrobbantsa ezt a nehezen fellelt, alig hihető boldogságot.
A boldogság feltétele sohasem a boldogság keresése. (...) A boldogság jutalomként adatik meg neked az alkotó munka után. És a boldogság feltétele a küzdelem, a kényszer és a kitartás.
A boldogság nem egyéb, mint a tettek melegsége, az alkotás felett érzett megelégedettség.
És én? Továbbra is hiszek a paradicsomban. De most legalább tudom, nem kint keresendő, mert a paradicsom nem egy hely, ahova mehetsz, hanem egy perc, mikor úgy érzed, valaminek része vagy. És ha rátalálsz erre a percre, örökké tart.
Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon? Csak kívánnod kellene, és teljesülne egy álom. Ha a Mennyországban ébrednél, ha állna az idő a szobádban, hinnél-e vajon a csodákban?
Kövesd a boldogságodat, és az Univerzum ajtókat nyit meg előtted ott, ahol eddig csak falak voltak.
A boldogság egy látásmód.
Ennek a három különbségnek - amink van és amire vágyunk; a jelen és a legjobb időszakunk; amink van és ami másoknak van - az átlaga nagyon szoros összefüggésben áll a boldogsággal. Minél kisebb, annál boldogabban vagyunk.
Óvatosnak kell lenni, ha azt kérdezzük, boldog-e, mert ez a kérdés az embereket nagyon rosszul is érintheti.
Bármivel is áldott meg Istenünk, vedd azt hálás kézzel, ne halogasd örömeid évről évre, hogy bárhol is éltél, elmondhasd: boldog életed volt.
De miért gondolsz ilyen förtelmes dolgokra, amikor boldog vagy?
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
A boldogság az élet apró dolgaiban rejlik. Aki nem figyel, annak számára láthatatlan marad.
Mert a boldogságra kevés csak a jelen, A multon épül az s az emlékezeten.
Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.
Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat... - Gyémánt? – néztem rá. - A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk.
Igazság szerint, ha két ember olyan tökéletesen összeillik, hogy mindig boldogok, ha együtt lehetnek, és mindig elhagyottnak érzik magukat, ha elszakadnak egymástól, nem szabadna tűrniük, hogy bármi a világon közéjük álljon.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Még soha nem működött ilyen prímán az életem. Nem akarok megint a semmibe zuhanni, megint tönkre vágni mindent.
Néha azt hiszem, hogy a boldogság csak egy álom, és az álmokat csak azért találták ki, hogy legyen miután vágyódnunk.
A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy boldog legyen az ember, de te már belekényelmesedtél a boldogtalanságba. Nem volna csodálatos, ha egyszer felébrednénk reggel és te azt mondanád: "ma boldog leszek"?