IDÉZETEK A FIZIKÁRÓL
Minden állati mozgás közül a repülés a legkifinomultabb... az a tény, hogy egy súllyal és tömeggel rendelkező lény az ágyúgolyóétól alig valamivel elmaradó sebességgel, magától tud szállni a légben, csodálattal tölti el az elmét.
A fizika öröme abban rejlik, hogy megértjük az összefüggéseket, nem abban, hogy bemagolunk valamit.
A fizika erősíti a logikát és az ítélőképességet.
A természet kimeríthetetlen és korlátlan lehet még akkor is, ha működése csak néhány alapelven nyugszik.
Mint a tudományos elméletek általában, a kvantumelmélet is az emberi megismerési folyamat terméke, és nem csak a megismerés objektumának, a mikrovilágnak a sajátosságait tükrözi, hanem a megismerő szubjektumét is.
Ha megnézzük, mit is tudunk az atomok viselkedéséről, azt találjuk, hogy sokkal kevésbé engedelmeskednek törvényeknek, mint korábban hitték; azok a törvények, amelyek megszabják viselkedésüket, tulajdonképpen olyan statisztikai átlagokra vonatkoznak, amilyeneket véletlen eseményekből szokás számolni. Van egy olyan törvény, mint mindannyian tudjuk, hogy ha kétszer dobunk egy dobókockával, akkor nagyjából 36 esetből egyszer fogunk két hatost dobni. Ezt mégsem tekintjük bizonyítéknak arra, hogy a kockadobás eredményét pontosan megtervezett törvény szabályozza - éppen ellenkezőleg, ha minden esetben két hatost kapunk, akkor fogjuk gondolni, hogy az eredmény tudatosan megtervezett. A természeti törvények jelentős része éppen ilyen jellegű.
Egyazon erő, amely az r-rel, A távolság négyzetével – a tétel ez – Fordítottan arányos, és amely a fényes Öreg Holdunkra is hat, nem kivételez Az almával sem, kiváltképp, ha férges.
A fizikában nem a matematika nehéz, hanem a fizika.
Egyes fizikusok talán határozottan szubjektív előszeretettel viseltettek egyik vagy másik elmélet iránt. De alig lehet kétséges, hogy a tudományos "közvélemény" végül is csak azt a változatot fogja elfogadni, amely sikerrel mutatja az utat, szélesebb területeket tud meggyőzőbb erővel megmagyarázni.
Ha végigtekintünk a fizika történetén, egy dolog világosan kitűnik: amikor valaki végre a helyes elmélettel áll elő, az gyors győzelmet arat.
Minden tudományban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is.
Nem hiszem, hogy bármely fizikus elég okos lenne ahhoz, hogy szándékosan megalkossa a húrelméletet... még jó, hogy a véletlennek köszönhetően létrejött.
Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.
Az anyag, bár extrém mértékben feldarabolható, mégsem a végtelenségig. Kell lennie egy pontnak, aminél tovább már nem osztható.
A természet igazi logikája a valószínűségszámítás.
A fizikában persze aligha igaz, de az életet éppen ez teszi széppé: légüres térben nem jutunk messzire.
Az atom a modern fizika alapvető szerkezeti egysége - egyszersmind az anyag és az energia feletti uralom majdani megszerzésének lehetősége. A gén a modern biológia alapvető szerkezeti egysége - valamint a szervezetünk és sorsunk feletti uralom majdani birtoklásának ígérete.
Bár a fizika nem lehet meg bonyolult matematikai egyenletek nélkül, a legfontosabb mégis az a fizikai tartalom, amely sokszor háttérben marad a formulák mögött.
A fizika a mennyiségek tudománya, ezért nem lehet meg matematikai formulák nélkül.
A kisgyermek, amikor beszélni kezd, használ szavakat, de a szavaknak csak bizonyos szűk értelmét ismeri. Aztán ugyanazok a szavak újabb és újabb kapcsolatokban kerülnek elő. A beszéd elsajátítása ezért fokozatosan történik, az egyes szavak, fogalmak tartalma hosszabb idő után teljesedik ki. Így tanulhatjuk meg a fizika nyelvét is! Bárhol is kezdjük el a fogalmak tisztázását, mindig újabb és újabb fogalmakat kell bevezetni a magyarázatokhoz.
A modern fizika csúcspontjainak megértése a hegymászáshoz hasonlítható. Amikor magasra érünk, ritkább lesz a levegő, hozzá kell szoknunk, ez az akklimatizáció. Így vagyunk a fizikával is, mert egyre feljebb haladva az ismeretekben egyre kevésbé tudjuk használni szokásos fogalmainkat.
Elektron és fizikus együtt: Nincs nehezebb, mint megérteni egymást, mert más világokban élünk, és ez rányomja a bélyegét a térről, időről, mozgásról és pályáról alkotott fogalmainkra. De ha eljutunk a végső kérdéshez: mi az, ami állandó a változásban, gondolataink találkozni fognak.
Fizikai világunknak két arca van, az egyik látható, a másik láthatatlan. Az egyik világ fotonok, azaz a fény által küldi el hozzánk üzenetét, ezért látható, a másik háttérben marad, de jelenléte szükséges, hogy a látható világ létrejöjjön és fennmaradjon.
A matematikában azt hisszük, hogy végtelenül sok egész számunk van. De például minden olyan elképzelés, amelyik a tetszőlegesen távoli dolgok természetére vonatkozik, a fizikában hamisnak bizonyul. Ezért azt gondolom, hogy a matematikában is az. Szerintem rájövünk majd, hogy valami nincs rendben az egész számokkal, és akkor a klasszikus egész szám csak közelítés lesz. Sokat gondolkozom ezen. Nem igazán hiszek a mesterséges matematikai világban.
A nagy bumm a szegény ember részecskegyorsítója.
Az elméleti fizikusok mindig kirukkolnak valamivel. Ez a feladatuk. Nem muszáj el is hinniük, amit mondanak. Nem kell, hogy igazuk legyen - pusztán belső ellentmondásoktól mentes elméleteket várnak tőlük, amelyeket megfigyelésekkel igazolni vagy cáfolni lehet. Az észlelőcsillagászok a maguk részéről udvariasan leplezett bosszúsággal tekintenek az elméletalkotókra, mint a gazdik a kutyáikra, amikor azok mindenféle ajándékokat hordanak a lábuk elé: botokat, sípoló gumikacsákat, döglött kismadarakat. A teoretikusok ilyen kedves figyelmességeivel sokszor senki sem törődik, de néhanapján a megfigyelők csontot dobnak nekik. Hozd vissza!
Ha az embert Stephen Hawkingnak hívják, és elkövet egy iszonyú baklövést, attól még Stephen Hawking marad; ha az ember harminc év alatti posztdoktori kutatóként követ el iszonyú baklövést, elnyeli a föld, mintha soha nem is létezett volna.
Legyen sötétség! Legyenek kétségeink, még a bizonyosságainkat illetően is! Sőt különösen a bizonyosságainkat illetően ne féljünk kételkedni, azokat a bizonyítékokat illetően, amelyek a kozmológiát egyetlen nemzedék alatt metafizikából fizikává, puszta spekulációból tudománnyá tették.
Az emberekben nem tudatosult eléggé, hogy a fizikusokat nem az vonzza a fizikában, hogy megérthetik, amit már eddig kiderített a tudomány, hanem az, hogy így esetleg rajtakaphatják a világegyetemet, ahogy épp valami képtelenséget művel. Nem tudunk betelni a tudattal, hogy a bolondját lehet járatni a világgal kapcsolatos természetes intuícióinkkal, és hogy néha a környezetünk nagyon furán tud viselkedni.
Az anyagban nincs más energia, csak az, amit a környezetéből befogad.
A fizikus fizikai módszerekkel érvel, és két fizikus általában akkor is megérti a másikat, ha utálják egymást. Egy fizikus fizikai kérdésekről egy kékfenekű majommal is képes szót érteni.
A fizika csodás egységesítésnek enged teret, nemcsak az alapvető kölcsönhatások szintjén, hanem kiterjedésének és hatásainak átgondolásakor is. Az olyan kategóriák, mint az "optika" és a "termodinamika", pusztán kényszerzubbonyok, amelyek megakadályozzák, hogy a fizikusoknak feltűnjön a számtalan metszéspont.
A mechanika nagyon is előkelő tudomány, és módfelett hasznos, hiszen az élőlények minden mozdulata ezen alapszik.
A világegyetemet mozgató erők nem különböznek azoktól, melyek az emberek lelkét mozgatják.
A fizika akkor is működik, ha nincs hallgatóság - az erdőben minden fa hangot ad, amikor kidől, függetlenül attól, hogy jelen van-e valaki.
A fizika legfontosabb tanulsága, hogy bármi is legyen a valóság végső természete, az nagyon különbözik attól, mint amilyennek a hétköznapok során látszik.
Egy egyszerű hidrogénatom semmivel sem kevésbé csodálatos, mint egy oroszlán vagy egy elefánt. Másként megfogalmazva: bármelyik ősrobbanástól a periódusos rendszerben fellelhető atomokig hosszabb úton jutunk el, mint az atomoktól énhozzám, aki itt ülök.
Azon anyagösszeg, mely a mindenséget alkotja, 'amint egy porszemmel is az idők folytán nem szaporodhatik, úgy egy porszemet is magából el nem vesz. Az anyag meg nem semmisíthető, az anyag halhatatlan.
Már a puszta szemmel látható állócsillagok oly roppant messze vannak mitőlünk, mikép azok távolságának meghatározására mértékül a mértföldet használni épen annyi volna, mint ha a magyar birodalom hoszát egy gyufával akarnók felmérni.
Jól ismert tény, hogy az elméleti fizikusok képtelenek megfelelően bánni a kísérleti eszközökkel - azonnal eltörnek, amint hozzájuk érnek. Pauli olyan jó elméleti fizikus volt, hogy valami rendszerint már akkor eltört a laborban, amikor még épp hogy csak belépett a küszöbön.
A fizikának soha sincs és nem lehet valamilyen minden időre kész, lezárt alakja, mert tartalmának végességével mindig a lehetséges észleletek végtelen bősége áll szemben.
Gyakran előfordul a fizikában - nem ott tévedünk, hogy túlságosan komolyan vesszük elméleteinket, hanem inkább abban, hogy nem vesszük eléggé komolyan őket.
A korai Univerzum "receptje" a következő: vedd az egy fotonra jutó elektromos töltést nullának, az egy fotonra eső barionszámot 1/1 milliárdnak, az egy fotonra eső leptonszámot pedig határozatlannak, ám mindenesetre jó kicsinek. A háttérsugárzás jelenlegi 3 kelvin hőmérsékleténél magasabb hőmérsékletekre vedd a hőmérséklet értékét az Univerzum akkori és jelenlegi méretének arányában magasabbnak. Keverd meg az anyagot alaposan, hogy a különböző részecskék eloszlását a hőmérsékleti egyensúly feltételei szabják meg. Helyezd el az egészet egy táguló Univerzumban, ahol a tágulás ütemét a benne lévő anyag keltette gravitációs tér határozza meg. Ha elegendően sokáig vársz, ebből a kotyvalékból kifő a mai Világegyetem.
Ahogy az univerzum egyre érthetőbbnek tűnik, úgy egyre céltalanabbnak is.
Az atomkor itt van, és itt is marad. De maradunk mi is?