IDÉZETEK A SZÜLŐRŐL
Ha azt hiszed, hogy ezt várod az élettől - családot, az anyaság valóra vált tündérmeséjét - tévedsz. Ez nem stimmel, nekem nem jön be. Mert az idea, hogy a szerelem feltétlenül hosszú és boldog élethez vezet... nem igaz.
A régimódi szülői tekintély talán már nem is létezik. A mai formának a kihívása ma már nem alanyi jogon jár, hanem olyan dolog, amiért meg kell küzdeni. Olyan felnőttnek kell lenni, akire fel lehet nézni, aki egyenesen és érthető módon kommunikál.
A szülő az, aki tisztában van a veszélyekkel. Ha ő hagyja elúszni azt a hajót, amin a kölcsönösség és a pozitív érzelmek vannak, akkor azt a gyerek már nem húzza vissza. Akkor élni fog a látszólagos szabadságával, és menni kezd a feje után.
Ha egy felnőtt képes meglátni az ádáz kamaszban az érzelmileg magára hagyott, sérült vagy szorongó gyereket, akkor tud áthatolni azon a falon, ami csak látszólag vastag.
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A gyermekek megérzik anyjuk halálát, az anyák pedig a gyermekükét. Így van ez, mióta világ a világ, és milyen megnyugtató, hogy erre nincs logikus magyarázat, senki sem érti, mégis mindenki bizonyosan tudja, hogy igaz.
Amikor egy szülő nem teszi a maga dolgát (...), akkor valójában jelzálogkölcsönt vesz fel a lelkére. És amikor jelzálogkölcsönt vesz fel a lelkére, a gyermekeivel fizetteti meg a kamatot.
Azok az anyák ingadoznak (...) könnyek és kacagás között, akiknek gyermeke elragadó csökönyösséggel követel tőlük valamit, amit egyszerűen lehetetlen megadni.
Kezdetben azt hisszük, hogy ismerjük a gyerekünket, és olvasunk a gondolataiban, ezért a kelleténél jobban akarjuk magunkhoz kötni őket, nem vigyázunk eléggé arra, hogy döntéseikben szabadok legyenek.
A világon ez az egyedüli pont, mely szilárdan áll, és nem vész valószerűtlenségbe: az a hely, ahol az anyja van. Mindenki más nemlétezővé, árnyékká válhatott, de ő soha. Olyan volt ez, mintha egyedül az anyja lenne élete pillére, sarkpontja, melytől sohasem szakadhat el.
David Herbert Richards Lawrence
Amikor egy nő terhes, már alig várja, hogy újból birtokba vehesse saját testét. Mégis, szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltűnhet a szemünk elől. Ezért aztán életünk hátralevő részében azon fáradozunk, miképpen tarthatnánk őt mindig magunk mellett, hogy vigyázhassunk rá. Ez a legkülönösebb dolog az anyaságban: amíg az embernek nincs gyereke, nem is tudja, hogy ez mekkora hiány.
Hogyan neveljen gyermeket az, aki önmagát sem tudta megnevelni? Hiszen gyermekeket csak példaadással, saját élete példájával nevelhet az ember.
Igen, van ilyesmi, amikor a szülő annyira elfogult gyermeke iránt, hogy önmaga előtt sem hajlandó végiggondolni és felismerni a helytelen vagy éppen bűnös cselekedetek súlyát, jelentőségét. A jó sorsban bízik talán, hátha az majd eligazítja és rendbe hozza a dolgokat.
Nem volt rossz viszonyom a szüleimmel. (...) De az a helyzet, hogy én soha nem tudtam elengedni magam a társaságukban. Láttam a szemükben, hogy kit látnak bennem, és nem tetszett. Többet láttam magamból a mimikájukon, mint bármelyik tükörben. Egyeseknek van ilyen képessége: ha rád néznek, az arcuk pontosan mutatja, hogy viselkedsz.
Megszelídül az ember, ha gyereke születik. Rájössz, hogy nem halhatsz meg. Élned kell a miatt a kicsi valami miatt, amit létrehoztál. Ugyanakkor semmi nem döbbent rá jobban a halandóságodra, mint az, ha gyereked születik. A jövőt ő jelenti, nem te. És megérted - ilyenkor érted meg igazán -, hogy az életed véges. Az élet túszul ejtett. Nem halhatsz meg, ugyanakkor tudod, hogy meg fogsz halni.
Mindig azt gondoltam. az ember a saját anyjától tanulja meg, hogyan kell anyának lenni. De nem igaz. A gyerekedtől. A gyerekedtől tanulod meg, hogyan legyél anya.
Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré.
Mi a gyermeknevelés? Küzdelem a saját magunk kiújuló hibái ellen.
Azt hiszem, embert szeretni nem is tud igazán az, aki nem a saját fiában szerette meg, nem annak a lelkén keresztül látja meg új perspektívában ezt a széles, de nem sivár életet.
Igaz lenne, hogy az anyák valamilyen ösztön-szeizmográffal észlelik, ha rendkívüli dolgok történnek a gyerekeikkel?
Akinek a nyakát soha nem ölelte át kisgyermeki kéz, akinek sohse mondta gyermeki ajk: apám; aki soha nem remegett a halál árnyékában egy gyermekért, aki soha nem borult lelkében Isten elé a gyermek megmaradásáért hálából, az olyan ember töredéket kapott az érzések világából.
Nincs még egy olyan kötelék, mint amely egy anyát köt össze a gyermekével. Semmi nem tudja hangosabban megénekeltetni a szívedet, vagy megremegtetni a térdedet.
Könyörögtem a jóistennek, hogy tegyen csodát és egyszer lépj be az ajtón, ölelj át és szoríts úgy magadhoz, hogy azt érezzem: senki sem bánthat, hiszen te, az én erős apám itt van velem.
A rossz az emberi akarat eredménye. És nincs annál nagyobb rossz, mint az anya akaratereje, amely arra irányul, hogy mindenféle erkölcsi erőt elnyomva megmentse bűnöző fia nyakát.
Ez hiányzott életéből neki, erre vágyik titkon, ha nem is gondol rá. Ami betöltené az ürességet benne. Ez az elevenség, ijedtség, játék, simulás, mosolyok és könnyek. Ez az egész mindenség itt. Ami a gyerek. Ha neki egy ilyen kis gyereke volna. Mint ez a kis lucskos, taknyos, melegen szuszogó eleven kis jószág. Mindjárt jobban tudná és tisztábban érezné, hogy miért dolgozik, miért kezdődik a reggel, végződik a nappal, mire való az éccaka, a házasélet, hogy miért is élnek.
A szülőket attól kezdve kínosan érintik a gyermekeik problémái, amikor túl idősek lesznek ahhoz, hogy hazaparancsoljuk őket, ha leszáll a sötétség.
A gyerekvállalás életünk legnagyobb teljesítménye, és jelentősége messze meghaladja a mi életünket.
Régen lemondtam arról, hogy valaha is édesanya legyek. Mindig rendszeresen szedtem fogamzásgátló tablettát, de szerintem nem ez volt az elsődleges biztosítéka annak, hogy biztosan nem esem teherbe. Sokkal inkább az, hogy hittem abban: a természet elrendezi az ilyen dolgokat. S a magamfajta nők, akik semmit sem tudnak adni egy gyereknek, soha nem is esnek teherbe. Mindig meddőnek éreztem magam. Nem egészségügyi, sokkal inkább lelki okok miatt.
Mikor csókolt meg engem Anya? Nem emlékezett rá, hogy valaha is megcsókolta volna. Talán az volt a csók, hogy beszappanozta a hátát, és azt mondta: "tartsd a fejed", és szappanhabból sapkát formált rá, hegyes, hosszú sapkát csavart a szappanhabos hajából, és az volt a csók, hogy fodrot varrt a köténye aljára.
Hallod-e, egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. De nekem volt gyönyörűség gügyögésedet is hallanom. Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz. Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy.
Amikor a lányom először megmozdult a hasamban, olyan ősi rettegés lett úrrá rajtam, amely egyidős volt az élettel. És csak akkor enyhült, mikor a kezemben tarthattam őt!
Szeressétek a gyermekeiteket, amennyire csak tudjátok, és adjátok meg nekik azt az érzést, hogy önmagukért szeretitek őket, és nem azért, ami válhatna belőlük. Szeressétek mélységesen őket, és adjátok meg nekik az érzést, hogy olyannak fogadjátok el őket, amilyenek.
Hát lehet, hogy én tényleg hülye vagyok. Már féléve járunk a nevtanba, de csak most tudtam meg, hogy a nevtan az nem egy tantárgy, mint a nyelvtan, számtan, mértan. Ráadásul kiderült, hogy nem is énmiattam járunk oda, hanem az anyu miatt, hogy megtanítsák végre, hogyan kell egy gyereket rendesen nevelni.
Anya és fia közt nem létezik barátság. A fiú mindjárt észreveszi a barát mögött leselkedő kémet, s a kém háta mögött a féltékeny nőt.
Néha úgy gondolom, amikor a gyerek felnő, akkor nő fel a szülő is.
Az anyai kötelességek terhét leginkább az könnyíti meg, ha elmondhatjuk valakinek, mennyi fáradsággal, kudarccal és nehézséggel jár csemeténk felnevelése. A szülői érzés gyakran hallgatást parancsol.
Az anyákban van valami, ami alatta marad, és ami fölébe is emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, és vezérli tetteit. Éleslátással teljes elvakultság.
Az anyaság érzése nem magyarázható, nem is lehet vitába szállni vele. Az anyát éppen az teszi fenségessé, hogy bizonyos fokig valami állati is van benne. Az anyai ösztön istenien állati. Az anya már nem asszony, hanem nőstény.
Nagyszerű érzés lehet, ha egy rózsaszínű szájacska a lelkünket magához húzza a testünkből, és a mi vérünkből építi fel a maga életét!
Az anyát gyakran keríti hatalmába az a nyugtalanság, amit minden tulajdonos elsőként tanul meg, mégpedig fájdalmak között: nagy dolog a bizalom, ám az ellenőrzés mégis kívánatos.
Senki nem lehet annyira egyedül, mint aki a gyerekével marad magára.
A tehetség nagy kincs. A szokásosnál is nagyobb felelősséget jelent egy-egy kiemelkedő képességű gyermek nevelése. A szülőknek hitük mellett szeretetükre, a gyermek igényeinek megértésére és türelemre van szükségük, hogy ne csak csodagyereket, hanem gyerekcsodát is lássanak gyermekükben.