Daniel Banulescu
Senki nem ússza meg életben az életet.
Kívülről szépek vagyunk. De a lelkünk rohadt.
Ha a börtönben bevallod, hogy sunyi vagy, azt jelenti, fel vagy rá készülve, hogy egy durva verekedésben foszd meg a trónjától egy csoport mindenki által elismert főnökeit.
Előbb neked kell (...) tisztelned magad, hogy bármi esélyed legyen, hogy más is tiszteljen.
Ha elveszed az embertől az életét, nem marad belőle egyéb, mint a lábkörmök és egy marék homok.
Azokra a nőkre, akikbe beleszeretsz, mindig úgy kell nézned, mint valami rovarokra. Bizonyára szépek. De akkor is csak rovarok maradnak. Ez a mély bölcsesség bármelyik férfi számára hasznos lehet.
Ahányszor csak úgy nézel a nőkre, mint afféle ikonokra vagy istennőkre, saját bukásodba egyezel bele lelkesen.
Mit tegyen az a szerencsétlen leány, akinek egyszerűen úgy van alkotva a húsa, hogy szép arcot formáz, a te ostoba, kiskutyaszerű rajongásod előtt, mely azért ostoba, mert nem a megfelelő helyre irányul? Akárhány nevetséges bálványimádó táncot jársz körülötte, ő ugyanaz marad. Ha bálványozod, megbolondítod. Elkezd affektálni, és neked köszönhetően rosszabbá válik, mint amilyen azelőtt volt.
Ahányszor csak új szerelem kezdődik az életemben, felteszem magamban, hogy úgy képzelem el csodálatom tárgyát, akár egy bogarat, amelyik a jobb alkaromra koncentrálva mászik, és ha egymáshoz közelítem a két karomat, a bal alkaromon is kirándul egy kicsit, amíg aztán, amikor a legkevésbé számítok rá, elrepül.
Akármilyen szentté válik egy férfi, mégsem tudja levetni soha a disznóbőrt.
Ahhoz, hogy bármit megjavíts ezen a Földön, kötelező, hogy csatlakozz egy csoporthoz. És hogy dorongként használd annak a csoportnak a politikáját.
Egy író ír egy könyvet. Ha az a könyv jó, a sugarai melegítik a világot, és ez az ő egyetlen politikája... Ha rossz, a sugarai lankadtan lógnak alá. És ez az ő egész politikája, csakhogy ezúttal nem használta sikerrel.
Az igazi harcosnak úgy kell uralkodnia a fájdalmán, mintha labdát vezetne, hol a halál partján, hol az életén.
Az egyetlen lehetőség a láthatatlanná válásra, ha egy vak rád néz.
Csak azok emlékeznek az emberre, akiknek a szemébe nézett. A többiek, akiknek nem, majdnem soha. Ha békén hagyod őket, ők is békén hagynak. Ha nem hagyod békén őket, megszeretnek, és annyi neked.
1960. augusztus 31. — román író és költő
Nemsokára semmi sem különböztet meg egymástól. De még ha háromnegyedrészt meg is vagy halva, Ha akár egyetlenegy jócselekedetet végrehajtasz, Akkor az életed váratlanul megújhodik.
Egyetlenegy jócselekedet is megmenekít mindentől.
A leghatásosabb titok gyakran az igazság.
Nem szeretnék meghalni. Azt szeretném, ha már halott lennék.
A boldogság talán egy olyan bájital, melyet a világ legszebb nőjének csorbáiból lehet kivonni.
Nemcsak az emberek, hanem a természet is gátakat emel a jól végzett munka elé.
Ha már házasodsz, természetesen tökéletes házasságra vágysz. A tökéletes házasság első feltétele az, hogy egy tökéletes nővel kössed.
Az abszurd világ, melyben élünk, minden kétséget kizáróan bizonyította, az egyetlen esélyed arra, hogy egy tökéletes nő mellett töltsd az életed, az az, ha te magad készíted el magadnak.
Minden ügyfélnek több bizalma támad, ha egy királlyal kell üzletelni. "Úgy viselkedett, mint egy király." "Királyi fizetséget adott." Nem léteznek ilyen szólások egy vezérigazgatóval kapcsolatban.
Az éhség élessé teszi az agyat, olyan lesz tőle, mint valami szablya. És minden jó dolog a világon az éhségből született.
Minden olyan alkalommal, amikor valaki nyer, ez csakis azért lehetséges, mert valaki kicsivel korábban veszített.
Az ember az egyetlen faj, melynek az számít, hogy mit csinál a két belével. Minél ízletesebb fogásokkal tömi meg a vékonybelét. És minél nagyobb pukkanásokkal üríti ki a vastagbelét.
Az őrület mindentől megóv. Ha egyszer őrülettel diagnosztizáltak, az egész világ szeretettel fordul feléd, és úgy kezel, mint egy plüssmackót.
Isten azt állítja magáról, hogy ő szeret. Akár érezzük, akár nem, ez a szerető Isten mindannyiunkat számtalanszor megsegít. Vajon lehetséges-e akkor, hogy egyidőben létezzék egy jó Isten, és egy gyilkos, aki olyan lángoló lelkesedéssel szeleteli fel mindannyiunk életét, mint egy rohadt mészáros? Vagy talán Isten és az emberek közé egy szellemi tolvajbanda ékelődött, annyira karcsú bűnözők, hogy már testük sincsen, annyira agyafúrt szellemek, hogy számukra semmiség megvetendő tetteiket az Isten számlájára íratni. Mi az igazság? Hogyan indokolható a szenvedés, a bűn, a gúnyolódás, a kínzás?
Inkább sörhasam legyen, mint púpom a munkától.