Dombóvári István
Nyilvánvaló emberi sajátosság, hogy a saját nyűgünket, nyavalyánkat valaki máson verjük le. Ez nem feltétlenül szándékos. De aztán mindig megkapod a kijózanító mondatot: "Ha magaddal van bajod, ne rám legyél mérges!"
Normál esetben az ember mindig a pozitív képet sugározza magából. Mosolygunk, szép ruhába öltözünk. Ez automatikus. És amikor hajlandó vagy kimutatni valamit a szarodból, akkor azzal még közelebb engeded az embereket magadhoz.
A színpad az terápia. Igazán mindenki ott él. Néha olyan, mintha a két fellépés közötti élet lenne a virtuális.
Az ember gyakran hajlamos elkanászodni. Mint ahogy a kapcsolatokkal is így vagyunk. Az elején, mikor meg akarjuk szerezni a másikat, mindent megteszünk, teperünk, mint az állat. Aztán amikor már megvan, amikor már elvesszük feleségül, amikor már úgy vagyunk vele, hogy úgyis ismer, úgyis velünk marad, már nem is teszünk bele nagy energiát. Ellötyögünk takaréklángon.
Az ember úgy fogja a leadott kis súlyát, mint valami becses kincset. Annyira fél, hogy ez a kis boldogság már nem lesz az övé. Elveszik, elragadják tőle a csúnya, gonosz karok, a zsírkarok. Belenézek a tükörbe, és elszörnyedek. Próbálom tudatosan kikerülni a tükröket. Nem szabad magadat nagyon elszomorítani. Ha magadat már valahogy másképp képzeled el, vagy az utolsó kép a fejedben kettő hónappal ezelőtti, olyan, ami jól volt megvilágítva, be voltál púderezve, jó ruha volt rajtad, jól be volt lőve a hajad, akkor egy szörcsögő tokás, fénylő homlokú, golyófejű embert látni a tükörben nagyon kiábrándító tud lenni.
súly leadása, megtartása olyan, mint a hazugság meg az igazság. Egy okos ember mondta. Ha igazat mondtál, akkor arra nem kell emlékezned. Csak a hazug ember kontrollálja, hogy mit mondott. Mit mondhattam ekkor ennek meg annak? Kicsit erre hasonlít ez. Az őszintén evő leveszi a polcról, ami megtetszik neki, és megeszi. A hazug evőnek, a fogyókúrázónak meg egyszerűen mindig le kell futtatnia a szoftvert, hogy mit ehet és mit nem ehet meg. Ez folyamatos harc.
Kicsi ország ez, kevés hírességgel, így óhatatlanul példát mutatsz valamivel, ha akarsz, ha nem. És ha kövérként tündöklöm, majd a fogyás után visszahízom, akkor a többi túlsúlyos gondolhatja, hogy ez így normális, visszaállt a normál állapotába. Egy kövér család azt mondhatja otthon: "Dombóvári is visszahízott, rosszabb lett neki ettől? Ugyanúgy ott van a tévében." Ezért mennek és kirabolják a hűtőt. Akkor én ártottam. Finoman, nem offenzív módon, de én azt szeretném mondani a túlsúlyos társaimnak, hogy nem szabad kövérnek maradniuk.
Van az a mondás, hogy a "kövér ember a fogával ássa meg a sírját". És ez így is van. Ez veszélyes, de mivel nem olyan, mint a dohányzás, ezért senki nem fog szólni érte.
Jelenlegi információk szerint ez az egy életed van, és ezt senki nem fogja helyetted kijavítani. Ne éld le dagadtan az életedet! Nagyon sok visszafordíthatatlan dolog van a világon, ami sajnos olyan, amilyen. A kövérség az pont nem ilyen. A döntés a kezedben van. Te magad vagy a betegség és a gyógyszer is.
Mikor az ember gyerekelőadásban játszik, nem szabad megfeledkezni róla, hogy a jegyet a szülő vásárolta és fontos, hogy a kicsik és a felnőttek igényeit is kielégítsük. Fontos, hogy a szülők is kapjanak valamit, ami a gyerekeket nemzavarja, de ők is élvezik.
Ha lenne egy minden sorból kilógók csoportja, én onnan is kilógnék.
a egy cégnél több mókamester van, azok nem rivalizálnak. Erős emberből, alfahímből egy kell mindenhova. Egyik megeszi a másikat. A humornál nem így van, ha két vicces alak van valahol, akkor az kétszer annyi viccet jelent. Az erre alkalmasak pedig még összedolgozni is képesek. Ebből lesznek a duettek.
A dagadt gyerek még puszit se kap. A dagadt gyerek izzad, a dagadt gyerek büdös. Azok az évek menthetetlenül kiesnek. Senki és semmi nem hozza vissza neked, tök mindegy, hogyan alakul az életed.
Jó motivációval lehet minden ellen tenni. De az igazi, állandó motivációhoz ennél több kell. Annak belül kell megszületnie, nem külső nyomásra.
A fizikai munka a testet és a jellemet is megszilárdítja. A nagyobb baj az, hogy nincsen becsülete. Nem akar senki fizikai munkát végezni. Mert nehéznek gondolják. Nehéz is. Közgazdászokból, jogászokból manapság már Dunát lehet rekeszteni, de nincs egy ember, aki tudna neked csinálni egy ajtót. Nem kérheted meg rá az akadémikus urat, hogy javítsa már meg a tévédet, mert nem tudja. Eltűntek a melósok, ez óriási probléma. Hamarosan még nagyobb lesz.
katonaság egy hangulatos felkészítés az életre. Annyira kemény vagy agresszív csak, amennyire maga az élet lesz majd később. Csak hát kicsit töményebben, kicsit jobban egyben van az egész. Az, hogy az embernek dolgoznia kell, és ezért kevés pénzt kap. Az, hogy az embernek kúsznia és másznia kell, és az emberek üvöltöznek vele. Ez nem a katonaság. Az egész rohadt élet erről szól.
Ha volt valami jó az életemben, jött vele valami rossz is egyből. Az Úr egyenlege mindig nulla.
Ha kicsit hízol, akkor úgy tűnik, hogy ez még visszafordítható. A klasszikus: "Ezt ma még megeszem, holnaptól meg majd összekapom magam." Sokáig toljuk ki annak a határát, hogy mekkora súlyig visszafordítható a hízás. Elég rugalmas ez a határ."15 kiló, az mi? Elmegyek jövő héten párszor futni, kihagyok pár vacsorát, aztán el is van intézve a dolog." Ilyenekkel jól el is van bagatellizálva a dolog.
Megélhetési humoristaság nincsen, mert az rányomja a bélyegét magára a kedvedre, a tevékenységedre. Mindig szerelemből kell csinálni, akkor is, ha már meg is élsz belőle. Az indíttatás a lényeg. Aki híres akar lenni, meg gazdag, és ezért akar humorista lenni, az mind hoppon marad. Ez egy érzékeny dolog. Ezt tényleg nem lehet pénzért vagy népszerűségért csinálni. Ezt kizárólag tényleg csak azért lehet csinálni, ha neked jólesik, hogy röhögnek. Rengeteg felület áll rendelkezésre, hogy önjelölt sztár legyél, nem a humoristaság az.
Valahogy a kövér ember nem is tartja magát kövérnek. Az agya úgy működik, mint az óceáneffektus: télen fűt, nyáron hűt. Amikor kövér vagy, akkor vékonyabbnak hiszed magad. Mikor lefogysz, még kövérnek hiszed magad. A tested változásánál valahogy mindig később jön az öntudat. A belső kép mindig késik egy kicsit a külsőhöz képest. Óriási a torzulás a képzelt és a valós kinézetet illetően.
Amikor valaki egy sikeres fogyókúrán van túl, mindenki kérdezi tőle, mitől fogyott le ennyire. Mikor elmondod a nagyon egyszerű megoldást, az nekik nem elég, ők valami csodálatos dolgot várnak még. Rendkívül naivak tudnak ám lenni az emberek, azt sokkal könnyebben elhiszik, hogy valami bogyótól fogytál le, mint hogy elhagytad a kenyeret meg a cukrot. Hamarabb elhiszik, hogy beveszel egy zöld kapszulát és lerohad rólad negyven kiló. Ez azért van így, mert mindennek a könnyebbik végét akarjuk megfogni.
A kis kudarcokból lesznek a nagy kudarcok. Ezek a kudarcok azonban benned élnek és növekednek, mint egy Alien. És ezzel a kis szörnyeteggel nagyon gyorsan csinálni kell valamit.
Aki fogyókúrázik, az nem egyszerűen a súlyát csökkenti, hanem átáll egy egészségesebb életmódra.
Bele lehet ám nyugodni a kövérségbe. Talán ez az egyik nagy mételye. Főleg, ha van melletted valaki, aki elfogad. Vagy legalábbis látszólag elfogad, igazából soha nem tudhatod meg, ha jól csinálja.
Öt év, évi majdnem tíz kiló. Mindig benne van az emberben: "Á, innen még vissza tudom hozni." Ez a lazaság abból fakad, hogy elvileg már ismerem a módját, tudom, mit kell csinálni, ha le akarok fogyni. Aztán a farkaséhséggel már nem tudunk mit kezdeni. Éhesek vagyunk és enni akarunk, és abban a pillanatban meggyőzzük magunkat arról, hogy enni nem bűn. És ezek a kis elvesztett csaták megpecsételik az egész háború sorsát.
A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. "Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár." Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínűleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is.