Gyarmathy Éva

Egyre inkább sikerül a középületeket a mozgássérültek számára is elérhetővé tenni. Hasonló szemlélet kellene az iskolai tananyag és a tanítás kialakításában is. Egy átlag általános iskolai osztályban egy 140-es IQ-val rendelkező diák idejének a felét tölti hiába, 170-es IQ-val teljesen fölöslegesen ül az iskolapadban. Ugyanígy van ez a skála másik felén, csak más okból. Akkor szabadna csak kötelezővé tenni az iskolát, ha ez azt jelentené, hogy a gyerekek képességeiknek és fejlődésüknek megfelelő tanítást kapnak.

Alkossa meg a gyermek a tudást, ne készen kapja! A kész tudás szükségtelenné teszi, hogy végigjárja és megtanulja a tudás megszerzésének útját. Minél többféle utat járhat végig a gyermek, annál valószínűbb, hogy megtalálja, milyen területen, hogyan tud a leghatékonyabb lenni.

Sajnos a pedagógiában a kérdezést főleg a hibákra való rákérdezésként használják, a javítás szándékával kérdeznek. Ezért a legtöbb gyermek, ha rákérdeznek arra, amit csinál, automatikusan azt gondolja, hogy valamit ki kell javítania. Például ha megkérdezzük, hogyan lehetne másképp megcsinálni, akkor nem új megoldáson kezd gondolkodni, hanem keresi, hogy mit rontott el. (...) Ilyen reakciók jelzik, hogy a gyermeknek hosszú időre és a korábbiaktól eltérő tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy a kérdéseket barátjának tekintse.

A fejlődéssel hatalmas információtömeg vált könnyen elérhetővé. Az információk elérhetősége lényegében érdektelenné tette az ismeretek iskolában történő megszerzését. Az információk kezelése, rendszerezése, szűrése és felhasználása végül is a tanulás maga vált fontos tudássá.

A gondolkodást eleve gátolja a hétköznapi pedagógiának az a gyakorlata, hogy a megoldást, az egyetlent keresteti. A mai tanulók a jövő még nem ismert problémáival állnak majd szemben. Ezért nem a most ismert megoldásokra kell tanítani, hanem a megoldandó probléma meglátására.

A problémamegtalálás és -megoldás folyamatában a legfontosabb módszer a kérdés és a megkérdőjelezés. Ezek az eszközök az oktatásban feketelistára kerültek. A kérdés a tanár privilégiuma. A diák akkor kérdez, amikor nem tud valamit, vagyis a tanulónál a kérdés a tudatlanság jele. Legtöbben félnek is kérdezni, mert félnek butát kérdezni, pedig köztudott, hogy a legbutább kérdés az, amit nem tesznek fel.

A tehetség is a természet azon értékei közé tartozik, amely gondozást kíván. Nem kapálást, nyírást, permetezést, csak dús termőtalajt, odafigyelést és szabadságot a növekedéshez.

Bár tehetséggel foglalkozni igen megterhelő lehet, a tehetséges gyermek nem teher. Inkább kihívás.

A tehetség (...) a személyes jellemzők és a környezeti tényezők finom interakciója által fejlődik. Ez egyrészt azt jelenti, hogy sokszor nem látható, apró hatások is nagy jelentőségűek lehetnek, másrészt azt implikálja, hogy ha a környezeti tényezőket a tehetség számára elégségesen használhatóvá teszi a társadalom, akkor jelentősen megnöveli a tehetség megjelenésének valószínűségét.

Réges-régi hiedelem, hogy "a tehetséget nem lehet eltaposni, az úgyis kirúgja magát". Azért tartja magát ez a nézet, mert igazi csapda. Ugyanis szimpla logikával lényegében tautológia szinten mondható, hogy "nem is volt igazi tehetség, ha elkallódott".

A tehetség nagy kincs. A szokásosnál is nagyobb felelősséget jelent egy-egy kiemelkedő képességű gyermek nevelése. A szülőknek hitük mellett szeretetükre, a gyermek igényeinek megértésére és türelemre van szükségük, hogy ne csak csodagyereket, hanem gyerekcsodát is lássanak gyermekükben.

A csodagyerekeket úgy is lehet tekinteni, mint a tökéletes fejlődés példáit. Ezekben a gyerekekben több kritikus faktor szokatlanul jó összeilleszkedése hozza létre a különleges képességeket.