Jean Cocteau
1889. július 5. — 1963. október 11. francia költő, író, festő, színész, zeneszerző és filmrendező
Látom lenn a halált e szép kor magasából, mit, jaj, elértem én, a nagy út derekán, hol elhagy az ifjúság, s fegyvere eltalál. Kacagva viszi el szép rózsakoszorúmat; míg készül szőttesünk, te képzed fonalunkat, fonákunkon élő halál.
Annak, aki azt akarja, hogy az ifjúság kövesse, egyenes úton kell járnia.
A művészet csúnya dolgokat állít elő, amelyek idővel általában megszépülnek, a divat szép dolgokat állít elő, amelyek később mindig megcsúnyulnak.
Csak az álombéli embereknek és helyeknek van jelentőségük.
Honnan vegyem az uniformist, amely alá elrejthetném túlságosan nagy szívemet, úgy, hogy meg ne lássék?
Amit a közönség kifogásol, azt műveld: az vagy Te.
A stílus a legegyszerűbb módja annak, hogy valami bonyolultat közöljünk másokkal.
Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk?
A tükröknek hosszasabban el kellene tűnődniük, mielőtt visszatükröznek valamit.
Az ember még akkor is remél, ha feje guillotine alatt fekszik.
Csak az igazságnak lehet megindító ereje.
Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.
A fantasztikust természetessé kell tenni - hasonlatossá az ámulathoz, amit a gyermek érzett, aki látta, hogy a cukor feloldódik a vízben, aztán felfedezte, hogy ő nem olvad el a kádban.