Kempis Tamás
390 — 1471. július 25. németalföldi szerzetesíró
Még ha azt látnád is, hogy más nyíltan vétkezik, vagy valami nagy hibát követ el, akkor sem kellene magadat nála jobbnak gondolnod: hiszen nem tudod, meddig tudsz megállni a jóban.
Az önszeretet többet árt neked, mint bármi a világon.
Sokszor ég a tűz, de a láng nem csap föl füst nélkül.
A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni.
Munka nélkül nincs nyugalom, küzdelem nélkül nincs győzelem.
Isten odaönti áldását, ahol üres edényt talál.
A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. Lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, mindenhez van ereje és minden lehetséges.
Ha többet gondolkodnál halálodon, mint a hosszú életeden, minden bizonnyal jobban igyekeznél megjavulni.
Nézd csak, milyen messze vagy még az igazi szeretettől és alázatosságtól: amely senki másra nem néz haraggal, méltatlankodással, csak önmagára. Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti. De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, s valóban férfira való tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek észjárása más, mint a miénk.
Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted.
Minél tisztább a szándék, annál szilárdabban halad az ember a különféle viharokon keresztül.
Az elveszett idő nem tér vissza.
Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá.
Miért keresel nyugodalmat, hiszen fáradozásra születtél.