Robert Lawson
Ahogy az ember járja az útját, úgy szembesül az élet nehézségeivel, szenvedéseivel, melyek csak az élet szépségeibe való alámerüléskor, és azok megértésekor válnak érthetővé, logikussá.
Minden cselekedeted következményekkel jár, ahogy annak is megvannak a maga utóhatásai, ha valamit nem teszel meg.
A szem a lélek tükre. Mindegy, milyen szín mögé rejtőzik, a lélek lángja ismerős pislákolásként ragyog fel.
Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Minden embernek meg kell tanulnia két alapvető dolgot: fogadni, ami jön, elengedni, ami megy.
Mindent visszakap az ember, amit ad. És pontosan úgy, ahogyan adta.
Az élet egyetlen pillanat. Az elmúlt pillanatot már nem tudjuk megváltoztatni, dacolni, küzdeni ellen hiábavaló. Bármi is történt, már megtörtént. Amikor megjelenik az elfogadás, felgyulladt a tudatosság fénye bennetek, eltűnik a pillanattal szembeni ellenállás.
A vallás képes rá, hogy a szeretet és béke érzésével melegítse át az emberek lelkét, de gondolj csak arra, (...) hány háborút vívtak, milyen mérhetetlen embertömeget mészároltak le eltérő vallási nézetek okán.
A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül.
Minden szívdobbanás, minden kézmozdulat fodrot vet az élet tengerén. Az életben látható szépségek és borzalmak mind az elmúlt pillanatok visszhangjai.
A beletörődés egy olyan állapot, amikor egy ember tehetetlennek érzi magát abban, hogy megváltoztassa a jelen pillanatot. Az elfogadás viszont megszünteti a szembenállást, feloldja a feszültséget, melyet a "nem akarom" érzés vált ki.
Fontos és hasznos megtanulni meglátni mindenben és mindenkiben a szépet, a jót. Bölcsebbé és békésebbé válik tőle az ember, az élete pedig kiegyensúlyozottabbá.
A múlt már elmúlt, tanulj belőle és hasznosítsd a tapasztalatokat, a jövő pedig az alapján változik, amit most teszel. Bárhol is vagy, bármikor is vagy, az életed mindig itt és most van.
Az élet minden pillanatát éppen a halál teszi értékessé.
Ha tudnád, mikor ér véget ez az életed, akkor (...) elveszne ezzel az élet szépsége, a pillanat értéke, mert folyton azon töprengenél, ami lesz, és nem azt élnéd meg, ami van. Az élet mindössze egy pillanatnyi gyorsan tovatűnő villanás.
Minden ember életében vannak fel-felbukkanó jelek, melyek azért vannak, hogy letérítsenek egy megkezdett rossz útról, vagy éppen, hogy a jóra vigyenek rá.
A változatosság éppoly sokszínű, mint az emberi természet. Azonban egy idő után mindenki ki akar lépni a kényelmi keretei közül, és kipróbálni valami újat.
Az ember leleményessége és túlélési ösztöne szinte határtalan.
Úgy hagytak nyomot egymás lelkében, hogy nem akartak semmit elvárni a másiktól. Nem kívánták, hogy a másik ilyen vagy olyan legyen, mert tudták, hogy a szeretetük olyannyira őszinte és tiszta, hogy nem volt szükség elvárásokra és megjátszásra, csakis az egymást követő pillanatok szépségének éltek.
Az ember egyik legnehezebb döntése (...), hogy az erszényt válassza, mely teli van arannyal, vagy a tudást, mellyel bearanyozhatja életét.
Bármit is teszel, az visszahat rád, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt tetted.
Semmit sem kapunk, amit nem érdemeltünk ki.
Nem a minket körülvevő világban kell ellenségeket keresnünk, hanem minden ember önmaga legnagyobb ellensége.
Tetteink sosem maradnak jutalmazatlanul, vagy éppen büntetlenül.