Susan Barker
A természet sohasem gondolkodik előre. Öntörvényű ritmusában egyszerűen csak visszatarthatatlanul halad.
Az okos sólyom elrejti karmait.
A tudománytörténet a képzeletünket túlhaladó fogalmak elfogadásáról szól.
Valójában az egész emberi civilizáció is csupán egy múló pillanat a világegyetemben. Miért kellene a születésnapot a többi hétköznap közül ajándékokkal és ünnepléssel kiemelni?
Semmi sem történik a természettel ellentmondásban. Legfeljebb a vele kapcsolatos ismereteinkkel ellentmondásban.
A megvilágosodásnak léteznek ösvényei, de ezek eléréséhez szükséges, hogy az ember megszabaduljon minden olyan előítélettől, amelyre az érzékszervei tanították; függesszen fel minden olyan meggyőződést, amely a létezésünket könnyen értelmezhető aktákká alakítja.
Nem is olyan könnyű hízelegni - szívósságot és fáradhatatlan mosolygóizmokat kíván meg. Néha a saját affektált nevetésem hangjától felfordul a gyomrom.
A hízelgés még a disznót is ráveszi, hogy felmásszon a fára.
Van valami mélyen ösztönös elem a tökéletlenségeinkben, az ápolatlan, rúzsos fogú, csípőn feszülő lomposságunkban. Valami, amit a szépség mértéktelen látványa sem tesz helyre.
Az igazság illékony dolog, elmozdul, mint a felhőkbe beképzelt alakzatok.
Miért kelt egy moll akkord szomorúságot? Mert a zene felkavarja az étert, amelyben az érzelmeink lebegnek.
A lehullott rügyek nem térnek vissza az ágra.
A rossz az emberi akarat eredménye. És nincs annál nagyobb rossz, mint az anya akaratereje, amely arra irányul, hogy mindenféle erkölcsi erőt elnyomva megmentse bűnöző fia nyakát.
A sorsot nem érdekli, mennyi pénzt fektetsz valamibe. A végén úgyis azt teszi veled, amit ő akar.
Mindig azzal tréfálkoztál, hogy az ég a vihar révén üríti ki orrüregeit. Nem a legbájosabb hasonlat, de amikor ma reggel kiléptem a házból és belélegeztem a ropogós, felfrissült levegőt, nagyon is helytállónak éreztem.
Ha az idős kor biztosítja az embernek a jogot, hogy másokat döfködjön és kritizáljon, akkor annak is megvan a maga vonzereje.
Az éjszaka közepén kigondolt terveket sosem a józan ész táplálja.
Az az igazi kihívás, ha az ember megmarad egy olyan állásnál, amely többé nem kínál kihívást számára.
Minden napnak megvannak a maga kihívásai (...) És minden napnak megvan a maga hozadéka.
Népszerű mítosz, hogy annak, akit az ember szeret, titokzatosságba kell burkolóznia, és hogy ettől megfosztva maga az iránta érzett vonzalom múlik el. De az a szenvedély nem lehet tiszta, amelyet a rejtély tart fenn.
A hoszteszbár és az akvárium egyaránt állatkert, csupán a közönség más.
A belső gondolatok ismerete időnként gyötrelmes lehet, ahhoz hasonló, mintha egy lány botladozna a vicsorgó farkasok vermének peremén, miközben a farkasok a fogaikat csattogtatják a lány lába előtt.
A valóság egy kártyapakli, végtelen számú kártyalap. A mi háromdimenziós világegyetemünk csak egyetlen kiosztott lap Isten kezéből.