Vasadi Péter
1926. június 1. — 2017. november 24. magyar költő, író
A határainkon nem léphetünk túl, de kötelességünk odáig elmenni.
Nincs oly messze senkitől az az út, egy lépés csak körös-körül. De a léte múlik azon, hogy a kör izzó közepén föláll-e, leül.
Vállald a hallgatást. Akár gyors eltűntödet. Hogy szószegény a létezés, a csönd mutatja meg. S hogy hiányod mily beszédes.
A valóság ára halál. Így cserél helyet a látszat a valósággal. Amit ezután nézel, káprázat, mely szétlövi fénnyel, ami van.
Helyetted nem tudok élni. Érted igen.
Minden rajtunk múlik, de közben úgy kell élnünk, hogy semmi sem múlik rajtunk.
Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele.