IDÉZETEK A FEJLŐDÉSRŐL
A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit. A fiatalok előre néznek, meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek, és keveset törődnek az emlékek egyre sűrűsödő terhével. Ezért nem haladhat együtt öreg és fiatal, és ezért halad előre a világ.
Ne akard esküvel, szöggel és kalapáccsal rögzíteni minden időkre azt, amin az éjszaka és a reggel is változtat valamit, szíved és értelmed is örökké csiszol, másít, alakít valamit, ma, holnap és örökké.
Aki nem halad, az visszafejlődik. Vagy fejlődsz, vagy leépülsz.
Mindannyian felfedezők vagyunk. Hogyan élhetnénk úgy, hogy csak nézünk egy ajtót, de soha nem nyitjuk ki?
A változás mindig nagy kihívás.
Nem úgy érsz el nagy dolgokat, ha arra gondolsz, amilyen vagy. Úgy érsz el nagy dolgokat, ha arra gondolsz, amilyen lenni szeretnél, és ezt nap mint nap újra és újra elképzeled.
A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.
Felejtsd el a tökéletességet, és a javulást célozd meg!
Legyőzni önmagunkat, ez az egyetlen valóságos és az egyetlen tökéletes győzelem.
Az ember néha azt hiszi, tökéletesebbé tette a dolgokat, pedig csak másként csoportosította őket.
Mindenkinek az életében van egy éjszaka, amikor egyik pillanatról a másikra felnőtté válik. Ami után már minden más lesz, mint annak előtte. Isten veled, ártatlanság! Mindig akkor jön el az ilyen éjszaka, amikor az ember válsággal küzd.
A túl sok gyakorlás olyan, mint a túl sok cukor.
Mindig arra kell törekedned, hogy a legjobb legyél, de sosem szabad elhinned, hogy az is vagy.
A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen a helyén.
Amint haladsz előre, úgy teremted a saját univerzumod.
Ne törődjék előbb, és ne is olyan buzgón, testével, vagyonával, mint a lelke lehető legjobbá tételével; mondván, hogy nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára.
Akik vereségnek érzik az újulást, azok felett az elmúlás győz, amely ellen felesleges hadakozni.
Semmiféle magatartás nem jogosult, mely az emberi renden kívül akar felépíteni egyfajta életrendet és napirendet. Az ember számára a világ dolgainak és a cselekedeteknek addig van csak értelmük, amíg hatni akarnak az emberekre, s együttműködnek az emberi világgal. Ez az együttműködés lehet közvetlen és lehet közvetett. De saját érdekből senkinek nincs joga élni, igen, még alkotni sincs joga.
Hogy képesek vagyunk valami nálunk többet elképzelni, feltételezni, helyet adni neki magunkban, ily módon szüntelen tágasabbá tenni a lelkünket, az eszünket, a képzeletünket: ez a lehetőség, én azt hiszem, hatalmas ígéret.
A bölcsesség ott kezdődik, hogy az ember rájön valamire, amit addig nem tudott.
Ha mindig a mezőny végén állsz, senki sem tisztel, azonban ha gyakrabban harcolsz elöl, akkor már veled is számolnak a vetélytársak.
Minden egyes pillanat negyvenezer esztendő gyümölcse.
A fejlődés alapvető jellemzője mindig az, hogy nem önmagában alakul, hanem sajátos tevékenységek és sajátos konfliktusok és válságok irányítják.
Hogy nagy légy, légy egész: ne zárj ki semmit, ne túlozz el semmit, mi te vagy. Mindenben légy egész. Teljes magad Vesd legapróbb tettedbe is. Minden tócsában az egész Hold ragyog: Olyan magas.
Bármi, ami lényedben nem tetszik (agresszió, gyávaság, lustaság, félelem stb.) s meg akarod változtatni, csakis így lehetséges: sok munkával. Aszkézissel. Rendszeres gyakorlattal. (...) Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsd, vagy más szóval, a tiéd legyen, hogy te legyél az - sok munka szükséges. (...) Csak az lesz a miénk, amiért áldozatot hozunk.
Ahogy növekszünk, ahogy az agyunk személyes elmévé válik, úgy szokunk le arról, hogy a felszínen érzékelhető jelek alapján ítéljünk.
A világot mindig a korábbi tapasztalataink viszonylatában értékeljük, és fordítva, minden esemény módosítja személyes gondolkodásmódunkat, még ha csak csekély mértékben is.
A próbatételek néha nehezebbek, mint ahogy képzeltük. A tanuláshoz azonban elengedhetetlenek, és mindegyik közelebb visz az álmaink megvalósításához.
A múltat nem törölhetjük el, de kihozhatjuk belőle a legjobbat.
Sokkal nehezebb élni olyan égbolt alatt, ahol űrhajók keringenek, mint olyan alatt volt, ahol istenek vagy angyalok tanyáztak.
Szenvedés útján megy a haladás vonata.
Légy olyan, mint a madár, Mely alól, ha kivágják a fát, Nem zuhan le, hanem Még magasabbra repül.
Terebélyes fa hajszál-gyökérből fejlődik, kilenc-emeletes torony kupac földből emelődik, ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.
Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.
Istenem, adj nekem türelmet, Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni, Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok, És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.
Mindig sokat segít, ha tanulunk hibáinkból, mert így magunk is beláthatjuk, hogy érdemes volt hibázni.
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
A siker mércéje az, milyen magasra ugrasz, miután elbuktál.
A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem.
Ma van a hátralévő életed első napja.
Az ellenség is sokra taníthat.