Anne Frasier

Úgy tartják, hogy azok a helyek, ahol az ember életének legborzalmasabb pillanatait éli át, visszahívják az embert... és ezért van szükség arra, hogy az ember visszatérjen, hogy ismét kézzelfoghatóvá váljon az emlék; nem azért, hogy az ember bizonyosságot nyerjen, hogy a borzalom valóban megtörtént, hanem hogy biztonságos távolból megvizsgálhassa a történteket, és elcsodálkozhasson rajta, hogy mi mindent túl nem lehet élni.

Vajon az ember személyiségének mekkora részét teszi ki az, amit a többiek elképzelnek róla? (...) Gondolj csak bele: egyikünk sem látja ugyanazt a személyt ugyanúgy. Mi is részesévé válunk az egyenletnek. Tehát az egyén soha nem egy önálló valami.