Hans Christian Andersen

Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.

Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.

Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.

Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is.

A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.

Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik.

Mit ér, ha nagy vagy, gigászi nagy, ha birodalmak császára vagy, de bús szívedben örök a fagy?