IDÉZETEK A PÉNZRŐL
A gazdagság bölcsesség nélkül gyakran katasztrófához vezet.
De szemben azzal, amiben sokáig hitt, most már tudta, hogy önmagában a pénz nem elég. Kell valaki, akivel megoszthatja. Egy kéz nélkül, amely az útjára bocsátja, nem akart menni sehová; egy hang nélkül, amely válaszolt neki, csak a csend maradt; egy arc nélkül, amely szembenéz az övével, ő nem létezett többé.
Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világon.
Valamelyik francia szocialista azt mondta, hogy a magántulajdon lopás. Én azt mondom, nyűg.
Az élet olyan gépezet, amelynek mozgását a pénz szabályozza.
Annak, aki a pénzeszsák zsinórját megköti és megoldja, semmit sem tagadnak meg az emberek.
A hiúságot csak tengernyi arannyal lehet kielégíteni. Kedvteléseinkhez időre s erőre van szükség, vagy nagy odaadásra. Az aranyban mindez csírájában bennfoglaltatik, s mindezt valóra váltja.
Csak egyetlen olyan földi érték létezik, amely megérdemli, hogy az ember törődjék vele. S ez az arany. Az arany képvisel minden emberi erőt.
Első szabály: a szegénység betegség. Második szabály: a pénz minden. Harmadik szabály: nem számít, hogyan szerezted, ha egyszer van.
Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.
Az élet drágább, mint a dollár.
Nincs ékesebb bizonyíték arra, hogy a születés kénye dönti el életünk folyását, mint a gazdagok csemetéi.
Nagyon nehéz az arany középutat megtalálni magunk számára is, családunk, gyermekeink számára is. Biztos, hogy nem jó, ha valaki éhezik és nyomorog, és tényleg sovány, de ugyanolyan veszélyes az is, ha halálra eszi magát. Az anyagi dolgokkal való viszonyban az arany középúton kellene járni, hiszen minden, ami van körülöttünk, Isten ajándéka, de ezek mind csak eszközök, és nem célok.
Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem érzik; tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.
De hogy el is van bizakodva az ember a maga életének bőségében, mennyire nem gondol a rossz napokra, mikor ezeknek a magvát elveti.
Ami megöli a lelket, az a pénz.
Azt akarják, hogy kívánj meg valamit, hogy így elszedhessék a pénzedet. Aztán elszedik a pénzedet, az övék lesz, és mit csinálnak vele? Vesznek rajta valamit, amit meg más kívántatott meg ővelük.
Ha a pénz jelenti számodra a függetlenséget, soha nem éred el. Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti.
Néha túl drága luxusnak tüntetik fel a létezést, semhogy egy átlagos ember megengedhetné magának.
A pénz nem szereti a fényt.
Az igazán fontos és lényeges dolgokat egyáltalán nem lehet pénzért megkapni, semennyiért se.
A háborúnak az a két nagy baja van, hogy sokba kerül, és hogy visszalőnek benne - különben egészen kellemes dolog lenne.
Annyi a szabadságod, amennyi a pénzed, hogy megfizess érte.
A koldus arról álmodik, hogy kincset találjon, a király pedig arról, hogy szerelmet.
Aki könnyelműnek született, arra fizet rá, ha egyszer meggondolt és takarékos akar lenni. Mert nem ért hozzá, hogy mikor és hogyan legyen az.
A nyomorúság azon a nyíláson is befurakodik, ahol a gazdagság nem tud beférni.
Mindennek ára van (...). A történelem során az istenek mindig fizetséget követeltek. Vagy, hogy hétköznapibb módon fogalmazzunk, semmi nincs ingyen.
Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A probléma csakis akkor oldódik meg, ha megvalósul egy emberek nélküli társadalom. Ugyanis, ahol csak két ember is van, az egyik biztos kalmárkodni kezd.
Szegénynek lenni nem olyan rossz, legalábbis egy darabig. Addig szerintem kötelező, amíg meg nem szereted. Nekem például sokszor eszembe jut, milyen volt, amikor nem volt még itthon tusfürdő, csak szappan, vagy amikor ananászt kaptam karácsonyra, és hogy az életem első 23 évében nemigen volt új ruhám, csak használt. Nem volt az szegénység, én nem éreztem annak, élvezetes volt, izgalmas, kreatív, sőt, szerintem gazdagság volt az valahol. Megtanultam szobát festeni, ruhát varrni alapszinten, tervezgetni, és mindent kihozni abból, ami van.
A gazdagság egy bizonyos fokán túl már csak a fölösleget lehet nélkülözhetetlennek tekinteni.
A pénz szegénnyé tesz.
Ma meghallottam, ahogy egy amerikai tinédzserlány az itteni gyermekek nélkülözését a sajátjához hasonlította, mondván, neki is milyen rossz, mert a szüleitől csak használt autót kapott. Nincs annál szegényebb, mint aki nem ismeri fel, milyen gazdagságban él.
Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor egy szép napon ráébred, hogy több pénze van, mint ideje.
A bőség egy evolúciós lehetőség, magától kialakul, a hiánnyal azonban meg kell küzdeni.
Az emberi természet már csak olyan, hogy a szűkösséget könnyebben megérti, mint a bőséget.
Barátok közt nincs szükség pénzre.
Az ingyenesség - többek között - azért nehezen megfogható, mert nem valami, hanem valaminek a hiánya. Egy lyuk ott, ahol az árnak kellene lennie. Hiány a kasszában. Az emberek többnyire konkrét, kézzelfogható dolgokban gondolkodnak, az ingyenesség azonban egy fogalom - valami olyasmi, amit nem tudunk megszámolni az ujjainkon. Az emberiségnek már az is több ezer évbe telt, hogy találjon egy számot, ami leírja a semmit.
A jómód paradoxona, hogy míg az életszínvonal évtizedről évtizedre emelkedett, a személyes és családi életben nem következett be hasonló elégedettségnövekedés. Ezért van az, hogy sokakat felszabadított a jólét, mégsem teljesedtek ki általa.
Hát soha nem ízlelted még meg a jóleső szerelmi bánatot (...)? (...) Gyarló, csalárd szájpadlásod számára képtelennek tűnik, hogy lehet csupán szerelmen is élni? Nem tudod elképzelni azt a fényűzést, amikor az ember a szegénység nyomorúságában él, de azzal, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál?