Patrick James Rothfuss

A titkoknak két fajtája van. A száj és a szív titkai. A legtöbb titok a száj titka. Pletykák és suttogva szellőztetett, jelentéktelen botrányok. Ezek a titkok arra vágynak, hogy rászabadulhassanak a világra. A száj titkai olyanok, mint a kavics a cipőnkben. Először alig vesszük észre. Aztán egyre idegesítőbb, elviselhetetlenebb. A száj titkai annál nagyobbra nőnek, minél tovább magunkban tartjuk őket, addig dagadnak, amíg a szájunkat feszegetik. Azért küzdenek, hogy kiszabadulhassanak. A szív titkai mások. Bizalmasak, fájdalmasak és mindenáron el akarjuk rejteni őket a világ elől. Nem püffednek fel, nem feszegetik a szájat. A szívben élnek, és minél tovább élnek ott, annál nehezebbé válnak. (...) Jobb a méreg a szájban, mint a titok a szívben. Minden bolond kiköpi a mérget, de ezeket a fájdalmas kincseket felhalmozzuk. Mindennap nagyokat nyelve kényszerítjük őket, hogy maradjanak a mélyben. Ott megülnek, egyre súlyosabbak lesznek, elmérgesednek. Idővel összetörik a szívet, amelyben tanyáznak.

Egy ember se vitéz, amíg nem gyalogolt száz mérföldet. Ha tudni akarod az igazságot magadról, odáig gyalogolj, ahol már senki sem tudja a nevedet. Az utazás nagy kiegyenlítő, a nagy tanító, keserűbb, mint a gyógyszer, kegyetlenebb, mint a tükör. Egy hosszú út többre tanít magadról, mint százévnyi nyugodt önvizsgálat.

Szeretjük, amit szeretünk. Ehhez az észnek nincs köze. Sok tekintetben az esztelen szerelem a legigazibb szerelem. Akárki szerethet valamit, mert. Olyan könnyű, mint zsebre vágni egy pennyt. Egész más szeretni valamit mindennek ellenére. Ismerni a hibáit, mégis szeretni. Ez ritka, tiszta és tökéletes.

Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. (...) Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszűnjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak.

A szavak nem mindig képesek elvégezni azt a munkát, amelyre szükségünk van. Zene kell ott, ahol a szavak kudarcot vallanak.

Egy mese olyan, mint egy dió. A bolond egészben nyeli le, és fuldoklik. A bolond eldobja, gondolván, hogy nem sokat ér. De egy bölcs asszony módot talál rá, hogy feltörje a héját és kiegye a belét.

A szerelem vak, és süketnéma is.

Néha a távozás az egyetlen, amit tehetünk.

Az okosság félig abból áll, hogy az ember a megfelelő időben tartja csukva a száját.

Csak egy bolond aggódik olyasmiért, amin nem változtathat.

A kis tények vezetnek a nagy tudáshoz.

A tudásvágy formálja az embert.

A félelem rendszerint a tudatlanságból fakad.

A fiúk megnőnek, a lányok felnőnek.