Thomas Hood

Hajnalodott - és én elküldtelek, de karod konokul font át. A rózsák évada volt ez, s mi csak szaggattuk a rózsát!

Üzte vad láz régen, Megölte gyász, szégyen; Mostoha világnak Árvája, - de már csak A béke övé.

Mibe e sárlepett Szem belelát, Aminek tükre lett A végső rémület: A túlvilág.

Im, egy boldogtalan Élet után Itt fekszik oktalan Ez a leány!