IDÉZETEK A BIRTOKLÁSRÓL
Amit kaptál, elég legyen neked, megváltoztatni semmit nem lehet. Nézd el békés közönnyel azt, mi nincs; így az, mi van, rabjává nem tehet.
Hiába ölelsz magadhoz valakit két kézzel gyűrve, harapva, csókolva, fojtogatva (...) - mégsem a tiéd. De ha igazán szereted, a legtávolabbi csillagon, ide százmillió évnyire is veled marad - mert az egység élménye elveszíthetetlen.
Ha már nincsen semmim ezen a világon, bagoly huhogása ne verje föl álmom.
Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák.
A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkűt láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön.
Csak maradandó dolgokra szabad költeni, nem pillanatnyi, múló örömökre... Amíg az élet meg nem tanít, hogy a maradandó sem többet érő, mint a pillanatnyi.
Az emberek nem azt veszik meg, amire feltétlenül szükségük van, hanem azt, amire vágynak. Az emberi szükségletek gyakorlatiak és objektívek, a vágyak viszont irracionálisak és személyre szabottak.
Mindenem megvan: talpam alatt hosszú út szívemben szabadság.
Ha többet akarunk elérni, mint amivel rendelkezünk, váljunk többé, mint amik most vagyunk.
Csak annyit meríthetünk a tengerből, amennyi belefér a formaedénybe. Kár erőlködni. A többi, ami kicsurran belőle, úgysem a miénk.
Akár óriások építik a kastélyokat, akár emberek a kunyhókat: kastélyok, kunyhók mind mulandó dolgok. Csupán a hegyek, a völgyek, a folyók és a népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette!
Aki szolgál, az kész az odaadásra, aki szeret, az odaadja magát, aki áldoz, magából ad a másiknak, és ezt a másik el tudja fogadni.
Érd be a gyönggyel: ne kérd a kagylót.
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
Annyira szeretem a ruhákat, hogy az már bűn.
A vágy mindent virágba borít; a birtoklás elfonnyaszt és szürkévé tesz.
A dolgok értékét akkor tudod igazán megbecsülni, ha nem az "ilyen" vagy "olyan", hanem a "van" vagy a "nincs" között kell választanod.
Minél többet birtokolunk, annál kevesebb dolognak tudunk szívből örülni.
Hiszen, higgye el, nem az az igazi vagyon, amelyet elvehetnek az embertől, hanem az, amelyet soha senki el nem lophat, el nem vehet.
Aki két nyulat kerget, egyet sem kap el.
Valamikor régen a férfiak ragaszkodtak hozzá, hogy a nő tulajdonuk legyen, ma a nők akarják totálisan birtokolni a férfit, aki valahogyan hozzájuk tartozik.
A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.
Ha valami elég értékes ahhoz, hogy birtokoljuk, elég értékes ahhoz, hogy küzdjünk érte.
Ha azt hiszed, hogy birtokolsz valamit, az olyan, mintha futóhomokon járnál.
Mit érsz vele, hogy birtoklod a legnagyobb gyémántot, vagy tied a legnagyobb birodalom a földön? Hiszen amint megszerzed, azonnal tucatnyian akarják majd elvenni tőled.
A birtoklás érdekes kérdés. (...) Vajon mi birtokoljuk ezt a bolygót, vagy ő birtokol minket?
A beteljesületlen vágy kínjánál csak a beteljesült vágy csömöre kínosabb.
Mert nem az tesz gazdaggá, amit birtokolsz, hanem aminek tiszta szívedből örülni tudsz!
Semmit sem kell birtokolnod ahhoz, hogy bőségben érezhesd magad, ha viszont folyamatosan így érzel, akkor szinte bizonyos, hogy dolgok érkeznek az életedbe. A bőség csak azokhoz áramlik, akiknek az már megvan. Ez szinte igazságtalanságnak hangzik, pedig természetesen nem az, hanem: egyetemes törvény. A bőség és az ínség is belső állapot, ami aztán a valóságodként jelenik meg.
Amit megvehetsz, csak tárgy marad: nyugalmat nem ad. Nem tudsz szólni hozzá, nem küld üzeneteket lelkéből. Néma, üres, hűtlen. Nem kötődik hozzád, nincs rád szüksége. Csak van. Nem bízhatsz benne, nem lesz támaszod. Nem lesz pont. Sem biztos, sem bizonytalan. Semmilyen. Nem lesz társa a lelkednek, a szívednek. Mert annak csak egy másik szív, egy másik lélek lehet a társa.
Nem mi birtokoljuk a földet: a föld birtokol minket.
A sok kincs a boldogságot porba dönti.
Nem kell sokat venni semmiből, viszont mindenből a legjobbat.
Az emberek úgy érzik, birtokolhatják a gyönyörű dolgokat.
Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük, s csak az a miénk, amit oda tudunk adni.
Milyen jó kifejezés a birtokbavétel. Én, aki annyi mindenre vágyom, mindent rögtön birtokolni akarok. Mégis, a birtoklás szomorú dolog. Azok a dolgok, amiket megkapsz, azok a dolgok, amiket sajátodnak mondhatsz, mind magától értetődővé válnak. Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem és az enyém lett, rögtön csak a gyűjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé. A házasság vajon nem azt jelenti-e, hogy egyetlen emberi lényt birtokolunk? Igazából nem kell hozzá házasság, ahogy telik az idő, a férfiak egyre erősebben próbálnak uralkodni felettünk. A "Minek etetni a halat, ha már egyszer bekapta a horgot" című műsor. Azonban ha az élelem elfogy, két választása marad csak szerencsétlen halnak: elpusztul vagy megszökik. A birtoklás ezért is teher egyben. Mégis, az embereket továbbhajtja a vágy, hogy más embereket, tárgyakat birtokolhassanak. Ha ezt veszem alapul, az emberiség nem más, mint mazochisták és szadisták egyvelege.
Gondolj úgy vágyad tárgyára, mintha már a sajátod lenne. Tudd, hogy meg fog érkezni, ha eljön az ideje. Hagyd, hogy így legyen. Ne aggodalmaskodj miatta. Ne gondolj a hiányára. Tudd, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, hogy már most a birtokodban van.
A birtoklás örökre befagyaszt az "én"-be, és örökre elválaszt a "mi"-től.
Holtig terem az élet a fán, ha mindig csak eleget markolsz.
Ha a kívánság ló lenne, minden koldus lovon ülne.
Hajlamosak vagyunk a sikert jövedelmünk vagy autónk nagyságával meghatározni, nem pedig segítőkészségünk fokával vagy emberségünk érettségével.
A gazdagság egy bizonyos fokán túl már csak a fölösleget lehet nélkülözhetetlennek tekinteni.
Valójában nem tudjuk elképzelni, pontosan milyen is lenne a korlátlan bőség. Az agyunk a szűkösségre van programozva; azokra a dolgokra összpontosítunk, amiből nincs elég: az időre, a pénzre stb. Ez ösztönöz minket. Ha megkapjuk, amire vágyunk, hamar elveszíti értékét, mi pedig új elérendő célok után nézünk. Az motivál, amink nincs, nem az, amink van.
Ha valamiből sok van, azzal már nem is foglalkozunk, ahogy nem foglalkozunk a levegővel sem, amit belélegzünk.
A bőség egy evolúciós lehetőség, magától kialakul, a hiánnyal azonban meg kell küzdeni.
Az emberi természet már csak olyan, hogy a szűkösséget könnyebben megérti, mint a bőséget.
Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak, elégedettek lévén azzal, amijük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha a királysága sem elég neki.
Lemondani valamiről, ami a tulajdonunkban van, feladni birtoklása jogát - örömet okoz, ha nagy gazdagságra utal. Ebben áll a nagylelkűség.
Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze... A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk.
Az ember, amit csak tud, megszerez az életben, aztán reméli, hogy az összeharácsolt javaktól különb lesz, mint a többi.
Az ember tökéletessége nem abban rejlik, amit birtokol, hanem abban, ami ő maga.
Mindig igyekszem majd, hogy megőrizzem azt a keveset, amim van, mert túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy át tudjam ölelni az egész világot.
Ha azt akarjuk, hogy az emberi élet ne legyen szürke és érdektelen, tudatosítanunk kell azt, hogy vannak dolgok, melyeknek értéke nem a hasznosságuktól függ.
Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak, elégedettek lévén azzal, amijük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha a királysága sem elég neki.
Lemondani valamiről, ami a tulajdonunkban van, feladni birtoklása jogát - örömet okoz, ha nagy gazdagságra utal. Ebben áll a nagylelkűség.
Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze... A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk.
Az ember, amit csak tud, megszerez az életben, aztán reméli, hogy az összeharácsolt javaktól különb lesz, mint a többi.
Az ember tökéletessége nem abban rejlik, amit birtokol, hanem abban, ami ő maga.
Mindig igyekszem majd, hogy megőrizzem azt a keveset, amim van, mert túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy át tudjam ölelni az egész világot.
Az ember a művészet segítségével próbálja birtokba venni a világot és önmagát, a kép által, amelyet alkot róla.
Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a pallón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.
Az ENSZ felmérése szerint Ruanda lakosságának mintegy 35%-a él nyomorban. Az egyik meghatározás szerint azok tartoznak ebbe a legszegényebb kategóriába, akiknek húsznál is kevesebb tárgy van birtokukban. Egy cipő, egy toll, egy könyv, egy ing is külön tárgynak számít. Meg sem próbálom megbecsülni a saját tárgyaim számát, de úgy mondják, otthon, Magyarországon - ahol állandóan panaszkodunk, hogy nekünk milyen rossz, hogy éppen mink nincs - egy átlagembernek vajon hány tárgya van?
Nem bolond, aki odaadja, amit úgysem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el.
Ha az óhaj ló volna, minden koldus lovagolna.
Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.
A fontos nem a biztos birtoklás, hanem a szüntelen, az ideális célra irányuló harc, az élet naponta, óránként való megújulása, amely mindig a jobbért, a tökéletesebbért folyó újra megújuló küzdelemhez kapcsolódik.
Az ember nem birtokol semmit, csak az életét. Egy rövid időre tárgyakat tart a kezében. Ha azok kőből vagy fémből készültek, biztos, hogy túlélik őt, és egy rövid időre másvalaki tulajdonába kerülnek. (...) Nézz körül: nézd a fákat és dombokat! A "emberi" törvények szerint az enyémek. Szerinted a fák törődnek azzal, hogy az enyémek?