Gaál Viktor
1979. július 29. — író, műfordító, pszichológus
Nem az évek öregbítenek, hanem a pillanatok. És bizonyos pillanatok tesznek minket bölcsebbé, az is biztos.
A tisztánlátás képessége isteni adomány, amely csak igen keveseknek adatik meg. Eléréséhez a legfontosabb, hogy mindig tárgyilagosnak kell maradnunk.
Már most tudom, hogy józanságod lázadni fog ellene, nevetsz majd zavarodban és legyintesz, hogy ez csak mese, ostobaság, de csak azért, mert közben lelked mélyén beleborzongsz a rettentő igazságba, és ez így is van jól. Mert ekkor még nem vagy felkészülve rá, hogy látni tudj, látni merj, látni akarj, és aztán hallgatni bírj.
Ha elég bátor vagy hozzá, tiéd lehet a (...) tudás. Tiéd lehet, csak aztán vigyázz, mihez kezdesz vele!
Nézték egymást. Három pár tekintet vándorolt körbe-körbe. Aztán valamelyikük arcán megrándult egy izom. Mosolyra görbült egy száj. Erőltetetten próbálták elnyomni vigyorukat, de nem bírták, végül hangos nevetésben törtek ki mind a hárman. (...) Ha valaha egyszer véget ér ez a Világmindenség, egészen biztosan egy jóleső kacaj lesz az, ami utolsóként bejárja az Univerzumot.
Az ember eredendően jó, csak a környezeti hatások teszik gonosszá.
A mellette álló lányt nézte. Jobban mondva az arcán kiütköző kétértelmű, bizonytalan érzelmeket. A boldog szomorúságot, (...) amelyről a fiú nem is tudta, micsoda isteni ajándéka a lánynak. Keveseknek adatik meg a sors, mely efféle érzelmekhez vezet.
Szabad akarok lenni. Önmagam akarok lenni. Miféle titkokat rejtegetünk...? Miféle árnyékok néznek ránk a múltból? Mit rejtünk a mosolyaink mögé?
Érezted már egy sötét ajtónyílás előtt megállva, hogy vannak odabenn, a hátad mögött? És megfordultál, ugye? Mert féltél tőlük. És ezzel elriasztottad őket magadtól, megnyugtathattad magad, hogy semmi nincs ott. Ha elég bátor lettél volna, hogy maradj, ha bátor vagy hozzá, hogy meg merd látni a démonjaidat, (...) el mersz menni a kapun túlra.
Fontos, hol és mit mondunk, néha egyetlen jól megválasztott mondat is többet ér, mint az igazság teljes és alapos ismerete.
Nagyon okosnak hiszik magukat a mesemondók, mikor egy ügyes húzással félbevágják a történetet ott, ahol a szerelmesek a legboldogabbak, mert így elfelejtkezünk arról, hogy mi a fájdalom. Mert természeténél fogva egy szerelem egyensúlya előbb-utóbb felborul.
- Azt mégsem állíthatod, hogy egy koldus maga tehet a nyomoráról! - Miért is ne? Bármi sodorta ebbe a helyzetbe, az a múltjában keresendő, és ő nem tett semmit. Lehet, hogy nem volt tisztában azzal, tehetne ellene, de az még nem változtat a tényen, hogy tehetett volna.
Már lemondtam róla, hogy valaha is rátalálok a szerelemre, és akkor egyszer csak itt voltál te, és minden addigi értelmét vesztette, majd új értelmet nyert. Én hiszek az álmaimban! Tudom, hogy valóra lehet váltani mind.
Nagyon vigyázz, mit kívánsz, miről álmodozol, mert előbb-utóbb minden kívánság valóra válhat.
Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.
Nem lehet és értelmetlen másokon segíteni. Melléállsz valakinek, olyat teszel meg, amire ő képtelen lenne. De amint otthagyod, újra visszaesik oda, ahonnan indult, mert nem tanult abból, hogy te végezted el az ő feladatát.
Nem maga az igazság a fontos, hanem az, hogy mit akarunk vele elérni.
Tudd, akárhol legyünk is, ha melletted ébredek, otthon vagyok!
- Imádlak! Te mindenkit megbűvölsz. (...) Ha felnövök, hozzád megyek feleségül, jó? - Ejnye. Hát addigra vénséges vénember leszek... - Akkor csak titokban, na, légyszi! - Legyünk inkább barátok (...). Azt titkok és hazugság nélkül is lehet.
Tapasztalataink is csak korlátok közé szorítanak. Csakúgy, mint hiányuk.
Az út akkor kezdődik el, ha valaki kész arra, hogy belássa, mennyire nem tud semmit.
A kiábrándult romantikusokból lesznek a legkeserűbb cinikusok.
Miért van az, hogy annál erősebb a szenvedély, minél több akadályba ütközik? Az emberi lélek nem követi a fizika törvényeit.
- Tudom, min mész keresztül. - Ugyan honnan tudnád?!... Nem tudhatod, mert nem vagy szerelmes, és a törtrészét sem élted át annak, amit én... - Hagyd ezt a buta fecsegést! Azért, mert elmentél a világ másik felére, még ne hidd, hogy akárkinél többet tapasztaltál! Szerelmes vagy. Érzékeny vagy. Megesik az ilyen. Néha nehezebb napok jönnek, de olyankor sincs értelme az élet kegyetlensége felett keseregni. (...) Gyere, ölelj át! Egy ölelés sok mindenen átsegít!
Halálra unnám magam, ha mindig csak olyan dolgokat kéne végeznem, amelyekről tudom, hogy képes vagyok rájuk! Az az igazi kihívás, ha olyat teszel, amit addig még soha.
Milyennek látszik a világ annak, aki egyszerre van mindenhol és sehol?
Ha kalandokra vágysz, le kell mondanod a biztonságról. Vagy válaszd a biztonságot, de akkor elégedj meg azzal, amid van.