IDÉZETEK A KULTÚRÁRÓL
A szándék, a lelkesedés és a tradíció még akkor is mindeneknél feljebb való, ha ellentmond a praktikumnak.
A művészet létéből fakadóan nemesítő hatással van az emberre. A művészet teremti meg azokat a szellemi kapcsolatokat, melyek közösséggé teszik az emberiséget, valamint azt a különös erkölcsi légkört, melyben képes felvirágozni. Máskülönben elpusztul, miként az elhanyagolt kertben az elvadult almafa.
Nincs kétféle műveltség, hanem minden tudományterületnek megvan az általános műveltséghez tartozó része. Az pedig kell, hogy más szakmabelit is érdekeljen.
Minél távolabbi múltba megyünk vissza gondolatban, annál univerzálisabbnak tűnnek fel az akkori idők szokásai. A huszadik század közepén mindenki dohányzott, a vendégeket cigarettával kínálták sütemény helyett. A hetvenes években mindenki lengőszárú nadrágban járt, a huszonegyedik elején pedig mindenkinek volt mobiltelefonja. Így fognak ránk emlékezni.
Bizonyos mémek olyanok, mint a háziállatok; értékelik őket hasznosságuk miatt, szaporításukat pedig elősegítik és értik tulajdonosaik. Bizonyos mémek inkább olyanok, mint a patkányok; behatolnak az emberi környezetbe, annak ellenére, hogy "vendéglátóik" - minden hatékonyság nélkül - megpróbálják megakadályozni szaporodásukat.
Értelmetlen ez a túlzott félelem a jövőtől. (...) Minden kornak megvannak a maga ostoba álmai és félelmei.
Csak azt fogjuk megőrizni, amit szeretünk, azt fogjuk szeretni, amit megértünk, és azt fogjuk érteni, amit megértettek velünk.
Mi már a mindennapjainkban megéljük, hogy ami tegnap még vicc volt, az mára eretnekség. Egyre zavarosabbá válik minden, nincsenek szilárd szabályok, nő a bizonytalanság, a kapaszkodók eltűnnek.
Az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész.
A sapiensnek nincsen egyetlen meghatározott életmódja. Csupán kulturális választás van a lehetőségek szédítően széles palettájáról.
Ne kövessük vakon a hagyományokat - abból nem tanulunk! Inkább próbáljuk meg megérteni őket
A kultúra hordozóinál az érték úgy terem, mint a természetben: önzetlenül, gazdagon és bárkinek.
Egy ország szellemi világában is áll az, amit a fizikában a "közlekedési csövek" törvényének neveznek. Ha egy edény vízbe akármilyen vastag meg vékony, hosszú meg rövid csöveket dugunk: a víz valamennyi csőben egyféle magasságban fog állani. Egy nép szellemi életének összes edényeiben is a kultúra egyformán szokott szállni.
Egy régi arab legenda szerint, mikor Isten szétosztotta az értelmet, a görögöknek a fejébe, a kínaiaknak a kezébe, s az araboknak a nyelvébe rejtette.
Kultúrát kitalálni nem lehet, csak folytatni.
A közös kultúra tulajdonképpen egyfajta nyelv, egy titkos szövetség tagságának igazoló szimbóluma, a felnőtt ember legértékesebb tulajdona.
A társadalmak és a kultúrák nem olyanok, mint a kövek - nem változatlanok és változtathatatlanok. Állandó mozgásban vannak. Mozognak a nyugati társadalmak és kultúrák, és mozognak a nem nyugati társadalmak és kultúrák is, méghozzá sok esetben jóval gyorsabban.
A kultúra nem az életünk egy része. Épp fordítva: mi vagyunk a része a kultúrának.
A színház, a művészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami.
Az ember falkában élő állat, ahhoz alkalmazkodik, ami a falkában elfogadott, ami magatartási norma és követelmény, akár tetszik, akár nem - ezért oda kell figyelni, mi az, ami elfogadott.
A kultúra nagyon erősen képes összetartani a népeket, sokkal inkább, mint önmagában a közös leszármazás.
A kultúra az időt nem ismeri. A versenyt sem, a piacot sem, még kevésbé a haladást.
Több millió éves evolúció alakított minket úgy, hogy egy közösség tagjaként éljünk és gondolkozzunk. S csupán 2 évszázad alatt elidegenedett egyénekké váltunk! Semmi sem bizonyítja jobban a kultúra elképesztő erejét.
Mindig jobb is pálcikával, kis csipetekben enni, és nem mohón falni az ételt, ezért is Kínára alkalmazható a legjobban Darwin törvénye a túlélésről: ha nem tudod, hogyan kell pálcikával enni, hogyan kell a családi kondérból kiszedni vele a neked járó adagot, akkor éhezni fogsz.
Egy sokszínű világban élünk. A pizza, a gyros, a szushi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Az a kérdés, hogy egymást itt Európában, ami nem egy túl nagy kontinens, nem túl sok emberrel, idegennek látjuk vagy sem.
A műveltség alászálló dolog, mindig csak süllyed és ebben a legmeglepőbb, hogy mindig van hová.
A kultúra terjesztése szellemi befektetés - szerintem! Megtérül hosszú távon.
Döbbenet látni a hírességeket az archívumban! Azoknak a korrigálatlan alakját, akik, úgymond, beírták magukat a történelembe. Ha belegondolunk, mai mércével nem fordulhatott volna elő, hogy Churchillből hős legyen. Szinte gurul, ki bízna meg egy ilyen emberben?
Minden "szép szokásban" van valami irracionális.
A társadalmak olyan kliséket őriznek meg, amilyeneket érdemelnek.
Az, hogy milyenek vagyunk, nagyban függ attól, hol jöttünk a világra. Elfogadhatjuk a valóságot, vagy küzdhetünk ellene, megismételhetjük a környezetünkben látott mintákat, vagy megpróbálhatunk kitörni belőlük.
A kultúra vékony máz, s ha nem ápoljuk, nem tanítjuk meg mindenkinek, mi megengedett, s mi nem, akkor ez a máz válsághelyzetben pillanatok alatt leolvad rólunk, s archaikus társadalombéli vadállatokká változunk.
Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben. Ilyen egy társadalomhoz, egy néphez, az emberiséghez tartozni.
A kultúra a világ működéséről és működtetéséről szóló közös tudás.
A kultúra hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. A kultúra megrendít, a giccs megőrjít. A kultúra katartikus, tisztít, a giccs szennyez. A kultúra tétje az üdv, a giccsé a bevétel. A kultúra a közösségben terem, a giccs a tömegben.
A kultúra maga a nép; az alapvető értékekben együtt gondolkodó közösség. Ha nincsenek alapvető, közös értékek, nincsen kultúra.
Minden korban konfliktus van a tradíciók és a modernitás között. Optimális esetben a modernitás hívői kíváncsiak a hagyományokra, mert az a kultúrájuk, a gyökerük, a hagyományt mélyen képviselők pedig megértik azt, hogy a világ halad, és a fiatalok másfelé mennek.
Sok félelmen alapuló téves feltételezésünk van, amelyek beégtek a kultúránkba, mert jobban rettegünk attól, hogy beszéljünk róluk, mint attól, hogy felismerjük a félelmet, amely megalkotta őket.
Az ember olyan tökéletlen lény, hogy csak a műveltség és a civilizáció berendezkedésével tud élni a földön.
Egy ország kultúrája, felfogása a hétköznapi cselekedeteken át formálható.
Mielőtt egy kultúra művelni kezdi az írás tudományát, a tudása kizárólag szóban közvetítődik, ezáltal nagyon könnyű átírni a történelmét. Még ha nem szándékos is, elkerülhetetlen.
Bár nem szoktunk így gondolni az írásra, valójában az is egyfajta technológia, vagyis az írástudó ember olyasvalaki, akinek gondolkodásmódját a technológia közvetíti. Amint megtanultunk folyékonyan olvasni, kognitív kiborgokká váltunk, és ez jelentős következményekkel járt.
A rituálékat csak vékony vonal választja el a hiedelmektől.
Minden, amiért reménykedtél, minden, amiről álmaidban azt hitted, hogy része vagy, pusztán kitaláció. A művészeted, az olvasmányaid, a kultúrád csupán csak mások becsvágyának páncélja. Oly ambíciót takar, melyet sosem leszel képes megérteni.
A modern világban a tilalomnál fontosabb dolog nincs! Minden kultúra a sokféle tilalom és a jóval kevesebb szabadság funkcionális szerveződése.