Daniel Dennett

Hajlamosak vagyunk alábecsülni a képzeletünket torzító erők hatalmát, különösen, amikor olyan intuíciókkal találkozunk, amik "tagadhatatlanok". Nem arról van szó, hogy képtelenek vagyunk tagadni őket; arról van szó, hogy nem tagadjuk őket, még csak meg sem próbáljuk.

A kultúra néhány csodáját valóban egyes felfedezők zsenijének köszönhetjük, de jóval kisebb számban, mint gondolnánk. A legtöbb látszólag jól megtervezett dolog mind az agyunkban évezredeken át egymással harcoló mémek vak evolúciójának köszönhető.

A feltalálóknak jellemzően jóval nagyobb előzetes belátást tulajdonítunk, mint amennyit valójában érdemelnek, és ez segít megőrizni a zsenik (és velük az emberiség) istenszerű képességeinek mítoszát.

Noha a vallások talán emberséges célt szolgálnak, amennyiben általuk sokan elégedettnek érzik magukat azzal a morális szinttel, amit el tudnak érni, egyetlen vallás sem követeli meg a tagjaitól a morális felelősség olyan magas színvonalát, amit a tudomány és az orvoslás szekuláris világa megkövetel.

A szimbolikus jó helyett én a valódi jót preferálom.

Nekünk filozófusoknak a tévedés a specialitásunk. (...) Míg más területek arra specializálódtak, hogy megfelelő választ találjanak jól definiált kérdésekre, mi filozófusok arra specializálódtunk, hogy olyan mélyen összekuszáljuk a dolgokat, hogy senki se tudja megmondani, mik egyáltalán a kérdések, nemhogy a válaszok. Ha nem jó kérdéseket teszünk fel, azt kockáztatjuk, hogy eleve rossz dolgot vizsgálunk. Ilyen esetben jönnek jól a filozófusok! Filozófiára van szükséged, amíg rá nem jössz, hogy mik azok a kérdések, amiket egyáltalán fel kellene tenned.

1. Először meg kell próbálnod olyan egyszerű és közérthető módon megfogalmazni a vitapartnered álláspontját, hogy arra vágyjon, bárcsak ő fogalmazott volna ilyen jól. 2. Utána sorolj fel minden egyes pontot, amiben egyetértetek (különösen akkor, ha abban amúgy nem széleskörű az egyetértés). 3. Ezután érdemes megemlíteni mindent, amit a partneredtől tanultál a vita során. 4. Csak ezután mondj akár csak egy szót is, ami kritizálja vagy cáfolja a gondolatait.

Amikor elolvasol vagy átfutsz egy vitaindító cikket, különösen ha filozófus írta, egy gyors trükkel megspórolhatsz egy csomó időt és erőfeszítést, különösen most, hogy a számítógépeknek köszönhetően már olyan könnyű keresni: keress rá arra, hogy "nyilvánvaló", és vizsgáld meg az összes állítást. Nem mindig, nem is feltétlenül az esetek többségében, de a "nyilvánvaló" szó gyakran egy vaku hatékonyságával mutat rá az érvelés gyenge pontjaira.

Az evolúció kizárólag olyan dolgokon alapszik, amik szinte soha nem történnek meg. Minden születés egy potenciális fajképződési lehetőség, új fajok mégis csak nagyon ritkán, majd ha millió születésenként egyszer képződnek. A DNS szinte soha nem mutálódik - trilliárd másolásonként ha egyszer -, az evolúció mégis ezen múlik. Végy egy csomó rendkívüli eseményt - dolgokat, amik szinte sosem történnek meg -, válogasd szét őket pozitív, semleges és végzetes eseményekre, majd erősítsd fel a pozitívak hatását (ez utóbbi automatikusan megtörténik amikor replikáció és versengés van jelen), és evolúciót kapsz.

Még a legnagyobb szakértők is hajlamosak a vágyteljesítő gondolkodásra, és elvakíthatja őket egy olyan meggyőződés, amit sokkal inkább az érzelmeikre, mintsem az értelmükre alapoznak.

A modern pszichológia egyik meglepő felfedezése, hogy milyen könnyű tudatlannak lenni a saját tudatlanságunkkal kapcsolatban.

Nem azért szeretjük az újszülötteket vagy a kiskutyákat, mert aranyosak. Épp fordítva: azért látjuk őket aranyosnak, mert az evolúció úgy alakított minket, hogy szeressük azokat a dolgokat, amik így néznek ki.

Ha az ember valamit természetesen szeret, akkor zseniálisan és meglepő előrelátással ki fogja találni, hogy miként szerezze azt meg.