IDÉZETEK A NEMZETRŐL
Minden nép szellemének megvan a maga ereje és a maga rövidsége.
Néhány nacionalista abban bízik, hogy a világ sok zárt, de barátságos erődítményből áll. Minden nemzeti erődítmény megőrzi majd a saját érdekeit és identitását, de az erődök ennek ellenére képesek lesznek békésen kereskedni és együttműködni. Nem lesz bevándorlás, multikulturalizmus, globális elit - ahogy globális háború sem. A probléma ezzel az elképzeléssel az, hogy a védett erődök ritkán barátságosak. A múltban minden próbálkozás, amely felosztotta volna a világot jól elválasztott nemzetekre, háborúba és népirtásba torkollt.
Oroszország egy rejtvénybe csomagolt találós kérdés egy titok belsejébe rejtve, (...) de talán van hozzá kulcs is. A kulcs az orosz nemzeti érdek.
Kína egy civilizáció, amelyik nemzetnek tetteti magát.
Ha valaki megütné a főnyereményt a lottón és körülnézne, hogy melyik országot vegye meg magának, az ingatlanügynök elsőként az Amerikai Egyesült Államokat ajánlaná. (...) A környék nagyszerű, a kilátás csodálatos, van néhány egészen káprázatos vízi látványosság, a közlekedési kapcsolatok kitűnőek, és a szomszédok? Hát, azok remek népség, igazán nincs velük semmi baj. Ha ezt az életteret részekre osztjuk fel, mindjárt jelentősen csökken az értéke, különösen, ha a bérlők nem ugyanazt a nyelvet beszélik, és más-más pénznemben fizetik a bérleti díjakat - de mint egy családnak való otthon, nos, jobbat kívánni sem lehet.
Isten különös gondot visel a részegekre, a gyerekekre és az Egyesült Államokra.
Az európaiak a paradicsomban élnek, de ha kilépnek a hatalom világába, többé már nem szabad a paradicsom szabályai szerint cselekedniük.
Amikor végül megindulunk a csillagok felé, a kihívások olyan hatalmasak lesznek, hogy talán már nem oroszokként, amerikaiakként vagy kínaiakként, hanem az egész emberiség képviselőiként fogunk útra kelni. Addig azonban - noha a Föld gravitációját már legyőztük - még foglyai vagyunk saját gondolkodásmódunknak, a másik iránti gyanakvásunknak és az erőforrásokért való versengés szellemének. Még nagyon sokat kell fejlődnünk és alakulnunk.
Adj nekem egy jó anyát, és én adok neked egy jó nemzetet.
Én kimondok mindent, nincs cenzúra, A népem mellett élve vagy halva, Elmondtam százszor, nem leszek szolga, Nem állok be a sorba.
A nemzetek sorsa attól függ, miként táplálkoznak.
Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.
A nemzetek ereje művelődésüktől és gazdagságuktól függ.
Konspirációs nemzeti eredetmítoszok nem csak Magyarországon vannak és terjednek. Minél kisebb egy ország, és minél kevésbé érzi tényleges befolyását, annál inkább keresi az ilyen mítoszok nyugalmát. Így válik az összeesküvés-elméleti eredetmítosz a pszichológiai és politikai kompenzáció eszközévé: minél kisebbnek és jelentéktelenebbnek érzi magát egy ország, annál dicsőbb múltat próbál teremteni magának.
Ha egy magyar mögötted lép be egy forgóajtón, nem biztos, hogy nem előtted lép majd ki.
A nemzet erős, amikor gyámolítja a gyöngéket, gazdaggá válik, amikor gyámolítja a szegényeket, sebezhetetlenné válik, amikor gyámolítja a sebezhetőket. Ez teszi a nagy nemzetet.
Iszonyú szegény életed lenne, ha csak a saját nemzeted értékeit tisztelhetnéd. Ha például csak magyar ételt ehetnél. Mi az egyáltalán? A paprika sem magyar. Árpád, István és Hunyadi János sosem fűszerezték paprikával az ebédjüket. A 16. század előtt azt se tudták itt, hogy mi az.
Márciusnak idusán most ünnepelni akarok, Magyarország, én örökké hű gyermeked maradok!
A magyarok meg a kubaiak sok tekintetben hasonlítanak egymásra, olyan mediterrán típusok (...). Az érzelmek határozzák meg a cselekedeteiket.
Aki hosszú évekig járja a világot, az hazatérve mindig egyfajta fordított kultúrsokkot él át, legyen szó egyhetes látogatásról vagy tartós hazatelepülésről. Az idegenből hazaérkező meglepődik vagy bosszankodik olyan dolgokon, amit az otthoniak észre sem vesznek. Máskor pedig a rokonok és régi barátok hüledeznek a hazatelepülő külföldön kialakított szokásait látva. Hogy a megrázkódtatás milyen erővel sújt le mindkét félre, az főleg a hazai kultúra egzotikumán és intenzitásán múlik. A magyar pedig különleges és egyéniségét markánsan őrző nép.
Magyar ember - rongya zászló; étele a tál; dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk mezítláb jön foltozott halál!
Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs.
A nemzeti kategória még nem járt le, csak lejárófélben van. A labdarúgó-mérkőzések csőcseléke még igencsak nacionalista, de a művészek és a tudósok társadalmában a nemzeti hovatartozás alig említésre kerülő szempont.
Szegény magyar, száz ellen kire les, S ki mégis őrült belviszályt keressz: Másból te sem merítsz vigaszt, csak ebbül: "Csehül vagyunk? Lehetnénk még csehebbül!"
Kis nép vagyunk, de nagyokat tudunk álmodni.
Mindenszentek éjszakáján, ezerkilencszázötvenhatban, a bánatkönnyek kővé merevedtek. Megkövesedtek. A béke-köpeny heves csapással a földre hullott, hiénaként állt az elnyomó ott, fogvicsorítva. Mindenszenteki anyák! Sirassátok Magyarország gyermekeit! Azt hitték, meleg szívből eredtek a bánatkönnyek, s a szabadság régtől elzárt fáját előkeresték, hogy újból virágzóvá tegyék azt a magyar földben. De Mindszentek éjszakáján, ezerkilencszázötvenhatban, vaskemény halál sújtott le a kereső karokra, a korán hívő, elárult szívekre.
Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.
Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc, és ötvenhat: egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen.
Szeretem az embert. Szeretek benne mindent, ami szép, jó és nemes. Ezt egyformán megtalálja minden fajban, minden népben. De sajnos, az ellenkezőjét is.
Amikor egy világ összedől, a sors a lét vagy nemlét kérdését tárja a nemzet elé. Erre a kérdésre tisztán és világosan kell felelni. Akarunk-e élni s hogyan, milyen legyen az a világ, amelyet építeni akarunk? Kitérni a válasz elől vagy halogatni a feleletet nem lehet, mert ez egyértelmű volna az életről való lemondással.
Az előcsalogatott és felfűtött negatív érzelmek tudják egy családdá, egy politikai közösséggé kovácsolni az embereket. És innen már csak egy lépés, hogy szembekerüljenek bármely más közösséggel, például a külföldiek, idegenek, a menekülők közösségével - ha ezt a politika úgy akarja.
Amerika nem a hatalom nagyságától, hanem a nagyság hatalmától az, ami.
A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék borban és emberben.
A magyar mégiscsak az a nép, amelynek tagjait elsősorban a köztük húzódó szakadékok kötik össze.
Minden népnek olyan vezetője van, amelyet megérdemel.
Mi magunk formáljuk, alakítjuk a sorsunkat és az országunk sorsát. Ha a sok rossz helyett szeretettel töltjük meg a lelkünket, szerető emberekké válunk. Ha lelkileg kiegyensúlyozott, boldog közösség él egy országban, akkor az egy szerető és szerethető országgá válik.
Az összes nép közül (...) a magyarok a legfurcsábbak. Akkor tűnnek a legcsöndesebbnek, ha beszélnek, a hallgatásuk pedig olykor szinte kiáltásnak hat. (...) Pedig külsőre vendégszeretők, kedvesek. De valójában, akár az öregember a temetésére félretett, utolsó kis vagyonkáját, csak a Teremtő által beléjük zárt magányukat rejtegetik szüntelen.
Mikor halna meg háborúban egy magyar egy románért? Az Egyesült Államokban az oregoni megtenné texasi társáért, ahogy megtette sokszor. Az európai álom túl szép, és jelenleg úgy tűnik, megvalósíthatatlan. Az EU egy közös hadsereg nélküli soft power.
Kína bővül, gazdagszik, tudást halmoz fel, egyre erősebb, de számos sebből elvérzik, mielőtt egyáltalán világuralmi terveket kovácsolhatna.
Az önfenntartás ösztöne magában nem elég arra, hogy valamely népnek a létét, életét biztosítsa, ha nincs benne tehetség, amit kifejlesszen, és ha ez ellenálló, sőt alkotó erővé nem edződik.
Egy embriónak - bizton állíthatjuk - igen kevés beleszólása van abba, hogy hol fog a világra jönni. Az, hogy én Brüsszelben született, belga ember vagyok, nem az én érdemem, és őszintén szólva mindig is idegenkedtem azoktól, akik a nemzeti hovatartozásukat mint valami minőségi jegyet mutogatják, mintha érdemeik alapján arra választattak volna ki, hogy egy magasztos földrajzi koordinátákkal rendelkező helyen lássák meg a napvilágot. Én - ártalmatlan őrült - titkon egy nemzetiségek nélküli, zászlók nélküli világról álmodom.
Még az ultranacionalisták sem akarnak túlzottan meghalni manapság a hazájukért.
Ha megnézed a ma létező nemzeteket, országokat, egyikük se létezett ötezer évvel ezelőtt, és egy se fog létezni ötezer év múlva. Az emberiség hosszú és viszontagságos történetében a nemzetek története aprócska fejezet.
Magyarnak vallom magam, ez a kultúra nevelt, de ha összeütközne bennem az ember és a hon, feltétlenül az előbbit választanám.
A deprimáló társadalmi környezet az embert álmodozásra készteti, hajlamos a nemzetet, szerepét, jelentőségét valami mitikus derengés színein át szemlélni, csakhogy a végén mindig ugyanott ébred, és ugyanolyan toprongyosan.