IDÉZETEK A FILOZÓFIÁRÓL
Miért ne valljuk be rögtön, hogy nincs semmi, aminek lenne értelme, és akkor legalább élvezhetjük azt a semmit, ami van?
Bármi lehet bármi és minden átváltoztatható valami mássá.
Hogy érheted el, hogy jó dolgok történjenek? Légy jó az istenedhez, adj egy kicsit és kapsz egy kicsit, ennek az alkunak az egyszerűsége mindig is vonzotta az embert.
A gondolat: az elme mentális terméke, illúzió.
Életünknek nagy része értelmetlen, önmagát megsemmisítő ingadozás és hiábavalóság; káosszal küszködünk kívül és belül; és mégis hisszük, hogy van bennünk valami életbevágóan fontos és jelentőségteljes, csak tudnunk kellene olvasni a tulajdon lelkünkben. Érteni akarunk, fel akarjuk fogni a múló dolgok értékét és perspektíváját, hogy így kiemelhessük a fejünket a napi körülmények örvényéből.
Mi pontosan a lényegi különbség egy sertés és egy kutya között, ami miatt az utóbbi szenvedése számít, de az elsőé nem? A kettő közötti egyetlen lényeges különbség - úgy tűnik - csupán annyi, hogy a háziállatokhoz egészen más a viszonyunk, mint a haszonállatokhoz. Ám önmagában az, hogy mi melyik állatot szeretjük simogatni és találjuk aranyosnak, és melyiket látjuk szívesebben kolbász formájában, nem lehet alapja semmiféle erkölcsi különbségnek.
Vannak dolgok, melyek számnélküliek. Mennyi fény van a fényben, mennyi sötét van a sötétségben?
Imádunk általánosítani, de az nem működik állandóan. Nem értjük a statisztikát, mert a világlátásunk fekete-fehér. A szürkével nem tudunk mit kezdeni. Szeretnénk (?) ha a különbségek nagyon élesek lennének, mert az egyszerű. Akkor pontosan tudnánk, mit várhatunk egy embertől. A világ viszont nem ilyen.
A hat érzéked az, ami a bolondját járatja veled, és elhiteti nem csak azt, hogy van ez a hat érzéked, hanem azt is, hogy egy ténylegesen létező külvilággal lépsz kapcsolatba rajtuk keresztül.
Minden ugyanannak a dolognak a különböző megnyilvánulása: az álmosságom, a gyapotgombolyag, (...), minden csak egy tünékeny álom. Minden ugyanannak az ürességnek a része.
A dolgok csak azért keletkeznek, hogy elmúljanak, minden csak azért teremtődik, hogy megsemmisüljön, és egyszerűen csak azért kell megsemmisülniük, mert megteremtődtek.
A definícióknak van az a rossz tulajdonságuk, hogy vagy egyszerűek, de korlátozottan írják le a valóság teljességét, vagy leírják a világ összetettségét, de olyannyira bonyolultak, hogy praktikusan alkalmazhatatlanok.
Felbukkanni, kitűnni, ragyogni. Felfényleni, csillogni, kihunyni.
A tények s mindenek felett a természettudományi igazságok számbavétele nélkül (...) nem lehet philosophálni, (...) a ki ezeket tekintetbe nem véve, fűzi okoskodásait: fellegvárakat épit, melyek a leggyöngébb szellő érintésére is összeomlanak, halva szülötteket hoz a világra, melyeknek előbb vagy utóbb a feledés sírjában van lakhelyök.
Nincsenek halott dolgok, minden él (...). Nem csak az emberek, az állatok, a madarak. A fa is, a kő is, a bot is és mindenféle gép is. Csak ravaszkodnak, tettetik magukat, mintha nem élnének, de valójában mindent látnak, éreznek, és amikor csak akarnak, mindent saját kedvükre tesznek, nem pedig az ember óhaja szerint.
A bizonyos tekintetben legnyilvánvalóbb és elsődleges tényről, amely minden más ténynek kulcsa, gyakran a legkönnyebb megfeledkezni - s nem azért, mert túlságosan távoli vagy homályos, hanem mert nagyon is közeli és nyilvánvaló.
Egy ilyen probabilisztikus világban, mint a miénk, tényleg nem sok értelme van a csodákról, mint nem szokványos eseményekről beszélni, ugyanis minden esemény "kivételes", egyszerűen azért, mert egyedi.
Nem léteznek önmagukban érdektelen, banális dolgok. Ha belegondolsz, a mindenkori helyes emberi magatartás nem lehet más, mint minden szubjektumnak a világ egyetemességében való szemlélete. Hogy megértsd, amiről beszélek, köznapi példával élve arra kell gondolnunk, hogy akár a lószarnak, explicite, mint létező dolognak az anyagi jelenlétén túl igenis érzékelhető eszmei háttere van. A ló segge, jegyeztem meg. Az neki az érzékelhető háttere.
Telnek az évek, te azt hiszed, milyen fontos egzisztenciális munkát végzel azzal, hogy ennek a bámulásával megfékezed a sötétséget. Aztán egy nap rájössz, hogy lószart sem tudsz arról, mit nézel. Ugyanolyan idegen, és ugyanúgy nem hasonlít semmi máshoz, csak magához, és az a sok agyalás nem volt más, csak önáltatás, minden egyes gondolatod elsiklott a dolog megmagyarázhatatlansága, nagysága és közönye felett. Éveken át nézed az óceánt, azt hiszed, hogy jelent valamit, de nem jelent semmit.
Nincs rá bizonyítékunk, hogy a többi ember a miénkhez hasonló öntudattal rendelkezik és él. Azt tudjuk, hogy mi rendelkezünk öntudattal, mert közvetlen tapasztalásunk van a gondolatainkról, az érzéseinkről, arról a megfoghatatlan valamiről, hogy milyen érzés élni, de mások öntudatáról nincs tapasztalatunk, és ezért... és ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy mások is élnek, valóban élnek, és úgy tapasztalják meg az életüket, ahogy mi a sajátunkat. Lehet, hogy csak mi vagyunk olyan valódi személyek, akiket emberekként viselkedő, üres bábuk vesznek körül, ám nincs olyan belső életük, mint nekünk.
Aki a kezdeteket keresi, rákká válik. A történész hátrafelé néz; végül hátrafelé is hisz.
- Mindig meglepődöm, hogy Jézus nem volt jóképű. Isten miért nem teremtett neki olyan külsőt, ami illett a belső értékeihez? - Ugyanazért, amiért hitvány jászolban született, egy elnyomott nép gyermekeként. Ha szép vagy hatalmas lett volna, az emberek a szépsége és a hatalma miatt kezdték volna el követni - ami nagy-nagy hiba lett volna.
A filozófia nem más, mint az emberi elme számára megoldhatatlan problémák halmaza. Ezért hívják filozófiának, nem pedig tudománynak vagy történelemnek.
A szabad akarat érzés, a determinizmus pedig folyamat. Nem mérhetők össze.
Minden misztikus ugyanazt a nyelvet beszéli, mivel mind ugyanonnan származnak.
A világot, amely egységes és mindent magába foglal, sem isten, sem ember nem alkotta, öröktől fogva volt, van, és örökké lesz, mint az élő tűz, mely lángra lobban mértékre és kialszik mértékre.
A logikával nem lehet vitatkozni.
Sohasem tapasztaltam, hogy egy filozófus meg tudott volna győzni egy másik filozófust, ha az alapkérdésekben nem értettek egyet.
A valóság sok szeletét csak metaforákkal, parabolákkal és analógiákkal tudjuk megragadni. A szavak megszelídítik a világot.
A filozófiában (...) sohasem voltak és nem is lehetnek általánosan elfogadott elméletek, vélemények.
Nem tudjuk az Univerzumot megfelelően megérteni anélkül, hogy számításba vennénk, hogy mi magunk is az Univerzumon belül létezünk.
Egy olyan univerzum, ami elég egyszerű ahhoz, hogy megértsük, túl egyszerű ahhoz, hogy olyan elmét teremjen, amely képes őt megérteni.
A végtelen teljesen olyan, mint a semmi: mindegyikük felfoghatatlan.
Nincsen sem jó, sem rossz élet. Önmagában semmi sem becsületes, sem nem gyalázatos, sem igazságos, nem igazságtalan, nem kellemes, sem nem kínos, nem jó, sem nem rossz. A vélekedés adja a dolgoknak tulajdonságaikat, mint a só az ételek ízét.
A vallásnak csak az igaz, ami szent - a filozófiának csak az szent, ami igaz.
A Valóság alapvetően korlátlan, időben és térben végtelen, oszthatatlan egész. Ezért végtelen részre és rendszerre, formára és törvényre, térre és időre osztható.
Mindig is folytak viták arról, hogy a szabad akarat csupán illúzió, ehhez néhányan a száraz fizikát, mások a tiszta logikát vették alapul. A legtöbb ember ezeket az érveket megdönthetetlennek tartja, de soha senki nem fogadta el igazán a belőlük fakadó következtetést. A szabad akarat tapasztalata egyszerűen túl erőteljes ahhoz, hogy érvekkel meg lehessen dönteni.
A transzhumanizus nem más, mint a hit, hogy a racionális gondolkodás, a tudomány és a technológia segítségével felülkerekedünk az emberi korlátokon.
Az anyag nem létezik. Az anyagi világ csak a szellem terméke, a szellem pedig, a szellem az életerő, amely néha ideiglenesen anyagi alakot ölt, érted, csak magára ölti. Minden körülöttünk csak tünemény.
A kiválasztottság szenvedés (...). Nem öröm és boldogság. Az Úr kínokkal bókol kiválasztottjainak. Mert ők olyan erősek, hogy el tudják viselni.
Figyelj önmagadra, fordítsd el tekintetedet arról, ami körülvesz, és nézz a bensődbe - ez a filozófia első követelménye a kezdővel szemben. Nem arról van szó, ami kívüled van, hanem csakis önmagadról.
Küzdött már valaha egy eszme ellen (...)? Az eszmének nincs fegyvere és nincs elpusztítható teste.
A jó uralkodónak szükségképp filozófusnak és így egyszersmind a filozófusnak uralkodóhoz hasonlónak kell lennie.
Csak abban hisz a lelkem, hogy minden földi lét a vegytan-ősigéből vévé eredetét, s ami van: emberélet, jelenség és talány, csupán a villamosság formája mindahány.
"A kéz, mely a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja" - tartja a költő, és ha ez igaz, akkor mi a helyzet a kézzel, amely az esti mesekönyvet lapozgatja? És ha már itt tartunk, mi a helyzet a kézzel, amely az esti mesét írja?