IDÉZETEK A TUDOMÁNYRÓL
A tudomány művelőinek nemcsak magyarázniok, hanem az emberiség egyetemes érdekeit szem előtt tartva meg is kell változtatniok a világot.
Amit az emberek zöme kaotikusnak érzékel, azok voltaképpen szigorú törvényszerűségek. Galaxisok, növények, kagylók... szabályok, melyek sosem hazudnak. Pusztán kevesen vagyunk, akik látják, miként állnak össze az apró részletek.
A tudomány emancipálván magát a vallás tutorkodása alól, napjainkban külön háztartást képez.
A természetvizsgálás valódi eredményeit semminemű dogma le nem ronthatja; a gyakorlati következtetések, melyek azokból folynak, nem láttatják tanácsosnak a vallásnak a küzdelembe sodrását, mert vagy hamisak s ezen esetben a tudomány maga szolgáltatja a legjobb fegyvereket azok megczáfolására, vagy igazak s ezen esetben nincs más út veszélyességöket az ellen kezében megakadályozni, mint azokat elismerni, gyakorlati alkalmazásukban nem gátolni.
Az az ember, aki csak egyetlen tudományágat tanulmányozott, nem ismerhette meg azt teljes mértékben, mivel egyetlen tudományág sem független a többitől.
Tudományt katedra nélkül is lehet művelni, mint ahogy a katedrán is lehet ülni a tudomány művelése nélkül.
A tudományban nem az a nagy, hogy kielégíti, hanem hogy felcsigázza az érdeklődést.
Munkánk érése alkalmából tartózkodnunk kell mindentől, ami másra terelheti figyelmünket: politika, irodalom, zene, társadalmi élet stb. Még a filozófiával való foglalkozás is luxusnak tekintendő és csak annyiban tolerálható, hogy a gondolkodó képességet fejleszti.
Amikor az ember a tudományban szaporítja az ismereteit, előbb-utóbb mindig akad valamilyen melléktermék, amely általában hasznára van az emberiségnek.
Nem azok az emberek viszik előre a világot, akik elkenik az ellentmondásokat, hanem akik föltárják.
Modern világban élünk. Nincs szükségem nagy bicepszre ahhoz, hogy meg tudjam húzni a ravaszt.
Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka.
Nem a gyorsaság a legfontosabb a tudományos létben. Az elkötelezettség, az érdeklődés, az akarat valamit igazán megtudni és megérteni.
Az alkotás folyamata szakadatlan munka: állandó sikertelen kísérletezés; a megdőlő hipotézisek elnyelik valamennyi alkotó erőfeszítés kilencvenkilenc százalékát és csak nagy ritkán váltja fel őket rövid ideig tartó siker. Ez a siker olyan, mint az arany morzsája az átmosott homok tonnái után.
Pavel Szergejevics Alekszandrov
Egyáltalán nem vagyok vallásos; ateista vagyok - és helytelenítem, amikor vallásos értelmet próbálnak tulajdonítani a tudománynak.
A természet kifürkészhetetlenségéről szóló hangzatos szólam csupán illúzió.
Ha alaposan megfigyeljük, kiderül, hogy a világ összes bonyolult jelensége a természet rendkívül szervezett törvényszerűségeinek eredménye. Időnként gyorsan megértjük ezeket a szabályokat, de gyakrabban előfordul, hogy felfogásukhoz és szemléltetésükhöz leleményes kísérletekre van szükség.
Ha egy tudós munkáját ismét felfedezik, az a jövőbe látását igazolja, de ha ugyanez háromszor is megtörténik, az már sértés tudománya többi művelőjére nézve.
Előfordul, hogy a nagyszerűnek látszó törvényeket nem igazolják azok a fránya tények.
A tudományban egy szó gyakran egy hipotézissel egyenlő.
A tudósok a zenészekhez és matematikusokhoz - valamint az élsportolókhoz - hasonlóan korán beérnek, majd a teljesítményük gyorsan visszaesik. Nem a kreativitás vész el, hanem a kitartás - a tudomány az állóképességet teszi próbára. Ahhoz a bizonyos kiugró, mindent más megvilágításba helyező felfedezéshez ezernyi értékelhetetlen kísérlet eredményét kell a szemétbe hajítani. Ez a természet és az idegek harca.
A tudomány tönkremenne, ha a sporthoz hasonlóan minden más fölé helyezné a versenyszellemet.
A tudomány ugyanúgy működik, mint az élet - néha be sem kell fejezni egy mondatot vagy gondolatot.
Tiszta formájában a tudomány nem foglalkozik felfedezései következményeivel. (...) A tudomány követőit kizárólag az igazság kiderítése foglalkoztatja.
Aki a természettudományokkal mélységben foglalkozik, az nem lehet vallásos.
A társadalom növekedése, az emberek szaporodása az alapvető hajtóerő, és amit mi a tudomány és technológia nagyszerű áldásainak tartunk, azok tulajdonképpen csak kétségbeesett kísérletek a társadalom stabilitásának megőrzésére, egyfajta menekülés előre. Tehát nem mi serkentjük a haladást, hanem a társadalom növekedése kényszerít minket arra, hogy a pillanatnyi stabilitás érdekében új megoldásokat, új mechanizmusokat, új technológiákat alkalmazzunk. Ezt a kényszerítő folyamatot azért nevezzük "haladásnak", hogy jobban hangozzék, hogy valami pozitív kicsengése legyen, és az emberek a változásokat ne kényszernek, hanem valamiféle áldásnak fogják fel.
Az, hogy valamit rossz célra is lehet használni, az nem a tudomány, hanem a politika dolga.
Az ujabb materialismus ellen emelt vádak közé tartozik, hogy felzavarja a kedélyeket, hogy megháborítván a nyugalmat, melyet a philosophia és vallásos hit által fölépített világnézlet pompás teremében oly meg nem zavarhatónak véltek az emberek: botránkoztatásra ad alkalmat. Minek háborgatni - kiáltanak fel - a meggyőződés nyugalmát; ugyan mi öröm lehet a hit fényes templomát lerombolni törekvő herostrátusi dicsőségben?! Mi is kárhoztatnók e törekvést, mi is igy kiáltanánk fel: minek háborgatni a meggyőződés nyugalmát! Ha a nyugalom s nem az igazság volna a czél, mire törekednünk kell; ha szellemünkhez forrva nem volna az igazság keresésének vágya. De valjon nyugalmat keres-e a vegyész, ki egészség - sőt életveszélyeztető anyagokkal tesz vegytani kísérleteket? nyugalmat keres-e a csillagász, midőn égre szegzett szemekkel átvirrasztja az éjszakákat? (...) Ők épen ellenkezőleg nyugalmukat áldozzák fel, éltöket teszik koczkára csak azért, hogy az igaz ismeret birodalmát egy lépéssel tovább terjesszék; hogy az igazság fényes napja elől egy kis fellegfoltocskát szétoszlathassanak.
A társadalomban van olyan igény, hogy a tudománynak legyen haszna, és sokan ezt a hasznot a közvetlen pénzbeli haszonnal azonosítják. (...) Ez szűklátókörű dolog.
Az embereknek nem nagyon vannak kvantumfizikai, agysebészeti vagy szerves kémiai megérzéseik, mert ezek a tudományterületek nagy szakértelmet igényelnek; laikus elméleteknek vagy botcsinálta ötleteknek nem adnak teret.
Tudásunk egy csepp. Amit nem tudunk, az egy egész óceán.
Aki tudós létére hisz, ne várja, hogy üdvözül.
Az emberek különbözőek, de az igazság egy, és mindazok, akik bármely területen utána kutatnak, segítik egymást.
Elvárjuk a kutatótól, hogy bizonyítékokkal szolgáljon. Ha például egy nagy hegy felfedezéséről van szó, azt várjuk el tőle, hogy nagy köveket hozzon magával.
A szakértő olyasvalaki, aki egyre több mindent tud egyre kevesebb dologról.
Egy problémát nem a laboratóriumban, hanem a fejünkben oldunk meg. Az egész felszerelés csak arra szolgál, hogy megfelelő irányba fordítsa ezt a fejet ahhoz, hogy helyesen lássa a dolgokat.
Az evolúció a legerőteljesebb és legátfogóbb elmélet, amely valaha született a földön.
Fontos, hogy mindent mérjünk, ami mérhető, és megpróbáljuk mérhetővé tenni, ami még nem az.
A technika erőfeszítés annak érdekében, hogy elkerülhessük az erőfeszítéseket.
Az alkalmazott tudományok területén végzett kutatások reformokhoz vezetnek; a tiszta tudományok területén végzett kutatások forradalmakhoz.
Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.
Ha valaki megvizsgálja a követ, amelyben megbotlott, annak sikere lesz a természettudományokban.
Mindent olyan egyszerűen kell csinálni, amennyire csak lehetséges, de semmivel sem egyszerűbben.
Egy eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól.
Semmi sem lehet túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, ha megfelel a természet törvényeinek.