Csanádi Imre
1920. január 10. — 1991. február 23. költő, író, műfordító
Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola: Csingi-lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk.
Hej óvoda, óvó nénik, nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk!
Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha.
Tengernek a Törvény azt súgja: terjeszkedni! Partnak a Törvény azt súgja: megmaradni!
Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben.
Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony. Az utolsó megtűrt levél első cicomája a fákon. Fácánok, őzek, kósza nyulak ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy, csönd gyűlik földünkre, bársony, - egyszer csak, egyszer, angyalok szállnak alá zizegő szárnyon, Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, - kivirágzik minden madárnyom.
A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép, nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta.