Herczeg Zsolt

A férfiak (...) hajlamosak elfelejteni, hogy a nők attól még önmaguk maradtak, hogy az anyaság elszigetelte őket a társadalomtól, és létezésük hajóját a játék-etetés-altatás Bermuda-háromszögébe száműzte. A férfiak viszont általában dolgozhatnak és barátkozhatnak tovább - no nem azt mondom, "mint ha mi sem történt volna", de az ő új életük apaként nyomokban mégiscsak hasonlít a gyerek születése előttire.

Tragikus következményekkel jár, ha egy nő hagyja, hogy a sorsa bekebelezze őt, és a női, illetve az anyai feladatokban teljesen magára van hagyva.

Amit egy apa tud adni a gyerekének, azt a nő, ha megfeszül, sem tudja megadni, mint ahogyan ez fordítva is igaz.

Amióta megszülettél, a Nap számomra miattad kel fel reggel. Jobb emberré tettél, és már tudom, hogy ez volt az első küldetésed, amiért ideirányítottak téged.

A terhesség azzal kezdődik, hogy a társadalom némi erőszakot tesz a férfiak - esetemben több mint negyvenévi - kitartó munkával tökéletlenre csiszolt nyelvhasználatán. A terhesség például az ateistáknál is áldott állapot lesz. Továbbra is terhességnek nevezni minimum félig végrehajtott csecsemőgyilkosság. A nyelvi abortusz bigott híveiből összeállt statáriális vérbíróság jogerős ítélete szerint azért, mert "a gyerek nem teher". Pedig dehogynem. Én láttam a csajomat terhesen. Hát azt nézni is teher, nemhogy hordani.

A nő és a férfi terhesség alatti munkamegosztásának lényege, hogy a nőt mindenki biztatja, a férfit pedig mindenki fenyegeti. A nőnek például senki sem mondja gúnyosan, hogy meghízott, vagy kárörvendően, hogy "na, majd megtudod, mi a fáradtság, mert soha többé nem fogsz aludni!", de a férfinak igen, aminek hátterében nyilván az van, hogy ezért az egészért mi vagyunk a hibásak, mi okoztuk, tehát legalább szavakban jól meg kell büntetni bennünket.

Az emberiség IQ-ja állandó, tehát ha eggyel többen leszünk, akkor a már itt lévőknek le kell mondaniuk az értelmi képességük egy részéről, hogy jusson az újnak is.

A szülés után minden hülye minden hülyeséget számon kér az anyán, sőt ezek ellenkezőjét is.

Minden gyerek olyan, mint régen a szovjet pezsgősüvegek. Negyven évig nem tudod kirakni a lakásból.

Ez egy modern gyerek: nemcsak apja van, hanem appja is. Az anyukája ugyanis egy könyökvédős főkönyvelő alaposságával naplózza a baba életét egy - isten tudja, honnan kikukázott - mobiltelefonos alkalmazással, tudniillik hogy mennyit aludt, evett és kakáit. Tényleg szó szerint minden szarra van már alkalmazás.

Az igazmondás szép erény, de a gyereknevelésben - legalábbis az első szakaszban, amit én ismerek - meglepően sokszor kontraproduktív. Egyrészt mert nem érti, másrészt mert nem értékeli. Olyan ez, mint amikor egy nő megkérdezi, hogy jól áll-e neki az új ruhája vagy a frissen elkészített frizurája. Ezekben az esetekben sem egy életbiztosítás, ha mindenáron őszinte vagy.

A gyerek nem gond. A gyerek feladat, kötelesség, kihívás, aggodalom, fáradtság, de nem gond. A gond a betegség, a társtalanság, a munkanélküliség, és az, ha nincs hol lakni, nincs mit enni, ha lőnek az utcán, és menekülni kell. De maga a gyerek, ez a belőlünk sarjadt, ránk bízott, ártatlan és magatehetetlen emberi lény fogalmilag sem lehet gond. A gyerek áldás.

Nincs rossz baba. Jó baba sincs. Baba van. Tömény, tökéletes csoda.

A nők ne őrizzenek monopóliumokat, és tanítsák meg a férfiakat mindenre, ami a gyerek ellátásához kell, a férfiak pedig tanulják meg és végezzék el. Amikor pedig megtették, akkor ne várjanak és ne kapjanak érte köszönetet. Mert nem a nők helyett és néha, hanem velük és mindig vagyunk szülők.

Az emberiség úgy teszi fel magát az internetre, mintha nem lenne holnap. Nincs is, hiszen a Facebook két dologról szól. A Most-ról és az Én-ről. Holnap és Te nincs. Ez futás a sötétbe.