John Cure

Így a vége felé közeledve már nem azon töprengek, mit fogok tenni, vagy mit tettem, sokkal inkább foglalkoztat az, amit nem tettem meg. Ez pedig nagyon meg tudja mérgezni az ember lelkét.

Aki fél, (...) könnyen manipulálható. És a félelem könnyen érik gyűlöletté.

A jövőtől való félelem a legerősebb méreg a lelketekben, és a legmagasabb fal, ami az utatokat állja. Miközben olyan valamitől féltek, ami még nincs is, és lehet, hogy soha nem is lesz.

Az a baj az emberekkel, hogy manapság a Facebookon szerzik az információjukat, ott meg mindenki szeret a jól értesült képében tetszelegni.

Figyelj oda az élet apró csodáira, amik minden egyes nap körbevesznek minket, de képtelenek vagyunk odafigyelni rájuk, mert folyamatosan mások elvárásainak akarunk megfelelni.

Minden nőnek szüksége van egy férfira, akire felnézhet, aki biztonságot jelent a számára, akihez fordulhat tanácsért, aki kellően domináns, miközben megértő és figyelmes tud lenni.

Talán az élet nem is tud olyan rosszul alakulni, hogy ugyanakkor ne tartogatna kapaszkodókat az újrakezdéshez. Mindig ott vannak a fénysugarak, még ha eleinte csak halványan pislákolnak is, és nekünk az a dolgunk, hogy észrevegyük őket, aztán a segítségükkel új erőre kapjunk. Mindig van egy kis fényforrás.

Midannyian egyenlőnek születünk. Nézze meg a gyerekeket. Nem gyűlölnek, nem félnek, ez a természetes lényünk. A rasszizmus nem velünk született, hanem tanuljuk.

Csak a buta emberek képtelenek elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és pont az emberi faj sokszínűségétől vagyunk ennyire egyediek.

Nem a ruha teszi az embert (...), csakhogy az emberek viszont az alapján ítélnek, amit látnak. Fontos (...) az első benyomás. Ahogy a bankárok sem ülnek egy szűk pólóban az asztal mögött, vagy a pénzügyi tanácsadó sem strandpapucsban csenget be hozzánk. A kormány embereit is komolyabban vesszük a tiszteletet parancsoló sötét öltönyeikben, nyakkendőben és hófehér ingben.