Jules Verne

Minden ember megérdemli, hogy törődjenek vele, már csak embervolta miatt is.

Csak akkor hiszek egy nő szerelmében, ha látom, hogy kétségbeesésében meghalt a tulajdon síromra borulva.

Amit pusztán pénzért csinál az ember, azt rosszul csinálja.

Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása.

Elveszíthetjük azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem kedvelünk. Úgy érzem, törekednünk kell, hogy azok közé tartozhassunk, akiket szeretnek és sajnálnak, ha egyszer ránk kerül sor.

Felhők, esők, viharok, kedvtelenség - mi van még az ember életében? Ez a négy szó a teljes élet foglalata.

A bolond! Úgy tett, mint minden hozzá hasonló játékos: a jelenben is érvényesnek tartotta azt, ami csak a múltra érvényes. Ahelyett, hogy azt mondta volna: "Szerencsém volt" - és ez igaz is, azt mondta: "Szerencsém van" - ez viszont már nem áll! És mégis mindazok, akik csak a szerencsére számítanak, így okoskodnak.

A pénz minden rossz forrása, és a leghatalmasabb erő, amely a rossz szenvedélyek szakadékába sodorja az embert.

Nincs az a helyzet - akármilyen veszélyes legyen is - amellyel a rendszeretet, az állhatatosság, és a bátorság meg ne tudna birkózni.

Aki kevéshez szokott, kevésre vágyik, s minél kevesebbre vágyik az ember, annál boldogabb.

Nincs olyan megkeményedett szív, mely el ne szorulna olykor a visszajáró múlt látomásaitól. Bárhol is születtünk, nem maradhatunk érzéketlenek azon a helyen, ahol az anyai kéz ringatott. Lelkünk húrjai nem kophatnak el annyira, hogy ilyen emlékek érintésére legalább egy meg ne rezzenne.

Mindenkit, aki uralkodni akar másokon, el kéne törölni a föld színéről.

Semmi fáradalmat ne tarts haszontalannak!