IDÉZETEK AZ ÉRZELMEKRŐL
Mennyit beszélünk észszerűségről! És mennyire a szenvedélyek döntenek! De legtöbbször még csak nem is a szenvedélyek, hanem az állati tülekedés, s a közérzet vak giliszta-reflexei.
Hidd el, legalább olyan jó nem érezni a vágyat, mint azt, amikor a hatalmába kerít. Szabadság. (...) Ha nincs vágyad, nem kajtatsz, nem akarsz, nem harcolsz. Nemhogy elég a jóból, hanem a jó az, ami éppen elég.
Az igazi gazdagság a szívben dől el. Mert a szív tudja, mi a gazdagság. És hogyan éred el. Rá kell hallgatni. Amikor azt súgja, hogy írj neki. Hogy tedd meg, ne várj, ne gondolkozz. Amikor azt mondja, hogy indulj, tedd meg az első lépést. Akkor ne tétovázz. Mert a szív tudja az utat. És elvezet az igazi gazdagsághoz.
Ha szomorúak, lehangoltak vagyunk, agyunk olyan jelzéseket küld a szervezetünknek, mintha fáradtak és kimerültek lennénk. Ha pedig fáradtak és kimerültek vagyunk, mire van szükségünk? Hát energiára. És honnan szerezhetünk energiát? Persze, hogy az ételekből! A magas kalóriatartalmú ételek ráadásul beindítják az agy jutalmazó- és örömszerző rendszerét. Ezért nem hallunk sohasem a "vigasztaló salátáról".
Ha nem elfojtani akarjuk a félelmet vagy a dühöt vagy az irigységet vagy a csalódottságot, ha megvizsgáljuk, hogy miért érezzük, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen van az egész mögött egy olyan vágy, amit nem tudtunk még elérni, de szeretnénk.
Egy-egy adott döntés társadalmi támogatottságában sokkal nagyobb szerepe van az érzelmeknek, mint a vegytiszta tudásnak. Az érzelmek iskolája pedig az irodalom, a művészet, a színház és a vallások.
Néha végképp boldogtalan vagyok, amikor észszerűen boldognak kellene lennem, és fordítva. A boldogságnak nincsenek szabályai. Nálam legalábbis.
Ráébredt valamire, ami úgy borította el, mint a földet a felhők mögül előbukkanó nap áldott fénye, melege. Ily ádázan szeretni és gyűlölni; ez maga az élet esszenciája. Az élet pedig most már mindörökre az övé, minden áldásával, minden gyötrelmével együtt.
Az ember igazi énje a szívében lakozik.
Minden találkozás búcsúzással zárul. És minden mosoly könnyeket kér zálogul.
Kimutatni az érzéseinket nem gyengeség. Tudod, mi gyengeség? Elfutni előlük.
Még akkor is a legszebb tud lenni egy érzelem, ha nem maradt utána más, csak az emlék.
Az életben mindennek csak annyi jelentősége van, amennyit tulajdonítunk neki. Az emberi lét egyik csodája épp az arra való képességünk, hogy bármely adott eseményt fel tudunk ruházni csodálatos és felemelő, vagy épp szörnyűséges és kétségbeejtő jelentőséggel.
A szűkös szókincs az érzelemvilágot is elszegényíti, míg a gazdag szókincs színárnyalatok széles skáláját kínálja az élményeink lefestéséhez, nem csak mások, de önmagunk számára is.
Csak érzelmekkel lehet átváltoztatni fénnyé a sötétséget és cselekvéssé az apátiát.
Szegény emberi lények! Az ösztöneik ide-oda vonzzák őket, és csak kevesen, nagyon kevesen tudnak ellenállni.
A gyerek hogyan tanulja meg felismerni a félelmet, a csalódottságot, a dühöt, az összes negatív érzést, hogyha a felnőtt, a szülei elrejtik? (...) Időnként ki kell mutatni, és el kell magyarázni a gyereknek, és úgy tanulja meg ő is felismerni és kezelni ezeket.
Érezd át azt, amit addig elfojtottál! Hívd fel egy barátodat, merj sebezhető lenni, és oszd meg vele a fájdalmadat!
Ha szomorú vagy, engedd meg magadnak, hogy így érezz, amíg el nem múlik. Ugyanez a helyzet a félelemmel, a haraggal, a boldogsággal és a többi érzéssel is. Pont az érzések elfojtása és elkendőzése az, ami a problémákat okozza a kapcsolatokban.
A szív és az agy nem létezhet egymás nélkül.
Energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni, de megváltoztathatjuk a formáját, és egyik helyről a másikra irányíthatjuk. Ez a képesség mindnyájunknak megadatott.
Az agyunkkal együtt mi magunk is változunk, ez tudományosan bizonyított tény. Az azonban még ennél is fontosabb tény, hogy ha a szívünk változik, minden megváltozik vele együtt. És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy hogyan látjuk a világot, de abban is, hogy a világ hogyan lát minket, és hogyan reagál a tetteinkre.
Az agy sok mindent tud, viszont igazán sokat csak akkor tud, ha együttműködik a szívvel.
Én sosem gyűlöltem az embereket. Ők gyűlöltek engem. Ők nevettek ki engem. Ők hagytak el engem. Ők zaklattak engem. Ők támadtak meg engem. És igen, megtanultam nélkülük élni. Nélküled. A mama nélkül. Mindenki nélkül.
Vékony a mezsgye öröm és kín között.
Az emberek sokkal gyakrabban hallgatnak a megérzéseikre, mint gondolják. Szerintem azok vezetnek át bennünket az életen.
A pénz és a siker sosem tud boldoggá tenni, ha a szíved zárva marad.
A Teremtő annyi lélekre osztotta a keveréket, amennyi a csillagok száma, és beültette őket a testekbe, hogy megismerhessék az érzékelést és a szerelmet, amelyben kín és kéj egyesül, és a félelmet és a haragot és mind a többi indulatot. És ha az emberek uralkodnak ezeken az indulatokon, akkor erényes életet élnek, és idővel elfoglalják helyüket a csillagok között. De ha rajtuk uralkodnak el az indulataik, és bűnös életet élnek, akkor sántítani fognak mindhalálig, és visszaküldik őket a lenti világba.
Nemet mondani az egyik legnehezebb dolog az életben. Meghívások, kérések, kötelezettségek - hiszen mindenki más is így él körülöttünk. Nemet mondani néhány különösen időfaló érzésre - a haragra, izgalomra, nyugtalanságra, gyötrődésre vagy a vágyakozásra - talán még nagyobb kihívás.
Minden, amire szükséged lehet - értelem és intelligencia formájában - rég ott van a fejedben. Az igazi kihívás az, hogy használd is, amid van. Az igazi próba az, hogy az érzelmeid, hirtelen testi vágyaid vagy épp hullámzó hormonjaid helyett az eszed uralkodjon.
Az életnek az ösztönök és az érzelmek szabnak irányt, de csak az értelem vezette logika képes megítélni, hogy a kijelölt út követéséhez megfelelő eszközöket alkalmazunk-e.
Történtek vele a dolgok, például sírógörcsök, pánikrohamok, de úgy érezte, mintha ezek kívülről telepedtek volna rá, nem pedig a bensőjéből eredtek volna. Belül nem érzett semmit. Olyan volt, mint a túl gyorsan kiengedett mirelit, ami mindent összevizez, miközben belül kőkeményre fagyott marad.
A mi időnk és terünk az éjszaka. A sötét, nedves és kiismerhetetlen. A mélység, ahol az érzések, vágyak és ösztönök születnek.
A tiszta előérzetet nem könnyű felismerni. Ha rosszat súg, könnyű összekeverni a félelemmel, ha túl jót, a hiú reménnyel.
Érzéseidet nem kell mindig logikus magyarázatokba préselned.
Az agyban, és csakis az agyban keletkezik örömünk, vígságunk, nevetésünk és bolondozásunk, éppúgy, mint bánatunk, szenvedésünk, gyászunk és könnyünk.
A szív egy fél próféta
Az erő bizonyos fokig megvéd attól, hogy összeomolj, mint egy kártyavár. A probléma akkor kezdődik, ha ez a keménység nem szívódik fel belőled, hanem rákként terjedni kezd, amíg be nem kebelezi az összes érzésedet.
Minél kevésbé érti meg egy ember az érzéseit, annál inkább az áldozatuk lesz. Minél kevésbé látja a jelentésüket, a rájuk adott válaszokat és mások viselkedését, annál valószínűbb, hogy helytelenül kapcsolódik hozzájuk, így nem fogja megtalálni a helyét a világban.
A szeretet és a félelem hangja között olyan a különbség, mintha két különböző rádióállomást hallgatnál. Az egyik harsány, zajos, idegesítő zenét játszik, a másikon megnyugtató, felemelő, gyógyító zene szól. Mivel a rádióállomások benned vannak, választhatsz, hogy melyiket fogod, és learathatod a választás gyümölcsét.
Az érzelmekről lepereg a racionális gondolkodás.
Hogyan vehetné fel a versenyt az ész a szív kívánalmaival?
A gyűlölet a szeretetnek olyan formája, amelyik még nem talált utat, hogy logikusan fejezze ki magát.
Nyugodtan érezz félelmet, haragot vagy bánatot, ha nem hagyod, hogy ezek az érzelmek határozzanak meg téged.
Az ösztönök, az érzések, a vágyak megfosztják az embert akarata és képességei teljes birtoklásától.