Kate Quinn
1981. szeptember 22. — amerikai írónő
Az élet nem egy matekfeladvány (...). Ha az lenne, sokkal jobban menne nekem. Gyakran kívántam, bárcsak képes lennék olyan könnyen megfejteni az embereket, mint ahogy a számtannal boldogultam: szimplán közös nevezőre egyszerűsíteni, és megoldani. A számok nem hazudnak; mindig van válasz, és a válasz vagy helyes, vagy helytelen. Egyszerű. Az életben azonban semmi nem egyszerű, és nincsenek válaszok, amiket ki lehetne számolni. Csak a katyvasz van, ami én volnék.
Annyira keserves dolog a remény, sokkal keservesebb, mint a harag.
Az idő örökkévalóságnak tűnik, amikor hányással tölti az ember.
Semmit ne higgy el az újságoknak és a hirdetőtábláknak! Ami nyomtatva van, az hazugság.
Amikor hazugságra kényszerül az ember, az a legjobb, ha lehető legközelebb áll az igazsághoz, amit mond.
A legtöbb nő unatkozik, mert nőnek lenni unalmas. Csakis azért megyünk férjhez, hogy legyen mit csinálnunk, aztán gyerekeink lesznek, és rájövünk, hogy a többi nőnél csak egyetlen unalmasabb létezik: a kicsinyeink.
A költészet olyan, mint a szenvedély - nem kell szépnek lennie; az a jó, ha letaglózó és nyers.
Ha lány az ember, akkor három takaros részre osztódik. (...) Vannak azok a részek, amikhez a fiúk hozzáérhetnek (...), vannak azok a részek, amikhez akkor érhetnek hozzá, ha megvolt az eljegyzés, vagy legalábbis az indítványozás, és azok a részek, amikhez csak az esküvő után érhetnek. Mindenki ismeri a térképet. De a fiúk azért próbálkoznak, mert a fiúk már csak ezt szokták tenni, mi meg nemet mondunk. A fiúk próbálkoznak, a lányok hárítanak. Ez egy ilyen tánc.
A dohányzás bűne uraknak való, nem hölgyeknek.
Ne törődj vele, mit gondolnak az emberek! Nagyon felszabadító, ha senki más véleménye nem számít, csak a sajátod.
Azoknak a legnehezebb hazudni, akik a legjobban ismernek bennünket.
A háború egyszerűen csak úgy megtörténik. Egy háború végén kizárólag az számít, ki maradt életben, és ki halt meg.