Király Eszter
A szerelem nem csak azt jelöli, mit érzel a másik iránt. Hanem azt is, hogyan vélekedsz magadról, milyennek látod, hogyan érzed, és hogyan értékeled önmagad ebben a szerelemben. Ha bizonytalan, bátortalan, és magányos vagy, folyton megfelelni vágysz, és felemészt az érzelmi diszkomfort, akkor ideje megérteni, hogy nem kellesz eléggé. Nem ő a megfelelő ember számodra.
Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés, önvédelem. De igazán beengedni valakit, megmutatni igazi arcunkat, vállalni, megadni magunkat, kockáztatni, később felelősségteljesen, érett lélekkel szeretni, a szeretet nyelvén beszélni, megtanulni a szeretetalapú kommunikációt, mindez a felnőtt kapcsolatok alapja. Sebezhetőnek és őszintének lenni, határokat húzni, a múlttal szembenézni és felelősséget vállalni érte csak a bátrak képesek.
Az őszinteség azt jelenti, hogy kezdettől fogva és mindvégig van bátorságom vállalni önmagam. Ahol nincs őszinteség, ott a legfontosabb, legértékesebb emberi kapcsolatok, szeretetkapcsolatok vesznek a semmibe. Csak olyan társ mellett élhetjük meg a szeretet, az összetartozás, a biztonság valódiságát, aki nem játssza el a bizalmunkat, aki őszinte, aki nem hazudik, szava nem szél, ami elrepül, és ha ígéreteire, tetteire úgy lehet számítani, mint arra, hogy egyszer megszűnünk lélegezni.
Férfias férfiak igenis léteznek, de ahhoz, hogy valóban lássuk egymást, felszínre kell csalogatnunk a bennünk rejtőző nőt. A párkapcsolatban a nő a feminin oldalát kell, hogy csillogtassa, ez az ősi gén van belénk kódolva. Szükségünk van a férfi jelenlétére, a segítségére, a támogató, inspiráló szerelmére és nem azért, hogy támaszkodjunk rá, hanem hogy kiteljesedjünk vele.
Addig él egy kapcsolat, amíg tartunk valahová, de nem kötelező fej-fej mellett haladnunk, szabadon követjük egymást. Bár ő élesen érzékeli, hogy lemaradok tőle, mégis tudja, hogy mikor haladnék kicsit egyedül az úton. Magányomba burkolódzva új élmények érnek, ezek megújítanak, frissítenek, időt hagynak, hogy rácsodálkozzam a körülöttem lévő dolgokra. Szükségem van ilyen időszakokra is. Mindvégig látjuk egymást, lehet közeli vagy távoli a sziluettje, élesen kirajzolódó, vagy homályos, ő mindvégig ott van, és engem mindannyiszor bevár.
A szerelem és a tisztelet felbecsülhetetlen ajándékok. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adjak önmagamból. Az önbecsülésemnek tiszta, átlátható határa van.
Megállapodni azt jelenti, hogy arcunkat, vonásainkat a szelídült szerelem szépíti, finomítja. Eleget repültünk már, és toporogtunk tétlenül a terminálban, nincs B terv, nincsenek kiskapuk, kidolgozott menekülési útvonalak. Megállapodni azt jelenti, hogy fészket rakunk, mert véget ért egy életünk, és teljes erőből, szabad akaratból benne élünk ebben a másikban. Kötődünk egymáshoz biztonságosan, végérvényesen, és bízom benned annyira, hogy becsukott szemmel, hátravetve magam, bele tudok zuhanni a karjaidba.
Mire vágyik a nő? Férfira vágyik. Aki vigyáz, gondoskodik, szeret, becéz, felkorbácsol és megnyugtat. Aki teremt, hosszú távú terveket sző, a jövő várát építgeti, és minden erejével azon van, hogy megvalósítsa ígéreteit. Aki a büszkeséget és az egót a szerelem és a szeretet mögé helyezi. Aki azt teszi, amit mond, és azt mondja, amiben valóban hisz. A nő mindig olyan férfit fog választani, akit tisztel és akit hitelesnek tart. Olyan férfi mellett marad, akivel nem sérül a tisztelet kiváltsága, és nem törik el a bizalom. Ne játszd el a nő szerelmét.
Milyen egy "majdnem szerelem"? Mint egy befejezetlen történet. Egy szépen becsomagolt ajándék, amit soha nem bonthattunk ki, és nem tudtuk meg, mit rejt számunkra. Egy legszebb résznél elszakadt film, egy félbemaradt mondat, egy megszegett, sosemvolt ígéret, találgatás, a "mi lett volna ha", és a "talán" szavak zakatolása a fejünkben. Egy majdnem szerelem megreked a kezdeti szakaszban, soha nem képes felnőni, szárba szökkenni, büszke, életerős, elkötelezett, komoly érzéssé, társszerelemmé válni.
Egy szeretetkapcsolatban soha nem felejtődhet el az ölelés, a csók, a simogatás fontossága. Tárd ki a karod. Öleld meg, akit szeretsz. Az érintés azt jelenti, közünk van egymáshoz.
Kockáztatás nélkül nincsenek igazi találkozások. Minden közeledés, beszélgetés, egymás felé lépegetés ma meghúzza a vészharangokat a fejben. Mit akar tőlem? Mit kezdjek vele? És ő mit kezd majd velem? A férfi attól tart, hogy lehull a macsó jelmez, és a nő szemében nem lesz más, csak egy sérült lelkű, önbizalomhiányos, bús képű lovag. A nő meg azon aggódik, hogy túl sok lesz, érzelmeivel elárasztja, elrettenti a másikat, aki hanyatt-homlok menekül az érzelemlavina elől. Ha őszintén kiadom magam, az valóban veszélyes, kockázatos művelet manapság, sérülök, és sérteni fogok, sebezhető leszek, és megsebzek. Beengedni valakit, megmutatni igazi, kitakart, retusálatlan arcomat, vállalni, megadni magam, kockáztatni. Ez a modern párkapcsolatok kihívása.
A szerelem hevületében a kémiának esünk áldozatul, és a tudatalattink már eldöntötte, kit fog választani. Racionális érvek, és társadalmi elvárások mentén mérlegelünk, tépelődünk, belemenjünk-e egy kapcsolatba vagy sem, de a testünk már rég döntött. Férfiak és nők valódi vonzalma azon áll vagy bukik, ami a szemnek láthatatlan.
Két embernek lehetőségei, esélyei vannak együtt. Két különböző személyiség csap össze, pattognak a szikrák és forrnak a hormonok a szerelem laboratóriumában. Nincs elrendelt kapcsolat, esélyek vannak, jók és kevésbé jók, összefonódó szálak vannak, érzelmi egyensúly, egymásra hangolódás, megértés, együtt rezgés.
A nőt naponta meg kell hódítani, a férfit naponta el kell csábítani.
A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked, mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne.