Léria Dipán

A megszokás elengedi... a hiány visszasírja a kapcsolatot.

Bízzál magadban! Senki nem tud annyi jót tenni veled, mint te saját magad. És senki nem tud annyi rosszat sem.

Az lenne az igazi mérce, ha az ember annyit kapna az élettől, amennyit ő ad.

Nem kell mindig mindent megérteni, hiszen az idő a jelennel nagyon hamar tovább lép.

Ha valaki téged úgy, mint vagy, el nem fogad, ne alázkodj! Hidd el, ezt nem szabad! Ha egyszer meghajlasz, mindig lehajtott fővel fogsz előtte állni, és aki ezt teszi veled, mindig az érzelmeiden fogja kegyetlen táncát járni.

A szeretlek só nem csak egy érzést jelent. Hanem azt is... hogy próbálok mindent megtenni azért... hogy boldog légy.

Találj legalább egy olyan embert a világban, akire ha rágondolsz, szebbé varázsolja a mádat. Hiszen az életed, ha visszagondolsz, nem az éveidből áll... hanem azokból a pillanatokból, amikor valaki ilyennel találkoztál... vagy csak rágondoltál.

Aminek ma örülni tudnál, ne engedd, hogy a boldogságod nélkül suhanjon el.

Még akkor is a legszebb tud lenni egy érzelem, ha nem maradt utána más, csak az emlék.

Nincs hétköznapi ember... csak olyan, aki még nem találkozott azzal, akinek ünnepinek számít.

Milyen egyszerű a szeretet. Elég egy érintés ahhoz, hogy a világ ismét működjön.

Aki egyszer táncolt a felhőkben, annak hiába mondod, hogy a pocsolyában is ugyanaz a víz van.