J.C. Beaton
Vitatnám, hogy a válás az érzelmi érettség jele volna (...). Arra utal, hogy az illető képtelen lendületben tartani a dolgokat, miután elcsendesült az a szép, gondtalan eksztázis.
Az álmokban az a szép, hogy mi írjuk a forgatókönyvet.
Manapság, amikor a nők egyre férfiasabban néznek ki, a férfiak meg inkább nőre hajaznak, már semmiben sem lehetünk biztosak. Lehet, hogy pár ezer év múlva teljesen uniszex lesz az ábrázatunk, és táblát kell hordanunk a nyakunkban, amivel jelezzük, melyik nemhez tartozunk. De az is lehet, hogy a nők rózsaszín ruhákat viselnek majd, a férfiak meg kéket.
Minden hölgy annyi idős, amennyinek egy férfi látja!
A szépség bizony veszélyes. (...) Csalóka, mert az emberek hajlamosak a szépet olyan jellemvonásokkal felruházni, amelyekkel a valóságban nem rendelkezik.
Az emberek képtelenek felfogni, hogy a szerelem tényleg vak. Azt hiszik, lelki társra leltek a szerelmesükben. Lerázzák magukról az egyedüllét embertelenségét, és már ketten vannak az egész világgal szemben. Így aztán összeházasodnak, és mi történik? Egy idő után átnéznek az asztal fölött a reggelinél, és egy vadidegent látnak.
1936 — eredeti nevén Marion Gibbons, skót származású írónő
Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a nők, akikkel rosszul bánnak odahaza, ha külső nyomásra elhagyják is a férjüket, később megint egy hasonló jellemmel állnak össze.
Látom, rászokott a lapos sarkú cipőkre. Na, igen, a nők legalább kéthüvelyknyit összemennek, amikor befuccsol a szerelem.
Tévedni emberi dolog (...), megbocsátani isteni, márpedig én nem vagyok isten.
Nálad a szerelem már függőség. Az a te legnagyobb bajod, hogy önmagadat feleannyira se szereted. Így amint rájössz, hogy épp nem rajongsz senkiért, minden igyekezeteddel azon vagy, hogy valamiképpen betöltsd az űrt.
Csak mítosz lenne a női egyenjogúság? A mozgalom összes vívmánya kimerül abban, hogy a nőktől most már nemcsak a gyermekvállalást várják el, hanem azt is, hogy dolgozzanak. A nők iránti tisztelet a múlté.
Azt hiszem, annyi a titok, hogy elégedettnek kell lennünk magunkkal anélkül, hogy ehhez mások bátorítására támaszkodnánk, ami nem könnyű.
- Nem tudom, mit tegyek. - Akkor ne tegyen semmit (...). Ha bizonytalan, inkább ne csináljon semmit.
Milyen furcsa, hogy az emberek már nem is igen beszélnek szerelemről. Megszállottak, rabjává lesznek a másiknak, vagy a másikra vannak utalva - de semmi esetre sem vallanák be, hogy elveszítették az irányítást, ugyanis az a szó, hogy "szerelem", újabban egyet jelent a gyengeséggel.
A férfiak azzal az irigylésre méltó adománnyal születnek, hogy a legkisebb apróság miatt is képesek bűntudatot ébreszteni a nőkben.
- Talán ezen a karácsonyon tényleg havazni fog. - Soha nem havazik karácsonykor. (...) - Soha semmi nem végleges. - Kivéve a romantika halálát.
Akibe az ember tizennyolc évesen beleszeret, az ritkán ugyanaz, mint akibe huszonnégy évesen szeret bele.
A vidéki élet hátránya (...) hogy az ember nem tudja kivonni magát alóla, amint körülötte minden meghal vagy hibernálódik a tél idejére. A városban, ahol a fények és a nyüzsgés az úr, nehezebb észlelni az évszakok váltakozásait.
A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz.
A szerelem gyakran a vágy álruhájában érkezik, vagy késői hála képében.
- Vágyom egy mesés karácsonyra. - Olyan nincs (...). Nőj már fel. Karácsonykor minden ember csupa stressz. Isznak, összevesznek a rokonaikkal, míg végül kiderül, hogy mindig is utálták egymást. Túl romantikus vagy.