Marina Chapman
1950 körül — kolumbiai származású nő, akit gyermekkorában majmok neveltek
Semmilyen rémálom, akármilyen ijesztő legyen is, nem lehetett rosszabb, mint az, amelyik éppen fogva tartott.
Gyalogolok és gyalogolok, és ha a segítség nem talál rám, akkor majd én fogom megtalálni a segítséget.
Ha leülök, részévé válok a tájnak - és csak egy másik földdarab leszek, melyet ellep és elborít a rovarok áradata.
Ha nem próbálod meg, honnan tudod, hogy meg tudod-e csinálni, vagy sem?
Két dolog lehet látszólag teljesen egyforma, mégis, pár aprócska eltérés óriási különbséget jelenthet - akár az élet és a halál közti különbséget.
Milyen intenzív dolog ez - az emberek azon vágya, hogy szeressék őket. Ez az egyik legalapvetőbb érzés, ami a szociális állatokat szociálissá teszi.
A család nem az, ahová látszólag tartozol, vagy ami a születési anyakönyvi kivonatodban áll, vagy ahogy kinézel, de még az sem, amit a DNS-vizsgálat mutat. Családot bárhol lehet találni, ahol az embert szeretik, és ahol gondoskodnak róla. Ez jelenthet barátokat, nevelőszülőket, egy bizonyos csoportot vagy akár egy jótékonysági intézményt is. Ami sokkal inkább számít - a kémiánál és a felmenőknél is sokkal jobban -, az egyfajta speciális kötelék, az az érzés, hogy soha nem hagynak cserben.
Hogyan vehetné fel a versenyt az ész a szív kívánalmaival?
Az olyan étel, amit kapsz, sokkal jobban ízlik, mint az olyan, amit el kell lopnod.
Ha az embert nem tisztelik, akkor szinte szétveti a feszültség, szeretne kitörni, és fokról fokra elveszíti az önmaga iránt való tiszteletet is. Végül aztán már azon kezd el merengeni, hogy miért is született meg erre a világra.
Annak dacára, hogy az utcán tolvajként nagyon bátor és vakmerő voltam, attól feszült lettem, hogy ajtókon kopogjak be munkáért. És talán igazam is volt. Végtére is a lopás privát cselekedet. Az ember egyedül csinálja, magáért csinálja, és nem vágyik senki elismerésére. Mikor azonban idegenekkel beszélsz, és valami legálisat kérsz tőlük, az olyan, mintha arra kérnéd őket, ítéljenek meg, és én nem voltam kész arra, hogy ennyire sebezhetővé tegyem magam.
A vallás legalább annyira tradíció, mint hit kérdése, sőt talán inkább az.
Az egyház arról szól, hogy követni kell a tömeget.
Egy olyan ember számára, aki soha nem volt fogoly, elég nehéz elképzelni, milyen őrjítően unalmas egész napon át bezárva lenni.