Ole Nydahl

A megvilágosodás csupán annyit jelent, hogy a képek között soha többé nem feledkezünk meg a tükörről.

A lusta ember csak öregebb lesz, bölcsebb nem, mert sose lép át saját korlátain.

Ha a kapcsolat szerencsejátékán mindkét fél felrakja szeretetét, képességeit és tulajdonságait, akkor nem csupán a főnyereményt ütik meg, de övék lesz az egész kaszinó. Ha tényleg a másik javát szeretnénk, akkor a legjobb, ha olyasmit kívánunk neki, ami őt boldoggá teszi.

Minden lény boldogságra vágyik, az ártó cselekedetek és azok következményei pedig butaságból és az érettség hiányából, nem pedig rosszakaratból származnak. Ez a felismerés eltünteti emberi kapcsolatainkból az erkölcsi nyomást és túlvisz minket a személyes szinten.

A saját képességeinkbe vetett bizalom képezi minden fejlődés alapját.

Aki csak magára gondol, annak problémái vannak, aki azonban másokra, annak izgalmas feladatai.

Az a mélyről fakadó kívánság, hogy valamiben megkapaszkodjunk, nemcsak a külső dolgokra vonatkozóan vagy az érzelmeinkben nyilvánul meg, de abban a hajlamunkban is, hogy pillanatról pillanatra meg akarjuk tartani azt, ami már elmúlt, ahelyett hogy azzal foglalkoznánk, ami itt és most történik.

Mindenkinek ki kell tapasztalnia, hol húzódnak társa féltékenységének határai, és mik a karmikus nyitottság adta lehetőségek. Ezt pedig úgy lehet egymás között megoldani, ha megfigyeljük magunkat, és felmérjük, mekkora az a mások felé irányuló nyitottság, ami még belefér a kapcsolatunkba. Szabadok vagyunk, amíg nincsenek gyerekeink és amíg felelősségteljesen cselekszünk - vagyis nem törünk össze szíveket, nem teszünk üres ígéreteket, nem károsítjuk mások egészségét, nem hazudunk számítóan azért, hogy kihasználjunk másokat, és nem tesszük őket boldogtalanná azzal, hogy megtörjük a bizalmukat.

Aki nem akar egyedül maradni, az tegye félre álmai ideálját, és nézze meg, mennyi izgalmas lehetőség van körülötte. Nehezebb a dolgunk, ha mindenáron Marilyn Monroe-kat és James Deaneket keresünk. Ha azonban tartalmas kapcsolatot szeretnénk egy hozzánk hasonló beállítottságú emberrel, akit boldoggá akarunk tenni és segíteni akarjuk őt a fejlődésben, akkor a jó társaság magától megjelenik. A hippi korszakban gyakran idézték a Crosby, Stills, Nash and Young nótáját: "Ha nem kapod meg azt, akit szeretsz, szeresd azt, akit megkapsz!"

Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik.

A szerelem művészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. Az igazi szerelemben a szabadság és a fejlődés ízét érezzük, és kapcsolatunk mentes minden ragacsos kötődéstől. Azok a tettek és érzelmek éltetik, amelyek révén együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. Fontos számunkra, hogy párunk boldog legyen, és környezetünkben élők is jól érezzék magukat. A szerelem akkor működik, ha társunkat nem uralni és korlátozni akarjuk, hanem képesek vagyunk megmutatni azokat a tulajdonságokat, amelyekkel eredendően rendelkezik - az erőt, a szépséget és a lehetőségeket -, majd ezeket együtt sugározzuk ki a térbe.

Sok párkapcsolatban az a legfőbb veszélyforrás, hogy a nagy szerelem közepette kirekesztjük a többieket, és keveset érintkezünk a külvilággal. Az éjszakák szóljanak kettőnkről, de nappal nyissunk a világ felé is, és teremtsünk emberi gazdagságot.