IDÉZETEK A LELKIISMERETRŐL
A boldogsághoz nem elegendő a szép lakás, a jó ruha, a kényelmes élet, a boldogsághoz nyugodt lelkiismeret is kell, mert anélkül a szerelem is tartalmatlanná válik.
Hiába döntöd el előre, hogy ekkor vagy akkor kilépsz valamilyen önként vállalt erkölcsi kötelezettség alól. Ha látod, hogy szükség van rád, lelkiismereted nem engedi, hogy felhagyj vele.
Ha az ember meg tudna halni a szégyentől, már rég kihalt volna az emberiség.
A bűntudat mindig sokkal tovább elkísér, mint a kevés, igazán jó pillanat.
Másnak a bűne nem mentség az enyémre.
A bűntudatot csak a bűn elfogadása tudja megszüntetni.
Talán, ha abban a pillanatban arcodba nézek, megtudok mindent. De nem mertem arcodba nézni. Van egyfajta szégyenérzet, mely mindennél kínosabb, amit az ember megélhet az életben, a szégyenérzet, melyet az áldozat érez, mikor gyilkosának arcába kénytelen pillantani.
Időnként az embernek nem marad más, csak a lelki nyugalma. A méltósága az egyetlen vigasza. Csak az nyújt enyhülést, hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne.
Néha a bűnbánat elég büntetés.
A bűntudat megtisztít, jobbá válunk.
CSI: Miami helyszínelők c. film
Amikor egy katona lelkét beszennyezi az első vér, minden kétsége feloldódik a sürgető vágyban, hogy a lelkiismeretét kikapcsolja, és a brutalitásnak jelentést adjon. És ezzel a jelentéssel mi meg is ajándékozzuk őket. Ez lesz az ellenség.
Az embernek a legfőbb erőt a jó lelkiismeret adja.
A cél szentesíti az eszközt. A szerelemben és a háborúban egyaránt.
A megbánás egy eltemetett érzésből születik.
Az ördög hangját hallva jobban értékeljük Isten hangját.
Aki bántott már meg igazán embert, az tudja, mennyire nehéz összeszedni magad annyira, hogy bocsánatot kérj.
A tiszta lelkiismeret olyan mennyei érzés, amely a boldog napokban kimondhatatlan bájt vonz minden köré, viszontagságokban pedig - ha sötétre borul az idő, s létünk minden kellemességé és híveknek vélt jóakaróink sora az utolsó szálig elpártol mellőlünk - oly édes meleget önt lelkünkbe, amely az élet minden viszontagsága ellen férfiúi önérzettel és elszánással vértez fel bennünket. Nélküle a királyi trón rideg pusztaság, vele még a kínpad és a vesztőhely sem ijesztő.
A bűnbánat és a vezeklés eltörli a múltat.
Semmi sem törli el a múltat. Van bűnbánat és vezeklés, és van megbocsátás is. Ez minden, de ennyi elég.
Nézz föl olykor az égre, és figyeld a madarakat! A tiszta szívű ember olyan, mint ők: könnyűnek érzi magát, mintha repülni tudna.
Bocsánatot kérni olyan, mint ragtapaszt tenni lőtt sebre.
A lelkiismeretet nem lehet elaltatni. Előbb-utóbb megszólal.
Egyesek érzelmességgel és jótékonysággal igyekeznek elhallgattatni lelkiismeretfurdalásukat, mások pedig azzal, hogy gonoszságukban gyönyörködnek, mint az előbbiek jóságukban.
Az emberben, hacsak nem született gonosztevő, kétféle természet lakozik, ezért mindig van esély egy belső robbanásra, a szó igazi értelmében vett pálfordulásra.
A lelkifurdalás (...) itt van velem, és minden reggel felébreszt. És tudod, mit súg nekem? Hogy ahányszor nem választasz, hozzáláncolod magad valamihez vagy valakihez.
A félelmetes bűn elkövetése utáni nap reggelén az ember feneketlen sötétséggel ébred. Agya egy szegeltében megszólal a riasztó, villog a vörös jelzőlámpa. Próbálsz úgy tenni, mintha nem vennéd észre. Mert lehet, hogy csak egy álom vagy rémálom, bármily kicsiny is a valószínűsége. Úgy kapaszkodsz ebbe a lehetőségbe, mint a zuhanó ember az első, keze ügyébe akadó kötélbe. Eltelik egy perc, talán egy óra. Nem érzékeled az időt, és nem tudsz visszazökkenni a valóságba. Egészen addig, amíg a valóság teljes súlyával rád nem nehezedik. A kötél nem bír el, lezuhansz.
Azt gondoljuk, hogy bűneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik - mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.
A bűnös lélek a félelem melegágya. Sokaknak okuk van a rettegésre.
Legalább annyira a bűntudatunk határoz meg minket, mint a büszkeségünk.
Hogyan is állíthatnám magamról, hogy áldozat vagyok, amikor olyan hevesen vágyom a bűnre?
A lelkiismeret törvénye örök. Két gyóntatószék van, amelyek egyikében le kell térdelnünk. Közvetlen vagy közvetett, azaz visszatükrözött úton tisztázod magad, hogy kötelességeid körét mint teljesítetted. Elmélkedjél, vajon eleget tettél-e viszonyodnak atyád, anyád, rokonod, szomszédod, városod, kutyád, macskád iránt; vajon ezek valamelyike nem tehet-e szemrehányást neked? De viszont elhanyagolhatom ezt a közvetett tükörmértéket, és föloldozhatom magamat is. Mert megvannak magammal szemben a tulajdon kemény követeléseim, és azok teljes kört alkotnak. (...) De csak az, akiben valami isteni van, bizakodhatik abban, hogy a maga törvényhozója tud lenni. Kell hogy szíve emelkedett, akarata hittel teljes, szeme éles legyen; kell hogy mélységes komolysággal ő legyen a maga tanítása, társasága, törvénye; kell hogy egyszerű elhatározása oly erős legyen számára, mint a vaskényszerűség az mások számára!
Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok.
Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség.
Most éppen azért nagyon nehéz megközelíteni az emberek lelkiismeretét, mert az egyes ember elmenekül az egyéni, lelkiismereti felelősség elől a közösségi jelszavak mögé. Az egyéniség ma beéri azzal, ha részt vesz valamiben.
Próbálj meg mindig jót cselekedni, hacsak a lelkiismereted nem súgja másként!
Te azt hiszed, hogy egyik hazugság olyan, mint a másik, és látszólag igazad is van. De nincs. Kitalálhatok bármit, bolondot űzhetek az emberekből, az orruknál fogva vezethetem őket, csirkefogó módjára viselkedhetek anélkül, hogy hazugnak érezném magam vagy hogy furdalna a lelkiismeretem; ezek a hazugságok, ha így akarod őket nevezni, én magam vagyok, olyan, amilyennek születtem, az ilyen hazugságokkal nem színlelek semmit, az ilyen hazugságokkal voltaképpen igazat mondok. De vannak dolgok, amelyekről nem tudok hazudni. Vannak dolgok, amelyeknek a velejéig hatoltam, amelyeknek felfogtam az értelmét, amelyeket szeretek és komolyan veszek. És itt nem ismerek tréfát. Ha itt hazudnék, önmagamat gyaláznám meg.
Ha eljön az idő, egyetlen nőt sem lehet saját lelkiismerete ellen fordítani, csak akkor, ha valahol legbelül ő maga is akarja.
Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek.
Vajjon micsoda szemmel néz a tükörbe, aki mindig csak gazembert láthat benne?