Ed McDonald
Háború dúl. Győzelmet kell aratnunk, és nem hinném, hogy létezik nálam alkalmasabb ember a megvívására. Okosabb vagyok a nagy átlagnál. Sokkal okosabb. Hogyan is bízhatnám a világ sorsát magamnál alkalmatlanabbakra?
Férfiak. Nők, ahol számít, mind egyformák vagyunk.
Előbb vagy utóbb minden megállapodás véget ér.
A hit sebesen felhorgasztja a bátorságot.
Legalább annyira a bűntudatunk határoz meg minket, mint a büszkeségünk.
Ha az embert egy hajszál választja el valami eszelősen veszélyestől, akkor úgy engednek fel az önmagának bebeszélt hazugságai, mint a jég tavasszal.
Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyűlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
Az emberek mindig azt hiszik el, amit hinni akarnak, mivel az illeszkedik a maguk köré megteremtett mesterséges valóságba.
A sűrű éjszaka sötétjében az ember hajlamos suttogóra fogni az ösztönös félsztől.
Az idő, a pénz és a tekintély előbb-utóbb mindenkit hazuggá tesz.
A bűnös lélek a félelem melegágya. Sokaknak okuk van a rettegésre.
Levegő. Az ember nem értékeli, amíg el nem veszíti. Akkor már az élete utolsó petákját is odaadná még egy utolsó szippantásért.
A meglepetés hatalmas erő. Ha az ember belezuhan a nyugalom buborékába, ellustul. Kihuny a vérszomja, és a harc helyett a menekülést választja.
Az élet új élmények sorozata.
Az ember fényűzéssel veszi körbe magát, mintha a vagyon ideig-óráig távol tarthatná a világ igazi aggályait. Talán így is van.
A gyerekek nem finomkodnak. Jórészt ezért kedvelem őket.
Ha minden ember örökké gyerek maradhatna, akkor kétlem, hogy lennének háborúk.
Az ember szüntelenül keresi a múltjába vezető szálakat, és úgy követi őket, mintha a labirintusból kivezető út titka az emlékeiben gyökerezne. A már megélt események talán egyszerűbbnek, ennélfogva megbecsülendőnek látszanak, mert az eltelt idővel kimosódott belőlük az élet minden zűrzavara.
Néha jóformán elképzelhetetlen, de muszáj időt szánnod magadra. Csak magadra. Hadd vegye át más egy darabig a terheid egy részét!
Csak az az ember fél az öregedéstől, aki elvesztegeti az élete minden pillanatát.
A kétségbeesettek túlontúl könnyen hajtják a fejüket a vallás igájába.
Nincs annál idegesítőbb, mint ha tényekkel bombázzák az embert, főleg kellemetlen tényekkel.
Csak egy ostoba merne magára haragítani egy kamaszlányt. Nem az ő haragjuk elviselésére rendeltetett az ember.