IDÉZETEK A SZKEPTIKUSSÁGRÓL
Kutatóként pontosan tudom, hogy minden feltételezésem és következtetésem a legjobb esetben is csak tapogatózás, ami arra vár, hogy a jövőbeni eredmények megcáfolják. Az áltudományok művelői és hívei ezzel szemben nem engedik, hogy az elméleteik ellen szóló bizonyítékok befolyásolják meggyőződésüket.
Ezt hívjuk mi, pszichológusok önmagát megvalósító jóslatnak (...): aki nagyon fél péntek 13-ától, azzal bizony előfordulhat, hogy éppen aznap esik el az utcán. És ez nem egészen véletlenül történik meg vele, ő maga is - akaratán kívül - felelős a kellemetlen eseményért.
A hagyományok, babonák napjainkra sem vesztek el, csupán némileg átalakultak, ha úgy tetszik, urbanizálódtak. Amikor "beüt" az a bizonyos péntek 13-a, korunk embere hajlamos minden, negatív jelentéssel bíró esemény hatását felnagyítani.
Hiszek abban, hogy a hit csodákat tud tenni. És akár gyógyítani is lehet vele. Hogy Kaszap Pistához fohászkodik-e a beteg, vagy valamelyik csodaszert veszi be, mindegy. Hippokratész óta a legfontosabb szövetséges a beteg élni akarása, bizalma orvosában és a gyógyszerben. Ez így van ma is, és így lesz a jövőben is. De hogy gyógyítható betegek teljesen kétes csodaszerek miatt otthagyják a kórházakat és meghaljanak, ez már nagyon nagy baj.
Mindenkinek joga van hülyeségekben hinni és hülyeségeket beszélni, amíg ezzel másoknak nem okoz kárt.
A manipuláció ellen éppen az egészséges szkepszis és gyanakvás vértezheti fel az újságírókat és az állampolgárokat. Azonban a mindent eluraló, cinizmusba forduló szkepszis ad lehetőséget a közvélemény összeesküvés-elméleteken keresztüli manipulációjára.
Álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjeszteni sokkal könnyebb, mint ellenük hatékony stratégiákat alkotni és fellépni.
Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, aminek nagyon örülsz vagy amitől nagyon dühös leszel! Az elfogult, tényeket nem tisztelő újságírás, a dezinformáció és az álhíripar éppen az erős, elfogult vélemények kiszámíthatóságán keresztül tesz minket érzelmileg manipulálhatóvá. Annak a forrásnak, ahonnan csak "jó", a világképedet megerősítő információkat kapsz, ne higgy! A valóság összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint hogy mindig kielégítse az elvárásainkat, a reményeinket, és megerősítse a véleményünket.
Nem feltétlenül kell igaznak lennie egy elképzelésnek ahhoz, hogy abban a pillanatban jól magyarázza az ember tapasztalatait.
Egy tudósnak pont olyannak kell lennie, mint egy gyermek. Ha valamit lát, akkor azt kell elmondania, amit lát, akkor is, ha az az, amire számított, hogy látni fogja, és akkor is, ha nem. Először láss, azután gondolkozz, majd ellenőrizz. De először mindig látni kell. Máskülönben mindig azt fogod látni, amire számítottál.
Nemcsak a politikában, de a tudományok országában is vannak tévtanok, előítéletek, melyek útját állják a valódi fejlődésnek; de itt, mint ott, vannak elszánt akaratú bajnokok is, kik elegendő erőt éreznek magukban, megküzdeni a tévtanok makacsságával, és szembenézni az előítéletek sötét felhőiből czikázó villámokkal. Ezek a politikában szabadelvűeknek, a tudományban materialistáknak nevezik magukat.
Azt mondják, nincs abban semmi meglepő, ha az ember gondol valakire, aki az eszébe sem jutott már évek óta, és a következő nap megtudja, hogy az a valaki épp akkor halt meg. Mindig rengetegen vannak, akik agyában nagy hirtelen felbukkan olyanok képe, akikre már jó ideje nem gondoltak, és tényleg mindig sok ember hal meg. Egy olyan népes országban, mint mondjuk az Egyesült Államok, a nagy számok törvénye alapján nem meglepő, hogy az előbb említett különleges egybeesés naponta legalább tízszer előfordul, de ez senkit sem nyugtat meg, akivel éppen megesik.
Az áltudomány (...) növeli azt a homályt, amelynek megszüntetésére a tudomány törekszik. Valójában árnyék, a tudomány árnyéka, amely kitartóan, ügyesen, találékonyan formál, követi a ritmust. Éppen csak a fény nem vetülhet rá, mert akkor kiderülne, nem is létezik.
Áltudomány, tudományellenesség, tudománytalanság: a gyors megoldások, a lázadó tudatlanság, a népszerű ígéretek korát éljük. A gondos megfigyelés, a pontos fogalomalkotás, a korlátokat felismerő megértés fáradsága elijeszti a gondolkodástól mindazokat, akik már nem elérni, kiérdemelni, megalkotni, hanem megkapni, megvenni szeretnék a választ.
Az embereknek nem nagyon vannak kvantumfizikai, agysebészeti vagy szerves kémiai megérzéseik, mert ezek a tudományterületek nagy szakértelmet igényelnek; laikus elméleteknek vagy botcsinálta ötleteknek nem adnak teret.
A csillagjósok nemcsak a csillagokat ismerik, hanem arra is képesek, hogy kitalálják mások kívánságait.
Mindannyiunk felelőssége, hogy időt és energiát szánjunk előítéleteink leleplezésére és hírforrásaink ellenőrzésére.
Évezredek óta hiszünk a természeti törvények alapvető logikájában, de bízunk a véletlenben és a szerencsében is, nem beszélve a lélekről, a vallásról, a babonáról és sok más olyan dologról, amelyek külön-külön is önellentmondásban vannak, együtt pedig akármit és annak az ellenkezőjét is bizonyíthatják.
Amikor a tudományra vonatkozó filozófiai gondolatokat átrángatják más területre, rendszerint teljesen el is torzítják őket.
Csak a Homo sapiens képes nem létező dolgokról beszélni, és már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhinni.
A szerelem olyan tartós, mint a szivárvány - gyönyörűséges, amíg tart, és várható, hogy abban a pillanatban eltűnik, ahogy kettőt pislog az ember.
A gondolat, hogy a rossz eszmékkel jobb szembenézni, mint a szőnyeg alá söpörni őket, tiszteletre méltónak tűnik ugyan, de (...) egy dologról megfeledkeztek: egy fanatikussal fölösleges vitába szállni.
Az alternatív szerekkel az egészség fenntartásában, vagy a betegség gyógyulásában való hitet vásároljuk meg.
Minden meghal, amit az ember szeret. Amikor találkozunk egy számunka fontos lénnyel, beindul a visszaszámlálás, és számíthatunk rá, hogy egy nap majd a föld alá kerül az illető. Vagy mi kerülünk oda előbb, de ez teljesen mindegy.
A babona az emberek csinálmánya és nem kell túlságosan aggódni, ha valamelyik babona az ember számára rosszat jelent: a világ különböző fajának és népének ezernyi babonája között feltétlenül lehet találni olyant is, amely éppen arra az esetre éppen a legjobbat jelenti.
Mi értelme azon igyekezni, hogy megjavítsuk a világot, mikor ilyen rövid időt töltünk csak benne? Minek ez a sok munka, ha egyszerűen csak eltűnünk majd? Csak úgy, figyelmeztetés nélkül!
Az embereknek meg kell tanítani, hogyan ellenőrizzék forrásaikat, melyikben mennyire bízhatnak, valamint hogy a történetek, helyzetek csak nagyon ritkán feketék és fehérek, a világ jóval komplexebb. Ezeknek a készségeknek a fejlesztését érdemes minél korábban, már az iskolákban elkezdeni.
Az emberek ma már talán jobban ismerik az internetet, de nem sokat fejlődtek abban, hogy észrevegyék, ha meg akarják vezetni őket.
Attól, hogy valaki állít valamit, még nem kell elhinni.
Ez a módszeresen dolgozó természettudomány nagy erőssége, és ez különbözteti meg az áltudománytól. Utóbbi a feltevéseit alátámasztó megfigyelési adatokat keresi, előbbi a cáfolatokat.
A homeopátia híveitől leesik az állam. Olyan hígításban alkalmaznak szereket, hogy az "orvosság" szinte az utolsó molekuláig víz. Egyszerűen hinni akarnak benne, és kész. Gondolom, könnyebben imádható isten a többinél, hiszen fohászkodni sem kell (legfeljebb amikor szólnak, hogy nem használt, és mindjárt meghalsz), de szerintem a homeopátia egyvalaminek az ellenszere, a szomjnak. Vagy adott esetben a tűznek.
A tudományos módszer eszközei a tesztek, objektív kísérletek, statisztikai elemzések, legalábbis arra nézve, hogy mi hatékony és mi nem. Az egyes tudósok lehetnek őszinték vagy sem, de maga a tudomány a legfőbb biztosíték, hála a megismételt kísérleteknek és a kínosan pontos igazmondásnak, melyek legfőbb jellemzői. A tudomány nyilvánosan ellenőrizhető bizonyítékot kínál a magánelfogultsággal szemben.
Nincsen hit kétely nélkül, mert a kétely nélküli hit az fanatizmus.
Attól, hogy rajtad kívül mindenki hisz valamit, még nem biztos, hogy nem neked van igazad.
Természettudományos szemléleten iskolázott embereknek nehezebb hazudni.
Világunk egyetlen igazsága az, hogy nincs igazság.
Valamiben hinni annyi, mint hinni abban, hogy az igaz; egy gondolkodó ember ennélfogva hisz abban, hogy amit hisz, az mind helyes, de a tapasztalat megtanította arra, hogy némelyikről - nem tudni, melyikekről - kiderül majd, hogy hamis. Egy gondolkodó ember röviden szólva úgy gondolja, hogy minden helyes, amit hisz, és hogy némelyik hiedelme hamis.
Babonaság bolondság, a rossz ómen pedig üres babona, semmi más.
Az értelem világos és nincs hatalma másokon, mint a bölcseken. A csalás viszont értelmetlen és éppen ezért van hatalma a sokaságon.
A mágia riasztó légkörében nem mindenki tud lélekzetet venni.
Vannak mítoszok és téves elképzelések, amelyek évszázadok óta velünk élnek, mások a modern kor szülöttei. (...) Azok a modern téveszmék a legbosszantóbbak, amelyeket tudományos köntösben tálalnak.
A tizenhármas szám, a kéményseprő, a fekete macska és egyéb babona sem szerencsét, sem szerencsétlenséget nem jelent. Örömpótlóként vagy félelemkeltőnek használni felesleges.
Amikor az embereket zavarba hozza valami, gyakran kísértő számukra misztikus magyarázatokkal szolgálni.
Az összeesküvés gyanújának az a hátránya, hogy az ember egy idő után már mindent be tud illeszteni az elméletébe.
Az irracionalizmus képzeletbeli világokat teremt, amelyeket téveszmék és konspirációs elméletek uralnak. Ezzel szemben a racionális gondolkodás a tények tiszteletén és a logikus érvelésen alapul. Az irracionalitás primitív ösztönöket szít, szemben az értelemmel, amely képes a problémák felfogására és megoldására, legyen az tudományos, társadalmi, erkölcsi vagy magánéleti. A tudomány lényegében rendszerbe szedett racionalizmus.