IDÉZETEK A HŰTLENSÉGRŐL
A nő csak egyet szeret, és ennek így is kell lennie, de akkor a férfi miért tehet meg mindig mindent? Miért van a lelkében annyi felesleges energia és mindent átölelő törekvés. Átölelő, elsődleges és átvitt értelemben is.
Az egyetlen módja annak, hogy túléld a bánatot, ha elveszítetted szerelmed figyelmét és vonzalmát, az, hogy ezt a vad és égető fájdalmat katalizátorként használod arra, hogy önmagadra ébredj, és motorként vigyen előre, hogy azzá légy, akivé lenni születtél.
A lánc nem téphető szét, de némi erőfeszítéssel el lehet vágni. Igaz szerelem az, amit egy harmadik személy képtelen szétszakítani. Imádom az ilyen tutimegmondó könyvek-féle bölcseleteket. Olyanok, mint a Biblia, bárhogy lehet magyarázni. Kérdés csupán, vajon ki a harmadik? Vagy a második? És melyik az igaz szerelem?
A férfiaknak akkora szívük van, hogy sok nő belefér.
Napjainkban a párkapcsolat olyan, mint egy ház. Ha tönkremegy a csap, nem veszel új házat, hanem megjavítod. Kivéve persze, ha a ház egy hazug disznó. Abban az esetben felgyújtod az egészet a francba, és veszel egy másik lakást, amiben már a csap is jó.
Egyszerre több nőt is lehet szeretni, és mindegyikért egyformán lehet szenvedni, úgy, hogy egyiküket sem csalja meg.
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet.
A másik nőnek lenni roppantul izgató, ezt nincs értelme tagadni: te vagy az, akiért a férfi akaratlanul elárulja a feleségét, még ha szereti is. Ennyire ellenállhatatlan vagy.
A hosszú távú elkötelezett párkapcsolat kielégíti az egyén intimitási, szerelmi szükségleteit és összefügg a pszichés jóléttel, valamint az élettel való elégedettséggel. Amilyen általános emberi igény mutatkozik azonban az elkötelezett hosszú távú kapcsolatra, annyira általánosnak mondható a hűtlenség is.
A házas pasikkal legalább egyértelmű minden. Visszamennek a családhoz? Nem gond, mert nem is vártam tőlük mást.
Szeretőnek lenni nyilván kellemes ideig-óráig. De kilátástalan.
Azok a férfiak lepődnek meg leginkább a nők hűtlenségén, akik mindig arról beszélnek.
A feleség fénylő rendjelcsillag a diplomatafrakkon, eltűnése hamarosan észrevehető. De a szerető csak egy kedves kis zsuzsu az óraláncon, sokáig járkálhatunk, s nem jut eszünkbe, hol veszítettük el.
Vannak olyan nők, akik olyanok, mint a kismajmok. Addig nem nyugszanak, amíg biztos szorítást nem találnak egy másik faágon.
Négyféle hűtlenség létezik: az akaratlan, mely nemtörődömségünkből ered, a romantikus, mely egy válság közepén csodálatos partnerrel kecsegtet, a vigasztaló egy se véget érni, se újjászületni nem akaró házasságban, végül a macsó, pusztán a hódítás kedvéért.
A szerelem gyönge, törékeny virág, és hogyha már eljegyzésig, mátkaságig fejlődött, még akkor kell ám reá nagyon vigyázni, hogy valamely gonosz idő meg ne ölje. A tavasz első piczi virágának nem árthat jobban a dér, mint a jegyesek között a neheztelés.
A tolvajokat megbüntetik, börtönbe zárják, de az ilyeneket, akik elcsábítják a vénülő férfiakat és szétrombolnak életeket, nem bünteti a törvény.
Néha akkora a csábítás, hogy az ember a legszebb feleség mellett is elgyengül.
Nagy tévedés, hogy a megcsalás teszi tönkre a kapcsolatokat. A falak a hibásak, amelyek a hazugságok miatt emelkednek két ember közé.
Ha kettőt vagy hármat szeretünk, akkor is nyilván egyet kell választanunk, mert az a normális. Pedig az igazság az, hogy csak kevesek lelke elég érett ahhoz, hogy belássák, maga az emberi természet nem monogám, és évszázadok óta valami olyasmibe kényszerítjük magunkat a kétszereplős párkapcsolati modellel, ami nem megy nekünk. Mert a nagy büdös helyzet az, hogy egyetlen ember hosszú távon képtelen megadni mindazt, amire szükségünk van.
Az őszintén felvállalt többszerelműség miért megvetendő, ha a megcsalásról hallgat és szemet huny fölötte a fél világ?
Ahol a hazugság él, ott meghal a szerelem.
Folyton azzal jönnek, hogy sosem értetted meg őket, meg hogy nincs már bennetek semmi közös. De általában mindig ugyanaz van a háttérben: egy másik nő.
Nem versenyzek senkivel. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a versengés és a győzelem iránt. Ha nem vagyok az első, verseny nélkül, küzdelem nélkül, akkor nem érdekel.
Gyakran nem azért megyünk máshová, mert másik partnert keresünk. Azért megyünk máshová, mert egy másik ént, önmagunk egy másik verzióját keressük. Nem arról szól a hűtlenség, hogy el akarjuk hagyni a partnerünket. Azt az embert akarjuk elhagyni, akivé mi magunk váltunk.
Azért lelépni egy házasságból, felforgatni a családot, mert a szerelem és a vágy elmúlt - igaz, nem tettünk meg mindent azért, hogy visszaszerezzük -, nem túl bölcs dolog. Ha ugyanis nem tanuljuk meg, hogyan kell megőrizni a szerelmet és a vágyat, akkor a következő kapcsolatunkban sem indulunk jó esélyekkel.
Tiszta élet, hűséges élet nem létezik, ezt soha nem adhatjuk meg egymásnak. De mindaddig, amíg fogjuk, amíg nem engedjük el egymás kezét - legyen az a kéz tízezer mérföldre vagy a szomszéd ágyban -, mindenkinek a maga dolga, hogyan éli az életét, a saját titokzatos, magányos életét.
Úgy kerülheted el a bűnt, ha távol tartod magad a csábítástól.
Egy hazug nőszemély ígérete vajmi keveset ér. Egy hűtlen szemű nőé pedig még annyit sem.
Ha azt gondolod, hogy ilyen rossz a felhozatal, készülj fel, mert sokkal rosszabb. Hogy miért? Még ha normális is a pasi - normális alatt azt értem, hogy nincs papírja arról, hogy szociopata -, akkor sem tart sokáig. És megmondjam, hogy miért? Mert előbb-utóbb ő vagy én bemondjuk, hogy uncsi, mást keresünk, és akkor vége. És ez még szép szakítás. A csúnya szakítás az, amikor hazudozik, és megcsal, és szép lassan kiderül, hogy a királyfi nős.
A test nem gyenge, igenis erős, csak a házasság szentsége tartja féken.
Azt a nőt csalja meg leghamarabb a férje, amelyik nő minden előtt szemet huny.
A szerepszerelmet nem lehet megúszni. Gyakran színészházasságok köttetnek rá, csakhogy a szerep elmúlik, és ezzel a szerelem alapja is. Nézik egymást, és várják a következő páros lehetőséget, hátha valaha még képesek lesznek visszaszeretni egymásba. A szerepszerelmet a színészek mellett élő civil partnerek többnyire megpróbálják elviselni. Úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, de ezt más házasságokban is éppen így csinálják.
Sose lehet tudni, mikor tesz jót egy kis diszkrét hűtlenség.
Szerelmem csupa láng, tiéd meg csupa jég, Te alszol, én ülök, míg kékül fenn az ég. Szivem, szemem felitta csudás szépségedet, A szívem nem felejt, szememből könny pereg. Örökké hű leszel, a szád ezerszer esküdt, Én megtartom ma is, s te meggyaláztad esküd. Irántam irgalom szivedben nem terem? Azért jöttél csupán, hogy kínt szerezz nekem? Ha meghalok, barátim, legyen kövemre írva: "Itt fekszik egy bünös, szerelme vitte sírba!" S a szív keserveit ki megpróbálta már, Szánó tekintetet vet rám, ha arra jár.
Vajon nem csak olyasmi a hűség is, mint az igazság? Törekszünk felé, de mégis folyvást megtagadjuk.
Mindenki szeretné megcsalni a másikat, csak az a kérdés, vajon elég nyomós oka van-e rá.
Néha a szomszéd fűje sem zöldebb, nekünk pedig ott kell maradnunk, ahová tartozunk. Néha pedig egyszerűen kockáztatnunk kell, majd pedig remélni a legjobbakat.
Nyomtalanul múlunk el ott ahol hazugság minden ahogy hozzám értél tegnap rám folyó verítékkel és mondtad hogy a csókom líra fogtad a kezem nem engedted el de ez csak egy pillanat míg jön a hajnal majd elszáll az egész.
Sok ember csak azért nem lép félre házasság előtt, lányom, mert nem tudja, hogy az milyen jó.
Ha a halál szakítja szét ama köteléket, mely az egész életre volt szánva, meghajolunk fájdalommal a sors kemény csapása alatt; de ha a szerelem nem párosult hűséggel és szívünknek kedves kéz méri a halálos csapást, akkor gyakran az egész emberiségben való hitünknek vége.
A házasság alatti szerelmi kaland lezárása a legnehezebb, mert a veszteséget titokban kell feldolgozni.
Egy nőt akkor éri a legnagyobb csapás, ha a szeretője után a férjét is elveszíti.
Nem kiszeretek egy asszonyból, hanem beleszeretek egy másikba.
A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny.