Gerlóczy Márton
A tolvajokat megbüntetik, börtönbe zárják, de az ilyeneket, akik elcsábítják a vénülő férfiakat és szétrombolnak életeket, nem bünteti a törvény.
Tisztelni kell az uradat, szeretni a barátait, elégedett asszonynak lenni, mert a szerelemtől csak szomorú lesz az ember.
Az emberek csak azért imádkoznak, hogy nekik jobb legyen, és a másvilágon, ami (...) nem is létezik, el ne kárhozzanak? Nem volna jobb a jót önmagáért, és nem a vallás kényszere és félelme alatt cselekedni?
Tegnap még együtt néztük a holdat, s ma már, ma már, ki tudja, hol vagy!
Az emberek az ünnepektől valami különlegeset várnak, és ha nem következik be, aminthogy általában nem következik be, maguk rendezik meg ezt a különlegességet.
Reszket kint a kert virága Esti szellő hangja kél Menni készülsz s nemsokára Bút okozva távozol.
A kutya (...) csak akkor való a lakásba, ha vele van egy ember. De az ember nem tudja, hogy milyen a kutyának a lakásban, amikor ő nincs otthon, tekintve, hogy nincs otthon. Én voltam már kutya a lakásban. Ott fekszem egész nap, és (...) szarul érzem magam. Tudom. Gondoljunk vissza a legdepressziósabb napunkra. Amikor nem akartunk kimenni. Amikor nem tudtunk kimenni. Amikor nem tudtunk semmiről. Na, olyan lehet a kutyának.
Az ilyenekből lesznek a kritikusok. Esztéták. Akik nem az életből tanulták a művészetet, hanem a művészetből az életet.
Az írók nem beszélnek sokat, mert nem valamiről kell írniuk, mint az újságíróknak, hanem valamit.
Klassz dolog költeni a pénzt. Mást nem is tudok kezdeni vele, csak költeni tudom.
Minden hülye határozott és magabiztos. Azt gondolják, az ember akkor belevaló, ha azt gondolja magáról, hogy belevaló. Hogy mindenre képes. Hogy szép. Hogy okos. Hogy az álmaiért és a karrierjéért bármit megtesz, és semmi sem állíthatja meg. Hogy csak azt kell gondolnunk, úgy kell élnünk, hogy sikerülni fog, és akkor sikerül is. A boldogtalanság kínos és szánalmas. Egy mosoly mindent megold. Hogyne.
Azok szoktak nevetni, akik szegények. Magukat nevetik ki, hogy mennyire nincstelenek. A jómódúak nem nevetik ki magukat. A humorukat fölzabálja a pénz és az elégedettség zsíros disznaja.
Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (...) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.
A pénzt (...) csak azért keressük, hogy legyen. Aki költeni szereti, annak nincsen.
Gyűlölöm a tetoválásokat. Csak az tesz magára jeleket, aki nem tudja, hogy kicsoda. Igaz, senki sem tudhatja igazán, hogy kicsoda, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az teszi magára, akit nem is érdekel, hogy kicsoda.
Száz kiló alatt a férfi csak karácsonyfadísz.
Az élet kegyetlen és csodálatos, mint egy hajnali okádás.
Soha nem olvasok közterületen. Pláne nem villamoson. Nem szeretem, ha látják, hogy mit olvasok. Nem szeretem, ha sejtik, hogy miféle lehetek. Ne legyen rám írva semmi.
"Élj úgy mindennap, mintha ez lenne az utolsó napod." "Egy mosoly nem kerül semmibe." Mi a szarért mosolyogjak, ha ez az utolsó napom? Holnaptól nem láthatom azokat, akiket szeretek. Nem ihatok vodkát. Nem ehetek brokkolit. Nem lehet zsíros a kezem. Nem túrhatom az orromat. Nem tervezhetek, és nem is örülhetek annak, hogy tervezek.
Minden aranylelkű lány (...) azt hiszi, minden úgy van, ahogy éppen megéljük. Mindenki olyan, mint amilyennek abban a pillanatban látjuk. Senki sem olyan.
A beágyazásról mindig a halál jut eszembe. Azok az emberek, akik már reggel azt várják, hogy újra aludhassanak és elmenekülhessenek, mert fosnak az élettől.
A vevőnek mindig igaza van. Ezt egy olyan világban fogalmazták meg, amikor a vevő még vevőként viselkedett, és tisztelte azt, aki kiszolgálta.
Túlsúlyos az egész rohadt északi félteke. Olyan ez a bolygó, mint a szomszéd hentes mérlege.
Mutasd meg, hogyan ünnepelsz, és megmondom, ki vagy. Mutasd meg, hogy úgy ünnepelsz-e, ahogy azt javasolják neked, és megmondom, ki nem vagy.
Én a lefekvés és az elalvás közti időszakot előregondolkodással vagy álmodozással töltöttem mindig is. A kettő valószínűleg ugyanaz.
Ha valaki nem találja fel magát egy városban, ha be van szarva, hogy mit ehet, és mit nem, mit ihat, és mit nem, az miért nem marad otthon? Én amikor félek, otthon maradok.
Tenni kell, tervezni kell, mozgatni a szálakat és a világot, hogy az veled mozogjon tovább, és mindezt gátlástalanul kell tenni, mert ha a gátlástalanoké a világ, akkor a gátlásosak elbuknak.
Nem tudok választani csendes otthon és zajos otthontalanság között. Mindig menni és mindig maradni kell. Így aztán sehová nem jutunk, miközben mindenhol megfordulunk.