Aszlányi Károly
1908. április 22. — 1938. december 8. magyar író
Természetesen a szerelem nem lehet beteljesülés, se megváltás: annak a játékosnak a részére, aki veszít, nem más, mint újabb elveszteni való.
Végeredményben minden ember csak úgy juthat pénzhez, ha más ember pénzéből elvesz. Ez tény. Ez alól még az állam se kivétel.
A pénz jelenthet boldogságot és jelenthet boldogtalanságot. A szerelem jelenthet kéjt és jelenthet mérhetetlen szenvedést. De a boldogság csak boldogságot, a szenvedés csak szenvedést jelenthet. Mi a tanulság ebből? Hogy ne keverjünk össze konkrét fogalmakat, mert különben mindig vitatkozni fogunk, és sohase fogjuk egymást megérteni.
Úgy vagyok a biliárddal, mint a szerelemmel: legalább két ember kell hozzá, és három már sok.
Egy érdekes utazás minden elképzelhető problémát megold; és a világ egyetlen megoldhatatlan és legszörnyűbb problémája az, ha valaki el akar utazni valahova és nincs rá pénze.
Az az ember, aki a saját rovására is tud mulatni valamin - ilyen ember nagyon kevés lehet.
A legtöbb ember házasélete befejezetlen mondatból áll. Ebből lesz aztán a befejezetlen házasélet. Hiszen azért nősülünk meg, hogy hallgatóságot szerezzünk magunknak; mert nem érzünk erőt hozzá, hogy a hallgatóságot esetenként megszerezzük. De a kényelmes megoldások utólag mindig csalódást okoznak.
Minden ember más világ, más világrend. És sohasem önmagunk felett ítélkezünk, ami kötelességünk volna, hanem egymás felett, amihez nincs jogunk.
A lány szerencsétlenné válik ebben a társadalomban, ha megtagadja a szerelmet; és szerencsétlenné válik, ha átadja magát a szerelmi vágynak. Az asszony boldogtalanná válik, ha becsületes és becstelenné válik, ha boldog. Nem pokol-e az az élet, amelyben boldog csak akkor lehetsz, ha megtalálod a nőt, aki szeret és akit szeretsz; (öt másik ember békességén keresztülgázolsz érte) és ugyanakkor megnyered a főnyereményt.
Régen, a sötétség századaiban, (...) néhány ember mérkőzött meg a százezrekért. Ma milliók mozdulnak meg néhány intrikus intésére. A világosság százada kiirtotta a háborúkból a lovagiasságot és hitet; méltatlannak találván az eszményesített háborút: háborúsította az eszményeket.
Vannak szegénységre és vannak gazdagságra született emberek. Ez utóbbiak még rongyos szegényen is bizonyos mértékig a gazdag emberek módjára viselkednek. Ez a viselkedés nem annyira az embertársaik felé irányul, mint a saját idegrendszerük ellen: az ilyen, gazdagságra-hajlamos embernek gyakran semmi tehetsége nincs a pénzszerzéshez. Néha egész életén szegény marad. De sohasem lesznek barátai a szegények közül; és sohasem fog megnyugodni a szegénységben.
Semmi sem áll közelebb a modern ember erkölcsi felfogásához, mint a sztoicizmus. Kábítószerek helyett minden lehető szenvedés keresése; minden lehető szenvedélytől minden lehető módon való szabadulás: ez az emberi gyöngeség nagy programja, amely majdnem erőnek tűnik. Ilyesmit gyakran tapasztalunk. Minden, ami felizgat, hamar el kell, hogy jöjjön, ismételten és mindaddig, amíg már közömbössé válik. Minden, ami jó, el kell, hogy múljék, hogy megszokjam a hiányát. Nem bírom - és nagyon, nagyon sokan nem bírják az életet úgy és csak azért élni, hogy állandóan várni és rettegni kelljen, remélni és csalódni, hinni és kételkedni.
Az élet térben mozaik, időben azonban egyenes vonal. (...) A térben minden pillanatnak végtelen kiterjedése van. Az időben pedig a legnagyobb kiterjedést is csak a nehézkes emberi képzelet vastagítja ponttá!
Két ember egyszerre nem szeretheti egymást, hát most te vagy az az egyik, aki nem szeret. Ez a leggyönyörűbb a szerelemben. Ezért végtelen és isteni a szerelem, nem azért, mert elérhető és kielégíthető és lebonyolítható és elintézhető.
Akinek pénze van, annak igaza van - akinek azonban igaza van, annak rendszerint nincs pénze. Ez szomorú igazság, az biztos, de igaz.