Denis Diderot
1713. október 5. — 1784. július 31. francia filozófus
A szkepticizmus az első lépés az igazság felé.
Csodák ott történnek, ahol hisznek bennük, és minél jobban hisznek bennük, annál gyakrabban fordulnak elő.
Amikor Isten, akitől értelmünket kaptuk, annak feláldozását követeli tőlünk, olyan, mint a bűvészmester, aki eltünteti azt, amit adott.
Az okos messzire lát a lehetőségek mérhetetlen sokaságában; a buta jóformán csak azt hiszi lehetségesnek, ami van. Talán ez az, ami az egyiket bátortalanná, a másikat vakmerővé teszi.
Régóta bizatják már a teológusokat, hogy egyeztessék össze az örök büntetés dogmáját isten végtelen könyörületességével. Még ma is egyeztetik.
Az érzelem kényes a kifejezésre; keresi, s közben dadog, vagy pedig türelmetlenségében a lángész felvillanását idézi elő. Ez a villanás azonban nem maga az érzelem; de fényénél megpillantjuk.
Egyetlen gonosz és hatalmas ember elegendő ahhoz, hogy százezer más ember sírjon, nyögjön és átkozza az életét.
Követelhetik tőlem, hogy keressem az igazságot, de nem követelhetik, hogy megtaláljam.
Tanítványa légy a szivárványnak, ne a rabszolgája.
Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot, viszont csak cseppenként nyelegetik a keserű igazságot.
A modorosság a művészetben az, ami a népekben az erkölcsi romlottság.
A természetfölötti erőkbe vetett hit kisebb vagy nagyobb fokát mindig a civilizáció kisebb vagy nagyobb foka határozza meg.
Ha aszerint ítélünk, hogy mennyi vért ontottak a vallások nevében, akkor a vallások több rosszat hoztak, mint jót.