IDÉZETEK AZ ATEIZMUSRÓL
Éppen azért, mert mindenféle vallásos eszme, mindenféle isteneszme vagy akárcsak az istennel való kacérkodás is kimondhatatlan hitványság, amelyet a demokratikus polgárság különös türelemmel (sőt gyakorta még jóindulattal is) fogad, - éppen ezért ez a legveszélyesebb hitványság, a legundorítóbb "métely". Millió bűnt, szennyet, erőszakot és fizikai ragályt sokkal könnyebben ismer fel a tömeg, és ezért ezek sokkal kevésbé veszélyesek, mint a legdivatosabb "eszmei" köntösbe bújtatott, kifinomult, szellemi isteneszme.
Egyszer egy dublini előadás után, amikor a kérdésekre került sor, valaki megkérdezett, mit gondolok az írországi katolikus papok nagy nyilvánosságot kapott bántalmazási ügyeiről. Azt feleltem, akármilyen rettenetes dolog is a szexuális visszaélés, vélhetőleg kevesebb ártalmat jelent, mint az a hosszú távú lelki sérülés, amit a gyerek katolikus neveltetése eleve okozott.
Miután minden újabb generációnak megtanítják, hogy a vallásos kijelentéseket nem kell úgy igazolni, ahogy mindegyik másikat, a civilizációban még ma is hemzsegnek a bolondok seregei. Még ma is képesek vagyunk halálba menni ősi írások miatt.
A világ megdöbbenne, ha tudná, hogy tündöklő büszkeségeinek, akár a bölcsesség és erény tekintetében legkiválóbbaknak is milyen nagy hányada teljességgel szkeptikus a vallás tekintetében.
Ha egyvalaki szenved téveszmében, azt őrültségnek mondjuk. Ha sokan, azt vallásnak.
A vallást, mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni.
Minden faluban van egy fáklya - a tanító, és aki azt kioltja - a pap.
Az igazság vallási kérdésekben egyszerűen az a vélemény, amely fennmaradt.
A kereszténység a pogányság elűzésével spirituális űrt teremtett - és ami maradt, az csak a materializmus és egy jelentékeny tartalmat nélkülöző vallás.
Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy az emberek egy helyre gyűljenek imádatára.
Én nem úgy tekintem magát, mint egy bizonyos személyt, hanem mint korának szimbólumát. Maga a gondolkodás korának terméke, nem pedig a hit koráé. Ezt az egyházat réges-régen, a hit korában építették. Azóta beléptünk az intellektuális haladás korába, és már nem hisznek semmiben, ami túl van az értelem határán.
Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: "a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében".
Ha az embereknek dolgait vizsgálom, Azt a jó, bölcs, igaz Istent nem találom...
Isten ma már nem magyarázat semmire, hanem inkább olyasvalamivé vált, aminek önmagában van szüksége elképesztő mennyiségű magyarázatra.
Nem hiszek az anyaszentegyháznak egyedül üdvözítő mivoltában, sem a társadalom felett való állásának jogosságában. Az egyház bűnös, és törvénye véreskezű.
- Vétek-e az, amiről az ember nem tehet? Vétek-e az, ha valaki sánta? Épp így vagyok a hitemmel. Megnyomorodtam. Még nincs egy hónapja, hogy egy ártatlan leányka miattam meghalt méreg által. A leányt feleségemmé akartam tenni, de az egyház nem engedte. Azért megölte magát. Miért enged ilyet a jó Isten!? - Isten bölcs és igazságos. - Éppen azért. Nem tudok benne hinni.
Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: "Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!"
Vajon olcsó álmokkal és üres hazugságokkal áltatjuk-e magunkat akkor, amidőn azt képzeljük, hogy léteznek az istenek, pedig csak a vak véletlen és a vad változás mozgatja a világot?
Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.
El sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet vallásos az, akinek van egy csepp humorérzéke is. Kivéve, ha szándékosan szemet huny és erőszakkal tartja csukva a szemét és az eszét.
Morális megfontolásból ateista vagyok - morális megfontolásból. Az a véleményem, hogy egy teremtőt a teremtéséről ismerhetünk meg, és a világ szerintem annyira sajnálatos módon van összerakva, hogy inkább azt hiszem, hogy senki sem csinálta, mintsem hogy abban higgyek, hogy valaki ezt szándékosan tette.
Isten egy komédiás, aki olyan közönségnek játszik, amelyik fél nevetni.
Isten és Sátán csak két szó, mint a Marilyn és a Manson.
Vaknak, ki fényt nem kapott, Sose láthat napot, csillagot, Neki mondd, hogy van Isten.
Én ateista vagyok, a lehető legnagyobb mértékig. Sokáig tartott, amíg kimondtam. Már jó pár éve ateista vagyok, de valahogy úgy éreztem, intellektuális felelőtlenség azt mondani, hogy valaki ateista, mert ez valami nem létezéséről a tudásunk. Valahogy jobb volt azt mondani, hogy humanista vagy szabadgondolkodású. Végül úgy döntöttem, hogy én legalább annyira érzelmi lény vagyok, mint gondolkodó, érzelmileg pedig ateista vagyok. Nincs rá bizonyítékom, hogy megmutassam, Isten nem létezik, de ezt olyan erősen gyanítom, hogy nem akarom pazarolni az időmet.
A józan tudománynak minden vallást teljesen el kell vetnie mint a babona termékét.
Ahol pap emel szót, Ott az igazság megfeszíttetik.
Teleszkópommal átkutattam az ég minden zugát, de Istennek semmi nyomára nem leltem.
Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.
Az evolúcióval kapcsolatban rendelkezésünkre álló jelenlegi bizonyítékokat tekintve az evolúció csakis tény lehet, egyébként olyan szélhámosságot kellett volna elkövetnie a teremtőnek, amelyet kevés istenhívő tulajdonítana neki.
"Isten" nem több, mint az olyan igazságok régi megnevezése, amelyekkel képesek vagyunk azonosulni.
Ha Isten hajlandó megelőzni a rosszat, de nem képes rá, akkor nem mindenható. Ha képes rá, de nem hajlandó, akkor aljas. Ha nem képes és nem is akarja, akkor miért neveznénk Istennek? Különben miért történnek rossz dolgok jó emberekkel?
A természetfölötti erőkbe vetett hit kisebb vagy nagyobb fokát mindig a civilizáció kisebb vagy nagyobb foka határozza meg.
Ha aszerint ítélünk, hogy mennyi vért ontottak a vallások nevében, akkor a vallások több rosszat hoztak, mint jót.
Ha százezer elkárhozott esik egy üdvözültre, az ördög mindig előnyben van, anélkül, hogy fiát a halálba küldte volna.
Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Nem kellesz neki, sőt, több mint valószínű, hogy egyenesen gyűlöl. De nem ez a legnagyobb baj. (...) Hanem az, hogy ő se kell nekünk.
Nem hiszem, hogy létezik egy igazi, gondolkodó Isten, aki feljegyzi minden madár halálát Ausztráliában, vagy minden bogárét Indiában, egy Isten, aki nagy aranykönyvébe beleírja minden bűnünket, és ítélkezik felettünk, amikor meghalunk - nem akarok egy olyan Istenben hinni, aki szándékosan rossz embereket teremt, hogy aztán szándékosan elküldje őket megsülni a pokolba, amelyet szintén ő teremtett -, de azt hiszem, hogy kell lennie ott valaminek.
A vallás felépítését elképesztően érdekesnek tartom. Az viszont érthetetlen számomra, hogy máskülönben intelligens emberek komolyan veszik.
Előadást kellene tartani Istenről, vetített képekkel.
Nem hiszek a hullarabló vámpírokban, a szellemekben és a szörnyekben. És úgy vélem, jó, hogy ilyesmik nem léteznek, mert szerintem az a jóságos Úr sem létezik, aki meg tudna óvni bennünket tőlük.
Ha az égben nem lehet káromkodni, odébbállok.
Irgalmazz, Istenem! Én nem hiszek Tebenned, Csak nincs kivel szót váltanom. S lám, máris megadod azt a végső kegyelmet, Hogy legalább imádkozom.
Ha olyan tökéletes az alkotása, miért akarja tőle Isten, hogy térdre boruljon?
A vallás ténylegesen meggyőzte az embereket arról, hogy lakozik az égben egy láthatatlan ember, aki figyeli minden egyes tettedet minden nap minden egyes percében. Ennek a láthatatlan embernek van egy tíz pontból álló listája arról, amit elvár tőled, hogy ne tegyél. És ha mégis elkövetsz akár csak egyet is ebből a tízből, akkor van egy különleges helye, tele füsttel, tűzzel és égető, kínzó testi-lelki gyötrelmekkel, ahova leküld, hogy szenvedj, égj, fuldokolj, sikoltozz és sírj örökkön örökké, az idők végezetéig! De szeret téged! Szeret téged, és pénzre van szüksége. Mindig pénzre van szüksége. Bölcs, tökéletes, hatalmas, mindentudó, de valahogy nem tud bánni a pénzzel.