Fodor András
1945. május 17. — 2015. február 21. magyar költő, műfordító
Utolsó Szavaimat elmondtam már? meglehet; akkor ezek a torkomon-rekedt-ragadt Utolsóelőttiek.
Több szem mást-mást lát!
Nagy hála-ének: Köszönöm, hogy szeretlek.
Ha megdobnak kővel... - építsd be házadba!
Amit ma letehetsz, ne cipeld holnapig.
Van fény-nyelő arc és van fény-visszaverő. Válassz. Választhatsz!
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre- nyílóan, könnyen, zajtalanul.
ENNYIT tanultam: valamit mindenki tud; mindent senki sem.
Halaszthatatlan semmittennivalóm van. Kérlek, ne zavarj.
Attól még senki és semmi nem jó, hogy van nála rosszabb is.
Állig a tóban állsz s nevetsz. Irigylem a víz minden cseppjét.
Használd és élvezd az alkalmat, amikor nem kell hazudnod!
Majd szél lesz, majd szélcsend. Minden lesz. Minden volt már.