IDÉZETEK AZ ÖNISMERETRŐL
Figyelj oda az ellenségeidre, mert ők veszik észre először a hibáidat!
Bízzál magadban. Többet tudsz, mint hinnéd.
A mindennapok forgatagában nagyon könnyen beleeshetünk a siker hajszolásának csapdájába: mind keményebben dolgozunk azért, hogy minél magasabbra jussunk az érvényesülés létrafokain, s csak amikor a létra tetejére érünk, vesszük észre, hogy az nem a jó falhoz támaszkodik.
Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.
Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.
Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Az embereknek (...) az a szerencsétlenségük, hogy nem veszik észre önnön megváltozásukat, de ha egy perdöntő pillanatban próbára tétetnek, elárulják magukat.
Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.
A legegyszerűbb kérdések a legfontosabbak. Hol születtél? Hol van az otthonod? Mit teszel? Gondolkodj el ezeken a kérdéseken néha, és figyeld, miként változik, amit felelsz.
A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
Előbb magadba mélyedj, s ha önmagad nem érted, ne kínozz mást se folyton.
Minél inkább bírálunk, annál kevésbé szeretünk.
Nem az idő halad: mi változunk, Egy század, egy nap szinte egyre megy.
A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.
A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket.
Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.
Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem.
Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk.
Mások hibáinak és akármilyen gyarlóságainak elviselésében türelemre törekedjél; mert tebenned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie.
Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek nem bírták megroppantani.
Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.
Aki ésszerűen néz a világra, arra a világ is ésszerűen néz.
Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.
Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni benne, hogy rátaláljon önmagán belül.
Mindaz, ami mögöttünk van, és minden, ami előttünk, eltörpül amellett, ami bennünk van.
Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve föltárul számára a világ.
Sokkal hatásosabb, ha az emberek maguktól veszik észre jó tulajdonságaikat.
Mikor megkérdezik tőlem, miért utazom folyton, ezt válaszolom: - Azt tudom, mi elől menekülök. Csak azt nem tudom, mit keresek.
Ha magadba szállsz, az olyan, mint a mélyszántás. Alaposan felforgatja az altalajt, s a boronálás után sokkal jobb lesz a termés!
Az önbecsapásnak nincsen határa.
Okos, aki érti az embereket; aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz; aki önmagát legyőzi: erős.
Mindenkinek nagy elővigyázattal kell megéreznie, hogy milyen irányba húzza a szíve, és utána összeszedni minden erejét, hogy azt válassza.
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.
A közmondás szerint a legjobb ló is néha megbotlik; kérdés csak az: a botlásnak oka külső tárgyakban vagy a lábak hiányában fekszik-e?
Barátaink őszintének mondják magukat, ellenségeink valóban azok; ezért kellene, hogy korholásukat keserű orvosságul, önismeretünk javára fordítsuk.
Nincs biztosabb jele a nagyságnak, mint bántó vagy sértő nyilatkozatokat figyelembe nem venni, amennyiben, mint számtalan más tévedést is, minden teketória nélkül a beszélő gyönge megismerésének tulajdonítjuk őket, s tehát csak észrevesszük, de nem érezzük.
Gyakran csak évek múlva látjuk helyes világításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is.
Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, olyannyira mások lettünk.