IDÉZETEK AZ ÁLLATOKRÓL
A kutya sok ember szemében teljes értékű munkatárs, amely segíti őt munkájában. Mások szerint azonban a kutyák tulajdonképpen farkasok, a vadság megtestesítői. A városlakók számára ugyanakkor ezek az állatok követelőző gyerekek, akik állandó odafigyelést és áldozatot igényelnek. Ez nem is csoda, hiszen a kutyák olyan sokfélék lehetnek, hogy néha magunk is összezavarodunk a különböző szerepektől, amit betöltenek.
Modern városi életünkben a kutyák révén őrizhetjük a természettel ápolt kapcsolatunk.
A kutya csak akkor lehet valódi társ, ha a gazdája elég időt és energiát szán arra, hogy kedvence hozzájuthasson az őt megillető szabadsághoz.
Vannak emberek, akik szeretnek dolgozni, mások nem, de a kutyák máshogy működnek. Arra lettek szelektálva, hogy szeressenek dolgozni és szívesen vegyenek részt az emberrel közös tevékenységekben. A kutatások alapján tudjuk, hogy a kutya azért szeret dolgozni, hogy az ember szeresse őt, pozitív társas jelzéseivel megerősítse ezt az érzést, és a kutya tudhassa, hogy ő az emberi csoport tagja.
Az állati kommunikáció az esetek túlnyomó részében sokkal egyszerűbb folyamat, mint amilyennek először tűnik.
Előfordul, hogy az emberek azért választanak ki maguknak egy kutyát vagy egy fajtát, mert vonzónak, esetleg a magukéhoz hasonlónak találják a viselkedését. Így a gazda fajtaválasztása - tudatosan vagy tudattalanul - saját személyiségét is tükrözheti.
Sokan úgy tartják, hogy a város nem kutyának való, szerintük a kutyák csak arra vágynak, hogy valahol vidéken szabadon futkározzanak. Az evolúció azonban úgy formálta a kutyát, hogy igényli az ember közelségét, s ha tehetné, minden jól szocializált kutya gazdája állandó közelségét választaná. A városi kutyák ezért sokkal boldogabbak is lehetnek, mint a kennelben tartott vidéki társaik.
Vannak ugyan az egyedülléttel kapcsolatos problémákra kifejlesztett képzési technikák, de ha életvitelünk rendszeresen megköveteli, hogy a kutyát napi 10-12 órán át magára hagyjuk, akkor számunkra nem a kutya a legjobb választás.
Bár a kutya minden nemkívánatos, az életstílusunkhoz nem illeszkedő viselkedése tekinthető abnormálisnak, ez biológiai szempontból nem helyes. Márpedig a biológiai megközelítés az állati viselkedés megítélésének egyetlen releváns módja.
Ha a családi kutyák társas viselkedése valóban a farkasfalka mintájára alakulna, a kutyafuttatókban azonnal megölnék egymást az idegen kutyák.
Természetes, hogy minden ember tökéletes kedvencre vágyik. Ám egy kutya csak a filmekben lehet hatékony rendőrkutya, amely szolgálaton kívül megbízható játszópajtása az idegeneknek és gyerekeknek is. A tévébeli szuperhősök kalandjai modern mesék. Azok a kutyák, amelyek elég kemények az éles őrző-védő munkára, nem átlagos családi kedvencek.
Újkeletű divat a kutyákat "kis szőrös babáknak" tekinteni. Felöltöztetik, autóval és babakocsival hordozzák, wellnessközpontokba viszik őket. Habár a kutatások számos párhuzamot mutattak ki a családi kutyák és a gyerekek között, ebből nem következik az, hogy egyformán kellene kezelni őket. De még ha valaki meg is tudná indokolni, hogy miért kell a kutyát kisgyerekként kezelni, akkor sem szabad elfelejtkezni arról, hogy a kutya egy autonóm lény, nem pedig az emberi önmegvalósítás kelléke.
Az elmúlt évtizedekben a kutyatulajdonosok jó része elveszítette a közvetlen kapcsolatot a természettel, így nem haszontalan megtanulniuk, hogy miként működik egy állat a valóságban, és milyen módon kell bánni vele.
A biológiában járatlan emberek gyakran nem értik az analógián alapuló érvelés korlátait. Sok ember nem örül annak, hogy dolgoznia kell azért, hogy pénzt keressen. Ebből következtetve egyesek úgy gondolják, hogy a kutyák dolgoztatása sem helyes. Pedig könnyen lehet, hogy az, amit mi, emberek munkának érzékelünk, esetleg megszokott tevékenység az állat számára, amely az evolúció során elválaszthatatlanul az élete részévé vált. Az állatok - és így a kutyák is - arra vannak "programozva", hogy a környezetből érkező ingerekre válaszoljanak. Az ingerszegény környezetre kárhoztatott kutyánál könnyen jelentkezhetnek viselkedési és mentális problémák, ha nem engedik meg neki, hogy természetes késztetései szerint cselekedjen.
A modern technológia lehetővé teszi, hogy a gazda figyelemmel kísérje a kutya állapotát akkor is, ha éppen nincs otthon. De a technológia sosem helyettesítheti a gazdát; inkább a kutya-gazda kapcsolat megerősítését kell szolgálja.
A pillangók között találhatók a rovarok legszebb és legfeltűnőbb példányai. A pillangó legjellegzetesebb tulajdonsága a teljes átalakulás, melynek során a lárvaállapotból repülő rovarrá változik, és emiatt az átalakulás és a fejlődés egyik legismertebb jelképévé vált. A kifejlett pillangó a szépséget és fiatalságot szimbolizálja, bár rövid élettartama miatt a mulandóságot is megtestesíti. A virágról virágra szálló pillangót a léhasággal is kapcsolatba hozzák.
Egyetlen titokzatos dolog övezi a macskát: miért döntött úgy, hogy háziállat lesz?
A macska: egy apró oroszlán, aki szereti az egereket, utálja a kutyákat, és pártfogolja az emberi lényeket.
Ha a macskák tudnának beszélni, egyszerűen nem beszélnének.
A macskák okosabbak a kutyáknál. A kutyákkal ellentétben nem tudsz rávenni nyolc macskát, hogy elhúzzon egy szánt.
Kizárt, hogy egy alvó macskát nézve feszültnek érezd magad.
A macskák hallószerve úgy lett felépítve, hogy az emberi hang az egyik fülön behatolva zavartalanul távozhasson a másikon.
A legutolsó dolog, amivel egy macskát megvádolnék, az ártatlanság.
Egy szundikáló kiscica a tökéletes szépség megtestesülése.
Bárki, aki bármely élőlény életét értéktelennek tartja, azzal a veszéllyel néz szembe, hogy előbb vagy utóbb az emberi életet is értéktelennek fogja tekinteni.
A ló (...) közvetítő, katalizátor ember és természet között, ember és a világ között, ember és ember között.
Aki kineveti (...) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék.
Mitől fél a nyúl? Attól, hogy a farkas megeszi? Vagy magától az üldözéstől? A üldözéstől. Attól, hogy nem tudja, mikor fogják elkapni. Nincs annál félelmetesebb.
Nagy bizonyossággal meg lehet állapítani, hogy ha egy kutya szereti a gazdáját, akkor az csak jó ember lehet.
Mi pontosan a lényegi különbség egy sertés és egy kutya között, ami miatt az utóbbi szenvedése számít, de az elsőé nem? A kettő közötti egyetlen lényeges különbség - úgy tűnik - csupán annyi, hogy a háziállatokhoz egészen más a viszonyunk, mint a haszonállatokhoz. Ám önmagában az, hogy mi melyik állatot szeretjük simogatni és találjuk aranyosnak, és melyiket látjuk szívesebben kolbász formájában, nem lehet alapja semmiféle erkölcsi különbségnek.
Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett. Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség sohasem. A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás.
Milyen intenzív dolog ez - az emberek azon vágya, hogy szeressék őket. Ez az egyik legalapvetőbb érzés, ami a szociális állatokat szociálissá teszi.
A madárnak nincs arca a fájdalom kifejezésére, csak a szeme mutat valami elmélyülést, mielőtt megtörne, ha el kell pusztulnia.
A kutya az ember legrégebbi, leghűbb barátja. Igen, barát. A kutya nem betonkeverő, nem hajtű és nem kocka csoki! Tessék elfelejteni a tárgyiasítást! A kutyának lelke van. Ami az emberek többségéről nem mondható el.
A finoman érzékelő radarhoz és a fejlett társas élethez nagyon fejlett agy szükséges, és az ember után a delfinek agya a legbonyolultabb biológiai szerkezet a Földön. A bonyolult agy általában magas intelligenciát is kölcsönöz birtokosának, ezért az etológusok nagyon kíváncsiak arra, hogy miben is nyilvánul meg ez az intelligencia. Vajon lehet velük beszélgetni? Esetleg még nálunk is okosabbak?
A béka az az állat, amelynek ragyás a bőre, sokat ugrál, artikulálatlan hangokat ad ki, de mégse tinédzser fiú.
Mindig azt mondják, az ember úgy fejlődött, hogy kisbabát akarjon, és régebben azt hittem, hogy ez oltári baromság, de már nem. A macskák, a kutyák (...) csak pótlékok ahelyett, amiről gondoskodnunk kellene. Az ember végül elkezdi megérteni, mit jelent egy kisbaba, mit jelent igazából, és minden megváltozik.
A hangyák a mikrokozmosz urai. Ha a természetben pihenni szeretnénk, és nekidőlünk egy fa törzsének, az első rovar, amelyik a vállunkra mászik, nagy valószínűséggel egy hangya lesz.
Az állatok készen álltak a harcra, hogy bármi áron megtarthassák az életüket, amiről elvileg fogalmuk sincs, hogy az övék.
Emberek, míg rántottcsirkét esztek vasárnap ebédre, eszetekbe jut-e néha, hogy ő is élt valamikor? És egyáltalában: ha csirkére gondoltok, elképzelitek-e máskép is, mint rántva, sütve vagy paprikásan? Ki törődik a csirkékkel, amíg a piacról eljutnak a tányérig?
Úgy látszik, ilyen a világ: addig irt valamilyen állatot, míg végül megijed, hogy végkép eltünteti a föld színéről és ezért az utolsóelőtti pillanatban elkerít neki egy szép és nyugodt kis kört, hogy legalább hírmondó maradjon belőle. Van emögött valami meghatóan ügyetlen lelkiismeretfurdalásféle.
A macska nem ravasz, a nyúl nem gyáva, a liba nem buta, a galamb nem szelíd, az oroszlán nem a vadon királya és a méh nem nyárspolgár. Nyugodjunk bele, hogy egészen más síkon mozognak, mint az ember és tulajdonságaik is egészen mások. Egy előnyük mindenesetre van az emberrel szemben: nem ismerik a nagyképűséget.
Vegyük végre tudomásul: az állat nem rossz és nem jó; az állat állat.
A ló szebb, mint az ember, a madár bájosabb, a macska kecsesebb, a kutya hűbb, a kígyó kitartóbb, az oroszlán bátrabb és a termesz okosabb. Mivel vesztegettük meg a természetet, hogy nekünk adta mégis a legveszedelmesebb fegyvert, az aljasságot, amely lehetővé teszi, hogy a többi állat fölé kerüljünk?
Egy kiscica az üres házba való megérkezést hazatéréssé változtatja.