Johann Wolfgang von Goethe
A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
A matematikusok olyanok, mint a franciák: bármit mondasz nekik, nyomban lefordítják a saját nyelvükre, és voilá! az már teljesen más.
Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.
Keresd, művész, a magányt, művet foganj s befejezz; de hogy élvezd alkotásod, ahhoz társakat keress.
Ha az ember minden elvárásnak eleget akar tenni, minden bizonnyal túlbecsüli saját képességeit.
Semmi sem ér többet, mint a mai nap.
Előbb magadba mélyedj, s ha önmagad nem érted, ne kínozz mást se folyton.
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.
A Természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyujt nekünk.
Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.
A csoda a hit legkedvesebb gyermeke.
Csodatévő a szeretet, amely az imában födi föl magát.
Minden, mi keletkezik, megérdemli, hogy tönkremenjen.
tudással együtt a kétség is nő.
Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.