Sue Johnson

A legsérülékenyebbek azok, akik maguk vannak, akik nem csak fizikailag, hanem érzelmileg sem kapcsolódnak másokhoz, akik nem érzik azt, hogy valakinek számítanának. (...) Az érzelmi elszigeteltség megöl minket. (...) Ez nem valamiféle szentimentális dolog, hanem biológia. Az elhagyatottság kikezdi az idegrendszert. (...) Az egyik legfőbb ellenségünk, a járvány, amivel a társadalmunknak meg kell küzdenie, az a magány.

Minél inkább meg tudunk nyílni társunk felé, annál önállóbbak és függetlenebbek lehetünk.

A szeretetben hatalmas lehetőség rejlik, hogy akár a legfájdalmasabb sebeket is begyógyítsa, amelyeket az élet néha ránk mér. A szeretet a tágabb világhoz való kapcsolódásunk érzését is erősíti.

A szeretet arra késztet bennünket, hogy érzelmileg kötődjünk ahhoz a néhány, számunkra legértékesebb személyhez, akik biztos menedéket nyújtanak nekünk az élet viharai közepette. A szeretet a védőbástya, melynek rendeltetése, hogy érzelmi védelmet nyújtson számunkra, hogy megküzdhessünk a létezés viszontagságaival.

A szeretet nem a hab az élet tortáján. A szeretet megélése olyan alapvető szükséglet, mint az oxigén vagy a víz.

Szerető társakként óvatosan egyensúlyozunk egy kifeszített kötélen. Amikor a kétség és a félelem szele kezd fújni, ha pánikba esünk és megragadjuk egymást, vagy hirtelen elfordulunk egymástól, hogy menedéket keressünk, a kötél még jobban kileng, és még inkább egyensúlyunkat veszítjük. Ahhoz, hogy a kötélen maradjunk, együtt kell mozdulnunk, és reagálnunk kell egymás érzelmeire. Ha összekapcsolódunk, kiegyensúlyozzuk egymást. Újra érzelmi egyensúlyba kerülhetünk.

Ugyanaz a személy, akit a világon a legjobban szeretünk, és akivel néha a fellegekben érezzük magunkat, egyben az is, aki a leginkább földbe tud döngölni minket.

Nincs szeretet sebezhetőség nélkül.

Amikor érezzük, hogy társunknak sürgető szüksége van a támogatásunkra, akkor nincs helye az alkudozásnak vagy a magyarázkodásnak. Ezen a vizsgán csak átmenni vagy elbukni lehet. Ezek a pillanatok összezúzhatják a szeretettel, illetve a szeretett személy megbízhatóságával kapcsolatos pozitív várakozásunkat, és éket vernek a kapcsolatunkba, vagy tovább gyengítik a már amúgy is törékeny köteléket. Amíg nem nézünk szembe ezekkel az esetekkel, és nem oldjuk meg őket, a valódi elérhetőség és érzelmi bevonódás szóba sem kerülhet.

Amit nem tudatosítunk, arról hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

A vészhelyzetek túléléséhez gyakran arra van szükség, hogy kizárjuk az érzéseinket, és egyszerűen csak cselekedjünk.

Az egészséges függés a szerelem lényege. A szerelmesek teste "neurális duettben" kapcsolódik össze. Az egyik fél által kiadott jelzések megváltoztatják a másik fél hormonszintjét, szív- és érrendszeri működését, bioritmusát, sőt még az immunrendszerét is. A szeretetteljes kapcsolódás során az oxitocin nevű szeretethormon árasztja el a szerelmesek testét, melynek hatására nyugalom és öröm tölti el őket. Testünk ilyen kapcsolódásra van teremtve.

Az érzelmi éhezés létező valóság. Az érzelmi elhagyatottság és elutasítottság érzése fizikai és érzelmi fájdalmat okoz és pánikot kelt.

A szeretet jutalma az érzelmi egyensúly, a nyugalom és a mélyről fakadó öröm. A szerelmes rajongás ehhez képest csupán vigaszdíj.

A párkapcsolatokban soha nem egyszerűen ok-okozati összefüggésekről van szó, nincsenek egyenes vonalak, csak a pár tagjai által közösen létrehozott körök. Hol a kapcsolódás, hol az érzelmi eltávolodás ciklusaiba és spiráljaiba vonjuk egymást.